18.Rész

Réka úgy is tett ahogy a mamája mondta. Lefeküdt az ágyára majd próbált aludni, de nem sikerült.
2 órányi fetrengés után lement a nappaliba, mamája épp akkor lépett be a bejárati ajtón.
-Kicsikém, mondtam, hogy feküdj le aludni.-Mondta Rékának a mamája.
-Tudom nagyi, de nem tudok annyira fáj a hasam.-Mondta Réka majd leült a kanapéra.
-Most főzök neked egy kis húslevest. Utána elmegyünk az orvoshoz.-Mondta Réka mamája a konyha felé igyekezve.
-Mama az orvos holnap reggel lesz már csak.-Mondta Réka.
-Akkor addig pihensz. És nem mész sehova.-Mondta Réka nagyija majd befejezetnek tekintették a beszélgetést.
Réka felment a szobájába és kezébe vette a dobozt és a levelet.Dobozból a karkötő a kezére került, a képet pedig egy használatlan keretbe tette majd az éjjeli szekrényre helyezte. A levél még mindig bontatlan volt a kezébe. Tanácstalan volt. Ezért a levelet eldugta. Pontosabban a kép mögé rakta ami az éjjeli szekrényén volt.
-Még mindig nem alszol?-Kérdezte Réka mamája miután kopogott az ajtón.
-Épp most készülök lefeküdni.-Mondta Réka az ágya felé véve az irányt.
-Még mindig fáj a hasad?-Kérdezte a nagyi.
-Már nem annyira. De azért mennyünk el orvoshoz-Mondta Réka majd a fal felé fordult. 
-Persze, hogy elmegyünk. Nem hagyom, hogy kivizsgálás  nélkül maradjon a betegséged.-Mondta majd ki ment Réka szobájából. Réka felkelt és felöltözött majd  kisurrant a házból. Ágiékhoz ment.  Házukhoz érve Réka kopogott. Márk nyitott ajtót nem sokkal később egy lány jelent meg mellette.
-Márk ki ez a pisis?-Ölelte át a lány Márkot. 
-Nyugi Kitti csak a hugomhoz jött.-Mondta Márk aki csak egy lesajnáló pillantást kapott Rékától.
-Igazából nem Ágihoz jöttem, hanem Hellenhez.-Mondta Réka majd bement a házba és a konyha felé vette az irányt.
-Szia Réka. Mi járatban?-Kérdezte Hellen.
-Szia. Segítség kéne nekem. Egy felnőtt segítsége. El kellene mennem egy kórházba.-Vázolta Réka a helyzetet.
-Jó, rendben. Két perc és indulhatunk.-Mondta Hellen. Pár perccel később  már úton voltak.
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Rékát reggel leszdta a mamája mivel szó nélkül ment el otthonról. 
-Nagyi, legalább kiderült, hogy semmi komoly.-Mondta Réka félig sírva.
-Nem érdekel, megmondtam amint anyád haza ér én megbeszélem vele, hogy mit csináltál. Csalódtam a viselkedésedben. Vissza költözöl ide.-Mondta Réka nagyija majd bement a vendégszobába. Réká bement a szobájába és végig feküdt az ágyon. Becsukta a szemét és abban a pillanatban látta maga előtt Márkot és Kittit ahogy ölelik egymást.Réka a karkötőt amit Márktól kapott levette a csuklójáról. Megtörölte a szemeit, majd felállt és a könyves polcához ment. Levette a titkos könyvét, majd belerejtette.
Az éjjeli szekrényéhez ment és a kép mögül kivette a levelet majd azt is a könyvbe rejtette és visszatette a könyvespolcra. Elő kereste a zsebéből a telefont és küldött egy sms-t. Ági rögtön válaszolt Rékának, majd pár perc múlva csörgött Réka telefonja, de nem Ági hívta hanem Márk. Réka felvette a telefont.
-Mit akarsz?-Szólt bele köszönés nélkül. 
-Csak beszélgetni.Ha már tegnap nem volt rá alkalmunk.-Mondta Márk.
-Persze mert ott volt Kitti.  Eg eleve nem miattad mentem. De jobban örültem volna ha rögtön anyud nyit ajtót és öt perccel előbb indulunk.-Mondta Réka semleges hangnemben.
-Tényleg, hova mentetek anyuval?-Kérdezte Márk.
-Had gondolkozzak, nincs hozzá közöd. Ha lett volna veled beszélem meg nem pedig Hellennel.-Mondta Réka.
-Jó dühös vagy rám. Egy utolsó kérdés aztán hagylak. Elolvastad a levelem?-Tette fel Márk a kérdést mire Réka majdnem kiejtette a kezéből a telefont.
-Nem. Nem volt még rá időm.-Mondta Réka majd lerakta. A könyves polchoz ment ismét. Végig simította a titkos könyvének gerincét majd leemelte a polcról. 
-A híres titkos könyved.-Mondta Ági az ajtóból.  
-Mit tegyek?-Kérdezte Réka a könyvet szorongatva.
-Mi van benne?-Kérdezte Ági Réka mellé lépve.
-Márk levele és a karkötő amit kaptam.-Motyogott Réka.
-Akkor olvasd el a levelet. Most már úgyis mindegy.-Mondta Ági.
-Miért?-Kérdezte Réka.
-Bízz bennem és olvasd el.-Mondta Ági mosolyogva.
-Bízok benned.-Mosolygott Réka is majd elkezdte olvasni a levelet. Réka szemébe könnyek szöktek, de nem csak a levél miatt.
-Mi a baj?-Kérdezte Ági leülve az ágyra.
-Kittivel van együtt.-Sírt Réka.
-Hamar vége lesz. Csak egy se veled se nélküled kapcsolatuk van.-Mondta Ági.
-Honnan tudod?-Törölte meg Réka a szemét.
-Tegnap hallottam őket kiabálni egymással. És szakítottak, ma meg már újra ölelgették egymást.-Vont vállat Ági.
-Tudod mi esne most jól?-Kérdezte Réka mosolyogva.
-Egy séta velem a parkba?-Kérdezte Ági.
-Igen. Induljunk.-Állt fel Réka a babzsfotelból. Felvették cipőjüket és kabátjukat, majd elindultak. Ági üzent Márknak, hogy Rékával a parkban sétál és a levelet is olvasta.
Fél óra után épp haza indulnának mikor Márk sétál feléjük. Réka mosolyogva fogdj Márkot, majd megöleli. Márk Réka fülébe súgta azt a mondatot amit a levél végén írt.
-I'm not a superman,but I love you.-Réka Márk szemébe néz. Réka szemébe könnyek gyűltek a boldogságtól. 
-Ha tudnád mióta várom, hogy megtörténjen.-Mosolygott Réka.
-Ne beszélj, hagyd hogy megtörténjen.-Törölt le Márk egy könnycseppet Réka arcáról. Majd tekintetét mélyen Réka tekintetébe fúrta. Lassan újból magához húzta a lányt és megcsókolta. De nem csak egy csók volt, érzelmekke teli, az eddigi düh ehymás felé és az egyre erősödő szerelem. 

17.Rész

Földre hullott őszi leveleken sétált, hallgatta ropogó hangjukat.
-Látom te is szeretsz ilyenkor sétálgatni.-Szólt egy hang a háta mögül. 
-Igen, szeretek. Főleg mikor gondterhelt vagyok.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Mi a baj? Beavatsz a történtekbe?-Kérdezte a mögötte lépkedő lány. Réka megfordult, majd hirtelen a mögötte lépdelő lányt megölelte.
-Regina.-Mondta Réka mosolyogva.
-Réka. Rég beszéltünk. Na mesélj mi bánt?-Kérdezte Rékát Regina. Majd a park felé sétálva Réka minden apró részlettel együtt elmesélte az utolsó egy év történéseit.
-És most végül is mi van közted és a Márk között?-Kérdezte Regina unokahúgát.
-Őszintén? Nem tudom. Ma rácsaptam az ajtót majd sétálni indultam. Nem tudom mit kéne tennem.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Beszélj vele. Kérdezd meg mit tenne érted, meg ilyenek.- Mondta Regina mosolyogva.
-Honnan tudjam mikor jön az idő, hogy beszéljek vele?-Kérdezte Réka.
-Az idő eljött.-Mondta Regina majd elsétált. 
Réka nem értette addig amíg lenem ült mellé Márk.
Réka meg sem szólalt csak a földet nézte. Nem tudta mit mondjon. Mikor valami eszébe jutott és Márkra nézett elfelejtette mit akart mondani.Márk kezében egy becsomagolt ajándék volt.
-Ez a tiéd.-Adta a kis dobozt Réka kezébe Márk. Majd egy levelet is.
 Elmosolyodott a fiú majd elment.
-Várj. Mi akar ez lenni?-Kérdezte Réka.
-Csak nézd meg. Rájössz magadtól is amint meglátod.-Mondta Márk majd intett egyet és elrohant.
Réka még pár percig állt egy helyben és nézte a kezében lévő dobozt és levelet.
-Nyisd ki.-Mondta valaki a háta mögül.
-Miért? És ha rossz dolog?-Kérdezte Réka majd megfordult.
-Nyugi. Minden rendben lesz. Semmi okod ilyeneket gondolni. Nyisd ki. És ha rossz én itt vagyok.-Mondta Regina mosolyogva majd megölelte unokahúgát.
-Akkor bátorság!-Mondta Réka majd kinyitotta a dobozt. 
-Mi van benne?-Kérdezte Regina Rékát.
-Semmi.-Mondta Réka majd vissza rakta a kisdoboz tetejét.
-A semmi miatt nem lehet így elsápadni.-Mondta Regina.
-Mondtam, hogy semmi sincs benne!-Emelte fel a hangját  Réka. Majd elindult haza,  Regina nem ment Réka után.
Réka a levelet nem merte kinyitni. 
Egy kérdés mereng most bennetek talán.
Mi van a dobozban?
A dobozban egy kép volt Rékáról és Márkról ahol egymást ölelik Márk születés napján, miközben Réka az ajándékot adja át. És egy szín ezüst karkötő ami szív alakú mintából áll.
Azért sápadt el Réka mikor kinyitotta, mert az a kép emlékeztette, hogy akkor jött rá, hogy szereti Márkot. A levelet lerakta  a dobozzal együtt a komódja retejére. 
Majd lefeküdt a szőnyegrenés nézte a plafont. Mikor egy szúró fájdalmat érzett a hasában. Lement a nappaliba és fájdalom csillapítót kezdett keresni. Mikor megtalálta bevett egyet. De nem használt, még jobban  fájni kezdett a hasa.
Felment a szobájába majd felhívta a mamáját. 
-Mami gyere le Lacházára, nagyon fáj a hasam.-Mondta Réka sírva a telefonba.
-Rendben drágám sietek. Nyugodj le és feküdj le aludj egyet. Mire felkelsz ott leszek és elviszlek orvoshoz.-Mondta Réka nagyia majd letette a telefont.

16.Rész

Fél óra múlva Márk haza ért. Réka nem szólt hozzá és Ő se Rékához.
Márk a szobájába ment Ági pedig utána.
-Mit akarsz?-Förmedt Rá Márk.
-Beszélni veled!-Mondta Ági majd becsukta Márk szobájának ajtaját.
-Nincs mit beszélnünk. Ma akartam Lilivel szakítani. De te belekavartál és nem tudtam. Ott hagytam,mert Réka hívott. Eljöttem tőle és gondolkodtam. Most meg itt vagyok. Miattad Lett ez az egész. Bár ne lennél a húgom.-Mondta Márk majd kiviharzott a szobájából.

Teljes erőből csapta be maga mögött az ajtót.Fejét fogva ment a bejárati ajtó felé. Rékát pillantotta meg a nappalijukba. Réka a szemét törölgette, de tekintetük össze ért egy pillanatra.

Márk gyorsan kirohant az ajtón. Nem akarta Rékát szomorúnak látni, főleg nem miatta.
-Ági én azt hiszem haza megyek.-Mondta Réka a lépcsőröl lejőve.
-Elkísérjelek?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nem kell. Egyedül lennék egy kis ideig.-Mondta Réka egy hamis mosollyal az arcán.
-Rendben.Szia.-Köszönt Ági majd felrohant a szobájába.
Réka elindult haza felé, meglátogatni családját. Mosolyogva lépett be a bejárati ajtójukon.
-Sziasztok.-Köszönt jó hangosan.
-Szia.-Köszöntek vissza kánonba.
-Réka kicsim, nem úgy volt,hogy csak holnap jössz?-Ölelte meg anyukája 
-De úgy volt. Csak gondoltam előbb jövök egy nappal,hogy veletek töltsem a születésnapomat.-Mondta Réka mosolyogva. Ekkor kopogtak az ajtón.
-Szia. Rékát keresem. Itthon van?-Kérdezte Márk az ajtóbol.
-Szia Márk.-Köszönt Réka anyukája Erika, majd hátra nézett Rékára. Réka csak egy "nem"-et bólintott majd felment a szobájába.-Réka nincs itthon csak holnap jön haza Pestről. De aranyos tőled,hogy így várod.-Mondta Erika mosolyogva.
-Ohh. Köszönöm. Ha tudná az okát.-Mondta Márk majd elment.
-Köszönöm anya.-Mondta Réka majd megölelte anyukáját miután lejött az emeletről.
-Miért kerülöd szegényt?-Kérdezte Erika Rékát.
-Mert nem is olyan szegény mint hiszed. De anya kérlek hadjuk.-Mondta Réka mosolyogva.

-Rendben. De viszont holnap is fog jönnek akkor milyen kifogásod lesz? Egyedül leszel itthon. Én éjszakázom, majd megyek Pestre.-Mondta Erika majd elment dolgozni. Réka egyedül maradt otthon. Így a nappaliba a kanapén kényelembe helyezte magát, majd lap topozni kezdett.

Mikor hirtelen valaki veszettül a csengetni kezdett. Réka dühösen ment az ajtóhoz.

-Akadj már le a csengőröl. Úgy nyomod mintha süket lennél.-Mondta majd hirtelen megtorpant. Márk állt az ajtó előtt lehajtott fejjel.

-Szia.-Köszönt Márk mosolyogva.

-Szia.-Köszönt Réka ledöbbenve.

-Mizu?-Kérdezte Márk Rékát.

-Kérlek  ne tedd még kínosabbá ezt. Csókolóztunk, jó volt.-Mondta Réka.

-Nagyon jó volt.-Mondta Márk.

-Oké, nagyon jó.-Mosolygott Réka.

-Varázslatos..-Mondta Márk.

-Varázslatos és nagyon jó volt. De te Lilit választottad. Ági mondta a nevét. Maradjunk a barátságnál. És felejtsük el a csókot.-Mondta Réka lehajtott fejjel.

-Képtelen vagyok elfelejteni azt a csókot. Réka én veled szeretnék lenni.-Mondta Márk.

-Ohh, már szakítottál Lilivel?-Kérdezte Réka Márkot.

-Hát...Öhm. Nem, még nem.-Mondta Márk a fejét fogva.

-Majd beszélünk. Szia Márk.-Mondta Réka, majd becsukta az ajtót. Majd felment a szobájába. Felnézett Facebook-ra látta, hogy Márk családi állapota: Egyedülálló.
Réka a kommenteket kezdte olvasni. Megpillantott egy igen érdekes kommentet is amit elképedve nézett. Ez állt a kommentben:
"Így akarsz velem szakítani? Te mondtad,hogy a szerelmünk halálunk napjáig tart majd. Miért teszed ezt velem?,, Na igen. Lili írta ezt a kommentet. Majd a választ is elolvasta amit Márk írt.
Ez állt a válaszban:
"Igen, így szakítok veled. Igazából minden lánynak ezt mondom. Akit nem szeretek teljes szívemből. Akit igaz szívemből szeretek elég,ha a szemébe nézek és tudni fogja meddig tart majd a kapcsolatunk. És képzeld ebben semmi rossz nem volt. Untam már,hogy folyton az előző pasidhoz hasonlítasz.,,
Rékának eszébe jutott mikor Márk szemébe nézett nem régiben beszélgetésük során. Eszébe volt amit Márk írt. Kikapcsolta a lap topját majd elindult sétálni az őszi napsütésbe.

15.Rész

Minuszozás közben azon gondolkozott Réka mit is fog majd mondani. 
Fél óra múlva már Lacházán volt.  Remegő lábakkal lébdelt barátnője házához. 
Lassú lépteivel 10 perc alatt ért a házhoz. Táskával a hátán, tortával a kezében félénken megnyomta a csengőt. Lehajtott fejjel várta, hogy az ajtó kinyíljon előtte. De senki nem nyitott neki ajtót. Újból csengetett, de megintcsak zárva maradt az ajtó.  Hátra ment a kertbe és egy kaviccsal megdobta Ági szobájának ablakát.A villany felkapcsolódott a szobában, majd Ági nyitotta ki az ablakot. Alig akart hinni a szemének,hogy legjobb barátnője ott áll a ketjükbe.
-Beengedlek.-Mondta Ági majd eltűnt az ablakból.
 Réka vissza sítált az ajtóhoz és ahogy oda ért barátnője nyitotta az ajtót.
-Miért jöttél?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nem tudom a születésnapom nélküled és Márk nélkül elképzelni.-Mondta Réka mosolyogva.
-Jajj, te lány. Gyere be.-Mondta Ági. Felmentek Ági szobájába Réka lepakolta a táskáját majd a hűtőbe levitték a tortát.Réka Márk szobája felé vette az irányt. 
Ági ment elöl Márk szobájához érve Ági kopogott míg Réka az ajtó mellett a falhoz állt, hogy ne lássa meg Őt Márk mikor kinyitja az ajtót.
-Mit akarsz?-Förmedt Ágira Márk miután ajtót nyitott.
-Én semmit.-Mondta Ági.
-Akkor minek kopogtál?-KÉrdezte Márk dühösen.
-Miattam.-Mondta Réka a falnak támaszkodva.
-Te itt? Hogy-hogy?-Mondta Márk hirtelen megölelve Rékát.
-Igen én itt. Holnap szülinapom lesz és hát nélkületek elképzelni sem tudtam volna.-Mondta Réka mosolyogva.
-Mi úgy szerettük volna,hogy holnap elmegyünk hozzád. Bár azt se tudjuk hol voltál eddig. De megkerestünk volna valahogy.-Mondta Márk még mindig Rékát ölelve.
-Hiányoztál-Súgta Márk fülébe Réka-Hiányoztatok.-Mondta Réka hangosan.
-Te is-Mondta egyszerre Ági és Márk.
-Én megyek aludni mert fáradt vagyok.-Mondta Ági majd felrohant a szobájába.
-Bejössz?-Kérdezte Márk a szobájára mutatva.
-Miárt is ne.-Mondta Réka mosolyogva.Majd mind ketten bementek a szobába. Márk becsukta az ajót majd leült az ágyra vele szembe pedig Réka.
-Ugye tudod,hogy még mindig szeretlek?-Kérdezte Márk Rékát.
-Igen tudom.-Mondta Réka lehajtott fejjel.

-Csak azt nem tudom, hogy te szeretsz-e?-Kérdezte Márk Rékát. Réka nem válaszolt.

-Réka szeretsz engem?-Kérdezett ismét Márk.

-Miután annyiszor megbántottál, levegőnek néztél, és megaláztál nem egyszer. Van merszed meg kérdezni hogy szeretlek-e még? De tudod mi az igazság? Hogy még ezek után is szeretlek.-Mondta Réka miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. 

Márk mosolygott majd felemelte Réka fejét,hogy tekintetük össze érjen majd megcsókolta a lányt. Réka nem ellenkezett, visszacsókolt, hisz tiszta szívből szerereti Márkot. A csók után csak nézték egymást, míg Réka elnem álmosodott.Így nyugovóra tértek. 

Az éjjeli szekrényen lévő kis lámpa világított. Félhomály árasztotta el a szobát. Egymással szembe feküdtek az ágyon nézték egymást. Márk néha néha mgsimította Réka arcát vagy épp egy kóbor hajtincset söpört kiaz arcából. Fél óráig nézték így egymást,majd Réka elaludt. Hátat fordított Márknak, Ő meg szépen átölelte a lányt.

Másnap reggel Réka egyedül ébredt. Gyorsan kipattant az ágyból és felsietett Ágihoz.

-Jó reggelt.-Köszönt Réka mosolyogva.

-Neked is.-Válaszolt Ági kómás fejjel.

-Márk nem tudod hol van?-Kérdezte Réka barátnőjét.

-A barátnő.... A barátjaival ment el valahova.-Mondta Ági hazudva. Ő tudta,hogy Márk a barátnőjénél van nen pedig a haverjaival lóg valahol.

-Ja, értem. Akkor majd beszélek vele ha haza jön.-Montda Réka mosolyogva.

-Réka még valami.-Mondta Ági.

-Igen?-Fordult vissza Réka  az ajtóbol.

-Boldog születésnapot!-Mosolygott Ági majd egy dobozt vett ki az ágy alól.

-Nem kellett volna.-Könnyezett meg Réka majd kibontotta ajándékát. Egy kiskori kép volt becsomagolva Márkról,Ágiról és Rékáról.

-Ez aranyos és csodálatos.-Mondta Réka majd megölelte barátnőjét.

-Nagyon szívesen. Hívd fel Márkot.-Mondta Ági 

-Meglesz.-Mondta Réka majd Márk szobájába ment  a telefonjáért. Majd Márkot hívta.

-Halihó.-Vette fel a telefont  Márk.

-Szia. Köszönöm ezt a nagyon cuki szülinapi ajándékot.-Mondta  Réka.

-Nagyon szivesen. Örülök,hogy örülsz neki.-Mondta Márk mosolyogva.

-Márkó maci, gyere már ne telefonálj. Foglalkozz velem.-Hallotta Réka egy lány hangját a telefonba. Kiesett a telefon a kezéből, majd sírni kezdett. 

-Réka, Réka! Megmagyarázom!-Hallotta Márk hangját a telefonba majd letette. Ági jött be a szobába.

-Tudtad! Te tudtad mégis .egtetetted velem. Miért?-Kiálltott Ágira Réka.

-Igen tudtam. Sajnálom, de nem akartam, hogy úgy játszon veled, hogy közbe más is legyen vele.-Mondta Ági majd vígasztalni kezdte Rékát.

14.Rész

*4 Hónappal később*

-Szia Áron.-Köszönt Réka barátjának mosolyogva.
-Szia Réka.-Csókolta meg Rékát Áron.
Két hónapja vannak együtt. Áron nagyon boldog Réka mellett. De Réka néha egyedül érzi magát Áron társaságában.
De ugorjunk vissza két hónapot! :
Réka és a mamája elmentek Kisújszállásra a szállodába. 3 napot tartózkodtak ott. Közben megismerkedett egy fiúval, Kovács Áronnal.  Áron is Budapesten lakik.Ő anyukájával,apukájával és kisöccsével volt a szállodába.
 Áron egyidős Rékával. 3 nap eltelte után ugyan úgy tartották a kapcsolatot először még csak barátok voltak majd 2 hónapja Áron bevallotta Rékának az érzéseit. Réka úgy gondolta így el tudja felejteni Márkot és Ágit. Ami sikerült is. De vissza a jelenbe!:
-Min gondolkozol?-Kérdezte Réka Áront.
-Azt,hogy mit veszek az én drágaságomnak születésnapjára.-Mondta mosolyogva Áron.
-Nem kell rajta gondolkodnod.-Mondta Réka.
-Miért?-Kérdezte Áron.
-Mert nem kell rám költened. Mindenem megvan.-Mondta Réka majd megcsókolta Áront.
-Vagyis én vagyok a mindened?-Kérdezte Áron Rékát.
-Igen.-Mondta Réka majd megölelték egymást. Ja igen, Réka születésnapja két nap múlva lesz. Mamája megvette már ma az ajándékait és a tortát is elkezdte sütni.
-Szia mami.-Köszönt Réka haza érve.
-Szia Réka.-Köszönt mamája a konyhából.
-Mit csinálsz?-Kérdezte Réka.
-Sütöttem egy kis nasit.-Mondta majd kihozta a frissen sütött csokis kekszet.
-Ez finom.-Mondta Réka.
-És mivel két nap múlva itt a születésnapod így tessék itt az ajándék. A tortának még állnia kell. De holnap tudsz enni belőle. Holnap után meg mész meglátogatod Erikáékat.-Réka boldogan vette át ajándékát.
-Köszönöm szépen nagyi. És tényleg anyáékhoz megyek.-Csapott homlokára Réka.
-Terveztél valamit aznapra?-Kérdezte Rékát mamája.
-Igen. De megyek és lemondom.-Mondta Réka majd a szobájába rohant a telefonjáért és Áront hívta. Majd 10 perc múlva találkoztak is a közeli parkban.
-Szia Réka. Mi volt ilyen sürgős?-Kérdezte Áron.
-A szülinapi randit le kell mondanom. Megyek anyumékhoz és nem leszek 4 napig itthon.-Mondta Réka sajnálkozva.
-Semmi baj. Ha haza érsz hívsz és megbeszéljük a randit.-Mondta Áron mosolyogva.
-Köszönöm Márk.-Mondta Réka majd szája elé kapta a kezét.
-Ki?-Kérdezte Áron Rékát.
-Véletlen volt esküszöm! Soha többé nem fog megtörténni. Véletlen volt! Sajnálom Márk.-Mondta Ismét ki a nevet Réka.
-Már megint.-Mondta Áron mérgesen.
-Sajnálom. Tényleg én csak téged szeretlek Márk...Vagyis Áron.-Mondta Réka ismét ki Márk nevét.
-Réka én szeretlek de te nem szeretsz engem. Márknak hívtál most és már régebben is nem egyszer. Szerintem úgy lesz a legjobb ha szakítunk.-Mondta Áron lehajtott fejjel. Réka nem szólt semmit. Arcán könnyek cikáztak egymás után. 
-Ennyi volt. Örültem.-Mondta Réka nagy nehezem és megölelte Áront,majd haza sietett. Arra gondolt,hogy másnap a szülinapját a szobájába zárkózva fogja tölteni. Nem volt keső még csak este 6 óra volt. A falat bámulta mikor eszébe jutott valami. Mamája már aludt így könnyű volt megvalósítania. Zsebpénzét össze számolta, és pont egy buszjegyre elegendő volt nála. Hűtőből elő vette a tortáját /egyszerű gyümölcs torta/  és becsomagolta. Egy táskába pakolt ruhákat, majd tortával a kezébe  elindult a buszmegállóba. Épp, hogy kiért már jött is a busz.

13.Rész

Réka nem tudta mit cselekszik szomorúságában. Rendelt egy italt. Kis idő múltával miután megitta a rendelt italt szédülni kezdett majd elájult.
-Ági valami nem stimmel Rékával.-Mondta Márk Rékára mutatva.
-Igazad van. Mennyünk oda.-Mondta Ági majd megindult barátnője felé. Mikor oda ért Rékához látta az üres poharat.

-Márk el kell vinnünk innen, valami nyugis helyre. Segíts nekem. -Mondta Ági majd Márk ölbe vette Rékát és úgy mentek Ágiék mamájához.
-Szia mama, megjöttünk. Mama barátnőm itt aludhat?-Kérdezte Ági mamáját.
-Sziasztok. Persze. Hogy hívják?-Jött ki a konyhából Ágiék mamája.
-Rékának hívják. Majd reggel beszélünk nagyon kimerültek vagyunk.Jó éjszakát.-Mondta Márk majd gyorsan bevitte Rékát a szobájába.
-Márk, miért ide hozod?-Kérdezte Ági.-Vidd az én szobámba!-Parancsolt a testvérére Ági.
-Egyedül fog itt aludni. Én meg megyek a vendég szobába.-Mondta Márk majd kiment a szobából.
Mivel Réka bulizós cuccba volt így Ági keresett  másik ruhát. Átöltöztette majd elhelyezte az ágyon, betakarta majd kiment a szobából.Este Márk bement Rékához és suttogott neki pár szót.
Reggel Ági keltette Rékát.
-Miért vagyok itt? Hol a tegnapi ruhám?-Kérdezte Réka Ágit.
-Jó reggelt neked is. Képzeld a buliba rosszul lettél és az az ötletem támadt hogy ne ott töltsd az éjszakád hanem itt mamámnál. És ide hoztunk így kényelmesen töltötted az éjszakát. Ja és a ruhád ott van a széken.-Magyarázta Ági a történteket miközben a székre mutatott ahol Réka ruhája volt.
-Hoztatok? Márk is itt van?-Kérdezte Réka.
-Igen itt van, mivel Ő hívott el engem hogy bulizzak vele.-Mondta Ági majd kiment a szobából.  Réka gyorsan felöltözött,majd épp ment volna ki a szoba ajtaján mikor Márk jött be a szobába.
-Szia Réka. Kérlek még ne menny. Valami fontosat kell mondanom.-Mondta Márk.
-SZia. Mi baj? Mi történt? Köztünk volt valami?-Kérdezte Réka aggodalmasan.
-Nem semmi nem történt. Csak azt akartam mondani,hogy Ági hiányol téged csak nem meri bevallani.-Mondta Márk a földet bámulva.
-Mond az igazat kérlek. Sietnem kell haza.-Mondta Réka.
-Jó az igazság az,hogy...-Kezdett bele Márk majd megcsókolta Rékát.
De Réka ellökte magától majd sírva kirohant a házból. a buszmegállóban ült és sírt. Nem akarta ezt tenni. De csak így tudja Őt elfelejteni. Megjött a busz, felszállt rá majd leghátra ment. Ott leült és a telefonján nézett egy képet amit Ági készített neki. Róla és Márkról az egyik szülinapi buliján. Mosolygott közben  könnyek cikáztak le az arcán. Majd amilyen gyorsaságban csak tudta törölte az utolsó képet is ami csak Márkra emlékeztette.  Haza ért a mamájához. Nem szólt semmit csak bement a szobájába, lefeküdt az ágyba és nézte a fehér plaront.

12. Rész

-Nyugi Ági.-Mondogatta Márk miközben Ági sírt.
-Elment, lehet hogy örökre.-Mondta Ági sírva.
-Nem ment el örökre. Hidd el jelentkezni fog még a héten.-Mondta -Márk még jobban magához ölelve Ágit.
-Biztos?-Kérdezte Ági egyre nyugodtabban.
-Nem garantálom. De remélem.-Mondta Márk fél mosollyal az arcán.

-Mennyünk haza. Úgysem fordul már vissza.-Mondta Ági majd haza mentek.

*Taxiban*
-Ki volt az a két gyerek aki futott a házukig?-Kérdezte a taxis Rékát.
-Kér ismerősöm.-Mondta Réka könnyezve.
-Nehéz elmenni. Igaz?-Kérdezgetett tovább a taxis.
-Igen. De még mennyire.-Mondta Réka majd elsírta magát.

-Nyugodj meg egy idő után könnyebb lesz.-Mondta a taxis.
-Honnan veszi?-Kérdezte Réka.
-Egy idő után könnyebb lesz. Nekem is az volt mikor elszöktem otthonról és új életet kezdtem.-Mondta a taxis mosolyogva.
-Értem.-Mondta Réka még mindig könnyezve.
-A legjobb barátnőd és a tesója volt?-Kérdezte a taxis.
-Igen. Ági és a tesója.-Hajtotta le a fejét Réka.
-Közel állt a szívedhez?-Kérdezett a taxis újból és újból.
-Nem. Csak egy barátnő bátyja volt a szememben.-Mondta Réka a telefonját babrálva.Képeket nézett amiket Márk csinált róla és amit Réka csinált Márkról és persze a közös képeket. 
-Megérkeztünk.-Mondta a taxis.
-Köszönöm.-Mondta Réka majd kifizette a taxist. Kiszállt majd lassan elindult az épület felé. Mamája már nagyon várta így arcára felfestett egy fél mosolyt és úgy ment fel a 8. emeletre.
-Drága unokám.-Ölelte meg mamája ahogy belépett az ajtón.
-Mamii.-Mondta Réka vissza ölelve.
-Gyere megmutatom a szobád. Igaz kicsi de remélem megfelel. Ha nem akkor majd cserélünk.-Mondta a mamája majd bementek Réka szobájába.
-Nagyon tetszik. Köszönöm,hogy ide költözhettem.-Mondta Réka könnyezve.
-Most hagylak pakolj ki.-Mondta majd kiment a szobából. Réka nekiállt a ruháit a  szekrénybe pakolni. Elkezdett a telefon rezegni a zsebébe. SMS-t kapott Márktól. Nem figyelt rá oda nem nézte meg. Csak pakolt amíg ki nem ürült minden bőröndje. Hogy elterelje a kíváncsiságot hogy mit írt neki a fiú így kiment a konyhába és sütni kezdett. Sütött három  féle sütit is így elment a  nap. Nem is gondolt Ágira és Márkra. Miután befejezte a sütést bement a szobájába becsukta az ajtót majd az ágyára huppant.
Bátortalanul feloldotta a telefonját majd egy gyors mozdulattal törölte az SMS-t.
-Réka, menjél kicsim fürdeni. Aztán legyél szíves aludni.-Kopogott mamája az ajtón.
-Rendben Mama megyek.-Lezárta a telefonját az ágyra dobta majd előkereste a pizsamáját és a törölközőjét és elment fürdeni.
-Mami megfürödtem egy kicsit had gépezzek kérlek szépen.-Mondta Réka mamája szobájába lépve.
-Rendben. De csak egy kicsit.-Mondta Réka mamája majd Réka visszament a szobájába mivel tudta hogy hamar bealszik a mamája így sokáig fent tud lenni. Éjfélig írta az elektronikus naplóját. Leírt mindent amit az nap érzett, és azt amin az nap keresztül ment. Nem volt nehéz leírnia mennyire fáj neki, hogy ott hagyta Ágit és Márkot. Rosszul esett nekik biztos. Gondolta magába majd lecsukta lap topja tetejét és elaludt.

Másnap reggel hamar kelt Réka attól független,hogy éjfélkor aludt el. Igazából keveset aludt,mert éjszaka csak forgolódott és ott hagyott legjobb barátnőjére gondolt és neki a testvérére.

...KÉT HÉTTEL KÉSŐBB...

Márk nem aludt semmit Réka járt a fejében. Most,hogy nincs ott egész nap vele és Ágival, rájött mit vesztett.

-Jó reggelt Márk.- Köszönt Ági kisírt szemekkel tesójának.

-Neked is húgi.-Köszönt Márk is. Most,hogy Réka nem volt közel hozzájuk és nem tudtak vele beszélni, jobban összetart a testvér pár. Nem veszekednek csak ha Rékáról van szó.

-Látom éjszaka nem aludtál.-Mondta Ági.

-Jól látod. Ha én rád nézek azt látom,hogy egész este sírtál.-Mondta Márk.

-Igazad van. Álmomban is folyton sírtam. Lejátszódott bennem újra és újra ahogy elmegy.-Mondta Ági egy újabb könnycseppel az arcán.

-Ma gyere el velem bulizni.- Ajánlotta Márk Áginak a lehetőséget.

-Rendben. Hova megyünk?-Kérdezte Ági.

-Harasztira egy discoba.-Mondta Márk.

-Rendben. És nagyinál leszünk utána?-Kérdezett újból Ági.

- Nagy valószínűséggel.-Mondta Márk.-6-kor megy egy busz Harasztira azzal megyünk. Anyától már elkéredzkedtem. Úgyhogy hozz bulizós cuccot magaddal.-Magyarázott Márk Áginak.

-Értettem.-Mondta Ági majd egy táskába elrakta a bulizós ruháját, majd leült TV-t nézni.

Eközben Réka is buliba készült. Úgy tervezte barátnőjével lemennek Dunaharasztira egy discoba. De barátnője az utolsó percben lemondta így egyedül ment.
Le buszozott Harasztira majd a disco felé vette az irányt. A disco ajtajánál meglátta Márkot és Ágit de nem érdekelte már Rékát. Gondolta magában akkor is jó buli lesz akkor is ha Ők itt vannak. Ágiék nem vették észre,hogy Réka is ott van.
Egyszer csak az italpúltnál Márk és Réka tekintete össze találkozott Rékának könnyek gyűltek a szemébe Márk csak egy félmosolyt küldött a lány felé.

11. Rész

-Réka most nyugodj meg.-Mondta Ági majd megölelte barátnőjét.
-De nem megy. Összezavar. Nem értem már saját magam sem-Mondta Réka még jobban sírva mikor Márk lépett be Ági szobájába.
-Azt hiszem megyek.-Mondta Ági majd kifutott a szobából.Kettesbe hagyva Rékát és Márkot.
Réka nem nézett Márkra csak sírt. Hátat fordított neki. Márk az ágy szélére ült .
-Mi a baj?-Kérdezte Márk Rékát miközben megsimította a hátát. Mire Rékán végig futott a hideg.
-Légyszíves hagyj magamra.-Mondta Réka elhúzódva a fiútól.
-Nem megyek el mert fontos vagy számomra.-Mondta Márk.
-Lettem volna ennyire fontos számodra mikor összejöttél azzal a libával.-Mondta Réka majd felállt az ágyról és a fürdő szobába rohant egyre jobban sírva. Beérve bezárta az ajtót és az ajtónak dőlve a földre rogyott.
Mivel a emeleten volt így nem látott más megoldást minthogy kimásszon az ablakon és haza fusson. De túlságosan össze volt roppanva ahhoz, hogy megtegye. Így az éjszakát Ágiéknál a fürdőszobába töltötte sírással. Másnap reggel megmosta az arcát és kiment a fürdő szobából. Ágival találta szembe magát. Nem szólt semmit Ági csak lehajtotta fejét. Réka is így tett majd bement Ági szobájába felöltözött előző napi ruhájába majd haza sietett. Felment a szobájába elő vette bőröndjét. Összes ruháját bepakolta majd lement anyukájával beszélni.

-Mi lenne ha én mamához költöznék?-Kérdezte Réka a szüleit.

-Ide a Lacházihoz?-Kérdezte Réka anyukája.

-Nem. A Pestihez.-Mondta Réka egy hamis mosollyal az arcán.

-Mikor mennél?-Kérdezte Rékát az anyukája.

-Minél hamarabb.-Mondta Réka.

-Rendben. Ha nagyon szeretnéd. Menny.-Egyezett bele anyukája.
-Köszönöm. Már össze is pakoltam. Holnap megyek.-Monda Réka majd felment a szobájába.
Írt egy levelet Áginak majd Márknak is. Miközben írta a leveleket szíve szakadt meg és újra sírni kezdett. Nagy nehezen megírta a leveleket majd anyukájától elkéredzkedett és elfutott hozzájuk a postaládába beledobta a leveleket majd haza ment.
ßß MÁSNAP REGGEL ßß
 Ági ment megetetni az állatait mikor látta,hogy van valami a postaládába így bevitte a leveleket. Az egyiken az Ő neve volt a másikon a tesójáé. Berohant a házba és bátyjának kiáltott, Márk úgy rohant ki a szobájából mintha felgyulladt volna.
-Mi baj húgi?-Kérdezte ahogy megállt Ági előtt.
-Leveled van. Rékától.-Mondta lehajtott fejjel.
-Köszi. Majd elolvasom.-Mondta majd vissza ment a szobájába lehuppant az ágyra és rögtön kibontotta majd elkezdte motyogva olvasni.

"Kedves Márk!

Kérlek felejts el engem. Nagyon kérlek. Összezavartál nagyon.

Nem tudom,hogy mi van kettőnk között,de hagyjuk itt abba.

Ha barátkozni szeretnék veled vagy valami majd jelentkezem.

Ja igen, elköltözöm a nagyszüleimhez nem találkozunk többet, ha csak nem látogatóba jövök.
Direkt nem írom le hogy hova költözök,hogy ne gyere utánam.
Amikor ezt a levelet olvasod már úton leszek ha nem aludtam el.
Üdv.:Réka!,,

-Elfog menni.-Mondta Márk és könnybe lábadt a szeme. Valaki kopogott a szobája ajtaján.
-Gyere.-Mondta Márk.
-Mit írt neked?-Kérdezte Ági belépve tesója szobájába.
-Olvasd el.-Mondta Márk majd Áginak adta a levelet.
-Neked mit írt?-Kérdezte Márk húgát.
-Csak ezt.-Nyújtotta át Ági a levelét tesójának.

"Kedves Ági!
Kérlek ne keress!
Elköltözöm nagyszüleimhez a valami van úgyis keresni foglak valahogy.
Szeretlek barátosném, de Márk összezavart.
Sajnálom,hogy csak így elhúzok magam mögött egy levelet hagyva csak.
Ha ezt a levelet olvasod akkor már úton leszek,ha csak el nem aludtam.
Üdv.:Réka!,,

-Mi az,hogy neked többet írt mint nekem?-Kérdezte Ági.
-Miattam ment el így meg kellett magyaráznia.-Mondta Márk majd kikapta a levelét Ági kezéből.
-Lehet,hogy elaludt menjünk oda hozzá.-Mondta Ági.
...Eközben...

Réka kicsit elaludt így később megy. Anyukája elvitte a cuccait Pestre a taxival. Rékának pedig egy újat hívott.
-Háló?-Szólt Réka álmosan a telefonba.
-Szia Réka. A cuccaiddal feljöttem Pestre. Egy óra múlva ott van érted a taxi.-Mondta Erika Réka anyukája.
-Rendben. Köszi szeretlek. Majd várj meg Pesten. Szia-Mondta Réka majd letette a telefont. Gyorsan felkelt elvégezte reggeli rutin feladatait majd bepakolta a lap topját a lap top táskájába majd a telefonját zsebre vágta és várta a taxit.
Annyira lassan pakolt és készülődött hogy a taxi épp akkor ért a ház elé ahogy Réka elkészült. Bezárta az ajtót, elrejtette a lakáskulcsot és sietett a kocsihoz.
Látta ahogy Márk és Ági szalad a ház felé. Kinyitotta a kocsi ajtaját és egy könnycsepp gördült végig az arcán majd beszállt. Bekötötte magát és indultak is. Réka hátra nézett látta ahogy a ház elé érve megáll a testvér pár majd Ági sírni kezd. Márk megöleli testvérét, közben Rékát is elkapta a sírás az autóban.

10.Rész

-Majd kapsz tőlem alvós cuccot.-Mondta Ági a szekrényébe kotorászva.

-Köszi.-Mondta Réka kicsitsem figyelve Ágira.

-Min töröd a buksid csajszi?-Ült le Ági Réka mellé a kétszemélyes fotelébe.

-Kettőt találhatsz! Szőkék az egyik csitri a másik ellopta a szívem.-Mondta Réka majd egy könnycsepp gördült végig az arcán.

-Ohh, tudhattam volna.-Mondta Ági.-Várj egy percet és boldoggá teszlek.-Mondta Ági majd kirohant a szobájából a konyhába. A fagyasztóból kivette a nagy doboz fagyit. Két kanalat az asztal fiókból majd vissza ment Rékához.

-Tessék, ettől tuti jobban leszel.-Mosolygott Ági Rékára.

-Jó édes szájú vagyok de ez most nem segít.-Mondta Réka Áginak.

-Mi az ki segítene most rajtad?-Kérdezte Rékát Ági.

-Semmi.-Mondta Réka majd ledőlt az ágyra.

-Menyj el fürdeni. Mire kijössz jobb lesz. Hidj nekem.-Mondta Ági majd Réka kezébe adta a kölcsön pizsit és egy törölközőt.

-Rendben. Bízok benned.-Mondta Réka majd a fürdő szobába vette az irányt. Közben Márk haza ért a randiról eléggé boldogan. 

-Mizujs bátyus?-Kérdezte Ági Márkot lerohanva a lépcsőn.

-Hugocskám élhetek a valóságban.-Mondta Márk leülve a kanapéra.

-Hogyérted ezt?-Ült le mellé Ági.

-Rebekának elege lett belőlem,mert nem figyeltem rá és szakított velem.-Mondta Márk mosolyogva.

-És mihez kezdesz most?-Kérdezte Ági Márkot.

-Azt hiszem most kilépek a világomból és a körülöttem lévőkkel foglalkozok.-Mondta Márk Rékára gondolva.

-Kire gondolsz konkrétan?-Kérdezte Ági a bátyját.

-Mindenkire akire eddig nem figyeltem oda.-Mondta Márk titkolózva.

-Vagyis Rékára?-Kérdezte Ági.

-Hát.... Nem.... Vagyis talán...... Igen-Mondta ki végül az igazat Márk.

-Tudtam.-Mondta Ági.-Már onnan tudtam amikor megölelted amikor sírt, meg amikor a csajos napon velünk akartál jönni.-Sorolta Ági a felfedezéseit.

-Èn meg azt tudom, hogy felőle ez nem így van.-Hajtotta le a fejét Márk.

-Ahogy mondod. Nem így van.-Jött le a lépcsőn Réka.

-Miért nem mondtad,hogy itt van?-Akadt ki Márk.

-Mert úgy volt,hogy fürdik és nem jön amíg beszélünk.-Mondta Ági majd Rékát karon ragadva felhúzta a lépcsőn. Majd felérve Ági szobájába Ágnes ki adta magából a düht.

-Szakított Rebekával, végre a valóságba akar élni és teljesen rád akar koncentrálni te meg elő jössz,hogy nem szereted. Összetöröd a szívét miközben teljesen oda vagy érte.-Halkult egyre jobban Ági a mondandója végére érve.

-Igen oda vagyok érte de akkor is már elcseszte azzal,hogy össze jött azzal a kis..... -Mondta Réka dühösen.

-Megértem. De miért menekülsz most TE a valóság elöl?-Kérdezte Ági kiemelve a "te" szócskát.
-Nem tudom. Megijedtem. Amiket mondott. Bizonytalanná váltam.-Mondta Réka majd sírni kezdett.

9.Rész

-Mi történt Réka?-Kérdezte Ági miután becsukta a korterem ajtaját.

-Áhh. Hagyjuk inkább. Ági megtennél nekem valamit?-Kérdezte Réka barátnőjét.

-Persze mondjad csak.-Ült le az ágy mellé Ági.

-Mond meg a Márknak, hogy éljen vele boldogan és ha így jobb hogy a hazugságba menekül hát akkor legyen jó. De soha többé ne keresse az igazságot.-Mondta Réka félig aludva.

-Átadom. Na de én megyek. Aludj jól. Szia-Mondta Ági majd kiment a korteremből. Réka nem köszönt mert már bealudt.

#EGY HÉTTEL KÉSŐBB#

Réka a szobájában ül és nézegeti azokat a képeket amelyeket Rebeka és Márk töltött fel az elmúlt napokban.

-Élj csak a hazugságban. Mert az azt hiszed szebb mint a valóság. Csak az a baj hogy tévedsz szerelmem.-Mondta ki hangosan a gonsolatait Réka. Valaki kopogott az ajtón, kikapcsolta a lap topját majd ajtót nyitott.

-Szia. Mi újsäg feléd?- Kérdezte Ági vidámtalanul.

-Szia. Semmi. De mesélj veled mi van? Boldogtalan vagy!-Mondta Réka miközbe Ági leült mellé.

-Ez a csaj kiakaszt. Nyávog, csicskáztatja a bátyám. Elegem van már de nagyon.-Mondta Ági mérgesen.

-Nyugi. Majd megváltozik minden. Aludj ma nálunk. Hogy kikapcsolódj egy kicsit.-Mondta Réka mosolyogva.

-Rendben.-Egyezett bele Ági majd megölelte Rékát.

-Akkor most irány hozzátok összepakolni. Aztán ahogy vissza értünk indul a csajos este.-Mondta Réka majd elindultak Ágiékhoz. Közben Réka telefonja megcsörrent. 

-Ági menny előrre. Én is megyek nem soká.-Mondta Réka majd felvette a telefonját.

-Szia. Soha ne keress kérlek. Boldog vagy vágom, de engem hagyj ki a hazugságodból. Na pá-Intézte el Réka Márkkal a beszélgetést.Majd Ági után futott.

-Ki volt az?-Kérdezte Ági ahogy Réka utol érte.

-Áh hagyjuk.-Mondta Réka.

-Márk volt?-Kérdezte Ági.

-Talált.-Modta Réka elszomorodva.

-Mit akart?-Kérdezte Ági a kapujuk nyitása közben.

-Nem tudom. Le szóltam majd rá csaptam a telefont.-Mondta Réka.

-Itthon van.-Mondta Ági Rékának.

-Akkor én nem megyek be.-Torpant meg Réka az ajtóban.

-Nem bújkálhatsz előle örökké.-Mondta Ági majd berángatta a házba Rékát. Márk a TV előtt ült.

-Szia ökör. Megjöttem.-Köszönt Ági Márknak.

-Két dolog nem vagyok ökör amúgy szia. Más rész Réka te itt?- Mondta Mátk miközben közelebb ment a lányokhoz.

-Ági mennyünk pakolni.-Mondta Réka Ágihoz fordulva.

-Nem. Én megyek pakolni te maradsz.-Mondta Ági majd felment a szobájába. Szótlanul állt egymással szemben Márk és Réka. 

-Szerelmem itt vagyok. Megyünk akkor a moziba?-Tört be a házba Rebeka.

-Persze mennyünk.-Lépett hátra párat Rékától.-Szerelmem.-Mondta Márk Réka szemébe nézve. Rebeka elvörösödött a métegtől.

-Jó szórakozást. Sziasztok.-Köszönt Réka majd felrohant Ági szobájába.

-Mi történt?-Kérdezte Ági Rékát.

-Ő....És ami...... És a csaja...... És ami történt.....-Dadogott őssze vissza Réka.

-Nemértelek.-Mondta Ági Rékának.

-Hagy aludjak én ma nálatok.-Kérte meg Réka Ágit.

-Felőllem.-Egyezett bele Ági.

8.Rész

-Na látod mondtam hogy mennem kéne veletek. Akkor nem történt volna ez.-Mondta Márk.
-Igazad van. De ez egy csajos nap lett volna és azért nem akartuk hogy gyere.-Mondta Ági.
-Jó megértem. De akkor is.-Mondta Márk.
-Nincs semmiféle de.-Mondta Ági.
-Ne veszekedjetek. Kérlek szépen titeket.-Mondta Réka.
-Rendben.-Hangzott  a válasz kórusban a testvér pártól.
-Én azt hiszem haza megyek. Elvégre már otthon kéne lennem fél órája.-Állt fel Réka és vette az irányt a kijárat felé.
-Kikísérlek.-Mondta Márk majd Réka után rohant.
-Rendben.-Bólintott Réka félig mosolyogva.Az ajtóban megálltak.
-Réka figyelj nem akarom hogy még több bajod essen így meg kell tennem valamit.-Mondta Márk a földet nézve.
-Mit?-Kérdezett Réka kétségbeesve.
-Össze jövök Rebekával.-Mondta Márk a földet nézve.
-És miért nekem mondod?-Kérdezte Réka összetörve.
-Mert.....Mert.....Sz.....Sze......Majd holnap megbeszéljük most menny már tuti aggódnak érted. Szia.-Mondta Márk majd becsukta az ajtót.Réka szomorúan és könnyeket hullatva ment haza. Gyors köszönés után a szobájába vette az irányt. És sírt....Sírt.....És csak sírt egész éjjel. 
Hétfő reggelére virradt Réka nem mozdult ki a szobájából se inni se enni. Úgy gondolta már semmi veszteni valója nincs ha éhezteti magát. Így ment ez napokon keresztül. Míg nem azon a hetén csütörtökön mentőt hívtak hozzá. Eszméletét vesztette.
Másnap délután Ági ment meglátogatni a kórházba Rékát. Jobban lett mivel kapott infúziót.Így nyugodtan tudtak beszélni a történtekről.
-Miért tetted ezt?-Kérdezte Ági Rékát.
-Mert összejön azzal a ribanccal.-Mondta Réka könnyezve.
-Ki?-Kérdezte Ági.
-Márk.-Mondta Réka semmit sem látva a szemeit ellepő könnycseppektől.
-Hogy mi?-Kérdezte Ági idegesen.
-De csak azért mert engem akar megvédeni tőle.-Mondta Réka sírva.Valaki kopogott a kórterem ajtaján így megtörölte az arcát.
-Gyere.-Kiáltott.
-Szia Réka.-Mondta Márk belépve az ajtón.
-Szia.-Köszönt Réka még jobban elszomorodva.
-Hogy vagy?-Kérdezte Márk Rékát miközben leült az ágya mellé.
-Fogjuk rá jobban mint voltam.-Mondta Réka a könnyeivel küszködve.
-Ági beszélhetnék Rékával négyszemközt?-Fordult Márk a testvéréhez.
-Persze. Réka nyugi minden rendben lesz. No para.-Mondta Ági majd megölelte Rékát és távozott a kórteremből.
-Figyelj most rám.-Kezdett bele Márk. De Réka közbe vágott.
-Te figyelj most rám! Pár dolgot el kell mondanom.Amit eddig féltem megosztani veled.-Mondta Réka miközben könnyek gyűltek a szemeibe és csordult le az arcán.
-Hallgatlak.-Mondta Márk majd letörölte a könnycseppeket Réka arcáról.
-Egy tanács, vigyázz magadra. Egy kérés, ne változz meg.
Egy kívánság, ne felejts el. Egy hazugság....-Réka nem tudta befejezni mert Márk a szavába vágott.
-Egy hazugság, nem szeretlek.-Mondta Márk mire Réka kifakadt magából.
-Akkor miért teszel ennyire tönkre?-Kérdezte Réka mire sírni kezdett.
-Nem akarom hogy ártson neked!-Mondta Márk megfogva Réka kezét.
-Kérlek ne.-Mondta Rèka és elhúzta a kezét.-Ne játsz velem. Lány vagyok nem játékszer. Dönts. Igazság vagy a hazugság. Most pedig kérlek menny el.-Mondta Réka az ajtóra mitatva majd hátat fordított Márknak.

-Csak még kimondom kerekperec nekem te kellesz.-Mondta Márk ingerülte és kiment a kórteremből pecsapva maga után az ajtót.

7.Rész

Reggel Réka előbb kelt fel mint Ági. Lement a nappaliba. -Jó reggelt Hellen.-Köszönt Ági anyukájának. -Jó reggelt Réka.-Köszönt vissza Hellean. -Ugye nem voltál fent egész este?-Kérdezte Réka. -De igen. Ági kért meg rá.-Mondta Hellen. -Rendben. De most menny aludni kérlek. Majd én csinálok reggelit.-Mondta Réka. -Rendben. Akkor én megyek aludni.-Mondta Hellen majd be is ment a szobájába. Réka kíváncsi volt hogy Márk ébren van-e így a szobája ajtajához ment kopogott. De nem jött válasz. Résnyire nyitotta az ajtót. Márk még aludt pár percig nézte majd kiment. Nekifogott a reggelinek. Készített rántottát és pirítóst. Könnyű és gyors reggeli. Ági jött le a lépcsőn. -Jó reggelt.-Köszönt Réka mosolyogva. -Jó reggelt.-Köszönt Ági miközben szemét dörzsölte. -Mit szólnál ha ma elmennénk valahova Te,Reni és én. Benne vagy?-Kérdezte Réka álmos barátnőjét. -Igen. Reni tud róla?-Kérdezte Ági. -Nem. Mert még csak most jutott eszembe.-Mondta Réka terítés közben. -Márk fent van már?-Kérdezte Ági. -Igen fent vagyok.-Mondta Márk Ági háta mögött álva. -Akkor gyertek reggelizni.-Mondta Réka mosolyogva. -Anyu most hol van?-Kérdezte Ági. -Ledőlt aludni.-Válaszolta Réka. -Rendben.-Mondta Ági. -Amúgy mi tervetek mára?-Kérdezte Márk reggeli közben. -Úgy gondoltuk vagyis Réka hogy Reni én és ő elmegyegyünk valamerre.-Mondta Ági. -Veletek megyek.-Mondta Márk. -Ne. Kérlek csajos napot szeretnénk tartani. Hamár nem tudtuk megtenni a múltkor.-Mondta Ági. -De én veletek szeretnék menni.-Erősködött Márk mint egy kis 5 éves. -Márk, kérlek.-Mondta Réka Márk szemébe nézve. -Rendben. De ha valami van írjatok SMS-t és megyek.-Mondta Márk. -Majd én elpakolok.-Mondta Ági. -Rendben. Szobámba leszek.-Mondta Márk majd bement a szobájába. -Kérlek, Márk. Mi volt ez? Rád hogy-hogy hallgatott?-Kérdezte Ági Rékát. -Nem tudom. De mindegy is. Pakoljunk el.-Mondta Réka mosolyogva majd gyorsan lepakoltak az asztalról elmosogattak majd mentek Renihez. -Szia Reni. Lenne kedved egy csajos naphoz?-Kérdezte Ági. -Bocsi ma nem jó. A kishúgomra kell vigyáznom.-Mondta Reni. -Rendben van. Akkor Réka ketten maradtunk.-Mondta Ági szembe fordulva Rékával. -Még jobb.-Mondta Réka majd fojtatták az utukat. -És hova?-KÉrdezte Ági. -Csak gyere utánam.-Mondta Réka.-A szívem után megyek.-Suttogta mosolyogva. -Mit?-Kérdezte Ági. -Csak gyere.-Mondta Réka a földet nézve. -Rendben. Remélem nem viszel el valami eldugott helyre hogy bezárj.-Mondta Ági. -Majd pont. Így ismertél meg?-Kérdezte Réka. -Nem. De bármi megtörténhet.-Mondta Ági. -Nyugi van.-Mondta Réka nevetve. -Lám,lám,lám. Kiket látnak szemeim.-Hallott meg egy ismerős hanot Réka és Ági. -Mennyünk tovább.-Motyogta Ági Rékának. -Nem.-Mondta Réka majd megfordult. Ahogy gondolta Rebeka volt az. -Kicsi lány nem tanulsz semmiből?-Kérdezte Rebeka gúnyosan. -Ne kicsi lányozz nekem!-Förmedt rá Réka mérgesen. -Ne hogy már neked álljon feljebb!-Mondta Rebeka. -Na most fejezd be így nem beszélhetsz vele.-Mondta Ági. -Jajj a szerelmes kicsi lány barátője megszólalt. Hord el magad!-Mondta Rebeka. -Na akkor most álj le mert nem lesz jó vége!-Mondta Réka. -Mi a bajod?-KÉrdezte Rebeka. -Az hogy lélegzel.-Mondta Réka. -Na most telt be a pohár.Remélem gyorsaban futsz mint én.-Mondta Rebeka. -Nem riadok meg tőled!-Mondta Réka. -Rendben.-Mondta Rebeka majd behúzott egyet Rékának.-Te is kérsz?-Fordult Ági felé. Mire Ági elfutott. De nem félelemből. Márkot hívta. -Háló.-Szólt bele Márk. -Márk gyere a parkhoz. Siess.-Mondta Ági majd lerakta.Nem kellett 10 perc Márk már Ágit faggata mi történt. -Gyere. Úgy könnyebb.-Mondta Ági majd elkezdett futni. Márk követte. Réka már nem a földön feküdt hanem a padon ült. Sírt. -Mi történt?-KÉrdezte Márk amikor oda értek. -Rebek.-Hüppögött Réka. -Mit tett?-Kérdezett újból Márk. -Márk most először is hagy nyugodjon meg.-Mondta Ági. -Gyere mennyünk haza.-Mondta Márk. -De hozzátok mennyünk inkább. Anyának nem szeretnék magyarázkodni.-Mondta Réka. -Rendben.-Ölelte meg Ági Rékát.Lassan sétáltak hogy Réka letudjon nyugodni mire Ágiékhoz érnek. A 15 perces séte 30 percesre sikeredett a lassítás miatt. Réka már nem sírt csak könnyezett.

Ági szobájába mentek. Lányok az ágyra ültek Márk pedig velük szembe egy székre. -Na mond mit tett?-Kérdezte Márk. -Meg fenyegetett majd behúzott nekem egy nagyot. Ágit is fenyegette, de elfutott hogy szóljon neked amíg én az út szélén feküdtem.-Mondta Réka. -Reni nem volt veletek?-Kérdezte Márk. -Nem. Mert más dolga volt. -Mondta Ági.
-A kistesójára vigyázott.-Mondta Réka.

6.Rész

Rékát még az nap este hívta Rebeka. Akivel a parknál futott össze Márkkal.
-Szia.Na betartottad?-Kérdezte Rebeka Rékát.
-Igen.Betartottam. De mire jó neked?-Kérdezte Réka sírva.
-Mi mire jó?-Kérdezte Rebeka a telefonban.
-Az hogy ezt teszed velem amikor tudod hogy mennyire szeretem.-Mondta Réka.
-Jajj...Brühühühühü...A kicsi lány szerelmes.-Nevetett Rebeka.
-Mire jó ez neked?-Kérdezte ismét Réka.
-Mert így Márk az enyém lesz és nem a tiéd.-Mondta majd egy gonosz nevetés után letette a telefont Rebeka.
-Miért kell megkeseríteni az életemet?-Kérdezte Réka leginkább magától.Nem sokára újból megszólalt a telefonja. Márk volt az. Réka nem vette fel csak hallgatta a a csengő hangját.
Már mikor hatodjára hívta őt Márk elege lett és kikapcsolta a mobilját. A lap topját kapcsolta be. Ági rögtön skype-on hívta. Réka azt sem vette fel. Facebook-on egy csomó üzenetet kapott  Ágitól,Renitől és Márktól is. Meg egy-két másik osztálytársától. Nem válaszolt rájuk csak elolvasta őket. Mindben ez állt:
"Hogy-hogy nem voltál suliban? Valami baj van? Mond el. Hátha tudok segíteni."
Réka bekapcsolta a telefonját és Ágit hívta.
-Szia Réka. Mizu?-Kérdezte Ági.
-Ma ott aludhatok nálatok?-Kérdezte Réka.
-Igen. Átmegyek érted.-Mondta Ági majd lerakta a telefont. 10 pert múlva szólt a csengő. Réka anyukája nyitott ajtót.
-Szia Ági.-Köszönt Réka anyukája.
-Szia Erika. Réka ottaludhat nálunk ma?-Kérdezte Ági.
-Igen.Gyere be. Tudod hol a szobája.-Mondta Erika majd Ági felszaladt a lépcsőn. Kopogott Réka szobájának ajtaján.Réka rögtön ajtót nyitott.
-Réka.-Ölelte meg Ági legjobb barátnőjét.
-Na akkor mehetünk?-Kérdezte Réka.
-Aham. Gyere.-Mondta majd elindultak le.
-Szia anya holnap jövök.-Köszönt Réka.
-Szia Erika.-Köszönt Ági is.
-Sziasztok csajok. Jó mulatást.-Köszönt réka anyukája.
-Jajj a mobilom.-Mondta Réka majd vissza rohant a szobájába. Gyorsan zsebre vágta telóját a lap topját belerakta a táskájába majd gyorsan Ági után futott.
-Na itt vagyok.-Mondta Réka majd tovább sétáltak.
Ágiékhoz érve Réka nem köszönt csak gyorsan bement Ági szobájába. Amíg Ági beszélgetett anyukájával.
-Anya Réka itt alszik de Márknak egy szót se,mert akkor elkezdené faggatni. Mintha csak hárman lennénk itthon.Rendben?-Mondta Ági.
-Rendben. Amúgy most hol van?-Kérdezte Helen.
-A szobámban. Rögtön oda ment.Na de én is megyek a szobámba.-Mondta Ági majd bement a szobájába ahol Réka az ágyon ült. Bezárta a szoba ajtaját hogy senki ne tudjon bejönni.
-Hogy-hogy kimozdulsz a szobádól?-Kérdezte Ági Rékát.
-Van valami amit nem mondhatok el senkinek. De én akkor sem bírom tovább.-Mondta Réka a sírás szélén.
-Mesélj.-Ült le mellé Ági.
-De nem lehet. Figyelj én elmondanám csak rossz vége lenne.-Mondta Réka.
-Na mondjad csak.-Mondta Ági.
-Nem lehet.-Mondta Réka és ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. Rebeka volt az.
-Ki az?-Kérdezte Ági.
-Figyelj ne szólj semmit kihangosítom.-Mondta Réka majd úgy is tett.
-Miért hívogatsz fojton?-Kérdezte réka ahogy felvette.
-Én kérdezek csak.-Mondta Rebeka.
-Oké.-Egyezet bele Réka.
-Mit keresel náluk? Nem úgy volt hogy nem mehetsz oda? Várjunkcsak. De igen is úgy volt.-Mondta Rebeka.
-Nem tilthatsz el a barátnőmtől.-Mondta Réka.
-De igen is eltilthatlak. Ne hogy azt hidd hogy minden szép és jó lesz ezekután. Megkeserítem az életed. És a barátnőd életét is. Mert Márk az enyém lesz. Fogd fel. Na léptem.-Mondta Rebeka majd letette. Réka sírni kezdett.
-Nézd meg. Mindent hallottál. Mostmár érted a dolgokat?-Kérdezte alig érthetően a sírástől Réka.
-Igen mindent értek.-Mondta Ági majd megölelte Rékát.-Figyelj. Menj és fürödj meg. Utánna feküdj le aludni. Van egy kis elintézni valóm.-Mondta Ági majd kiment a szobából.Réka megfogatta azt amit Ági mondott és elment fürdeni. Majd belebújt a piszamájába és leült az ágy szélére.
Ági közben lement anyukájához.
-Anya. Ma este fent tudnál maradni egész éjjel?-Kérdzete anyukáját Ági.
-Miért?-Kérdezte Hellen.
-Mert Rékát valaki zaklatja és azt mondta neki hogy tönkre teszi az életét bármi áron és hogy az én életemet is tönkre teszi azzal hogy a Márkkal összejön.-Mondta Ági. Márk épp a lépcsőn jött le így meghallotta a bezsélgetést.
-Ági menny vissza a szobádba Rékához. És persze hogy fent maradok.-Mondta Hellen. Ahogy Márk meghallotta hogy Réka ott van náluk Ági szobája felé vette az irányt. Ágival egyidőben értek az ajtó elé mert Ági futott.
-Márk megne tedd. Kérlek.-Mondta Ági bátyjának aki a kilincs felé nyúlt.
-Miért?-Kérdezte Márk.
-Csak ne tedd. Kérlek.-Mondta Ági. Márk nem ment be húga szobájába. Inkább vissza fordult és a saját szobájába ment. De eltervezte hogy még aznap este hallgatózni fog,hogy mit is beszélgetnek a lányok.
-Miért nem alszol?-Kérdezte Ági ahogy belépett a szobájába.
-Mert nem tudok.-Mondta Réka.
-Mit csinálsz?-Kérdezte Ági miközben leült barátnője mellé.
-Face. De semmi érdekes nincs.-Mondta Réka majd lecsukta lap topja tetejét.
-Na mesélj mikor kezdődött ez az egész?-Kérdezte Ági.
-Amikor Párizsba voltatok Renivel. A hét közepén összefutottam vele az egyik üzletbe és akkor kérdezősködött a Márkról és egész jól kijöttünk. Vagyis csak én hittem azt. Számot cseréltünk és az nap este felhívott hogy most hogy tudja mit érzek a  Márk iránt így megtudja a életemet keseríteni és hát soha többé ne találkozzak vele és hogytartsam magam távol a Márktól. Azért kerűltem és azért nem jöttem ittaludni.-Avatta be Ágit Réka a történtekbe.
-Istenem. Te lány. És ezt komolyan elakartad titkolni?-Kérdezte Ági.
-Igen.-Mondta Réka.
-De miért?-Nézett kérdőn Ági Rékára aki megint a sírás szélén volt.
-Mert nemakarom hogy megkeresítse az életeteket! Nemakarok rosszat nektek.-Mondta Réka kicsit erő teljesebb hangon.
Márk nem bírta tovább hallgatni a beszélgetést. Berontott a szobába.
-Márk!!-Kiáltott egyet Ági.-Mit keresel itt?-Kérdezte Ági mérgesen.
-Nem bírom ezt tovább. Miért nem mondtad el?-Kérdezte Márk Rékát akiből kitőrt a sírás.
-Márk menny ki most azonnal!-Parancsolt rá Ági.
-Nem megyek sehova.-Mondta Márk akaratosan.
-De igen is kimész!-Lökte ki az ajtón Ági Márkot majd bezárta az ajtót.
-Nehem akartham hohogy íhígy láhásson ehengem.-Mondta Réka sírva.
-Nyugi csak segíteni akart. Csak nem tudja hogy nem kellett volna bele avatkoznia.-Mondta Ági miközben megölelte Rékát.
-Köhöszönöhöm hohogy vahagy nehekem.-Mondta Réka még mindíg sírva.
-Na nyugi. Feküdj le és próbálj aludni. Én addig beszélek Márk fejével.-Mondta Ági.
-Rehendben.-Mondta Réka még mindig sírva. Ági a bátyja szobája felé vette az irányt.
-Te meg mi a francért avatkozol bele?-Kérdezte Ági ahogy bement Márkhoz.
-Mert érdekel mi van Rékával.-Mondta Márk.
-Miért érdekel?-Kérdezte Ági.
-Mert a húgom barátnőja akit régóta ismerek ahogy csak te. És...És....Ennyi.-Mondta Márk. Nem meri még magának sem bevallani hogy mit érez Réka iránt. 
-Értem. De kérlek hagyj most minket. Nem akarta hogy sírva lásd őt erre te berontasz a szobámba amikor sír.-Mondta Ági.
-Mert szörnyű volt hallani mit tett vele Rebeka.-Mondta Márk.
-Vagyis te hallagtóztál?-Kérdezte Ági.
-Valahogy úgy.-Mondta Márk.
-Réka közelébe ne menny addig amíg itt van. Csak rontanál a helyzeten.-Mondta Ági majd vissza ment a saját szobájába ahol Réka az ágyon feküdve a plafont bámulva sírt még mindig.
-Réka ne sírj.-Ült le az ágy szélére Ági.
-Nehem tuhudohom ahaba hahgynihi.-Hüppögött Réka.
-Miért?-Kérdezte Ági.
-Féhlehek.-Nézett Ágira Réka.
-Most menny kérlek és mosd meg az arcodat.Kérlek.-Mondta Ági.
-Rehendbehen.-Kelt ki az ágyból Réka és a fürdő felé vette az irányt.És mivel nem Ági szobájában van a fürdő így Márk szobája előtt kellett elmennie. A résnyire nyílt ajtónál félve ment el. De sikeresen eljutott a fürdőhöz. Bement és nem egyszer mosta meg az arcát hideg vízbe. Mikor belenézett a tükörbe ami a mosdókagyló felett volt Márkot látta meg maga mögött.
-Úr....-Kiáltott volna Réka de Márk befogta a száját.
-Ne kiabálj kérlek.-Mondta Márk suttogva.
-Rendben.-Mondta Réka mikor Márk levette a szájáról a kezét.-Honnan tudtad hogy ide jöttem?-Kérdezte Réka.
-Résnyire volt nyitva az ajtó és láttam.-Mondta Márk.
-Értem. De miért jöttél utánam?-Kérdezte Réka.
-Figyelj nem engedem Rebekának hogy megkeserítse az életedet.-Mondta Márk.
-De megfogja. Azt mondta hogy összejön veled így megkeseríti az életem.-Mondta Réka miközben egy könnycsepp gurult végig az arcán.
-Figyelj. Nem engedem neki.-Nézett Márk Réka szemébe.
-Nem kell neki engedned. Megteszi bármi áron is.-Mondta Réka majd azt az egy könycseppet ujjabnál ujjab követte.
-Ne sírj. Gyere ide.-Mondta Márk széttárt karokkal. Majd megölelte Rékát aki viszonozta. 
-Nem tudok nem sírni most.-Mondta Réka.
-Akkor sírj a vállamon.-Mondta Márk majd Rékát szorosabban ölelte magához. Réka szíve majd kiugrott a helyéről. Ahogy Márk illatát ebszívta egyre jobban érezte a biztonságot. Tudta hogy Márk teljesen rabul ejtette a szívét. Hogy szeretni is csak őt tudja bármi legyen.
Márk is hasonló képpen érzett. Nem akarta elengedni Rékát de muszáj volt.
-Jobb ha vissza mész a húgomhoz.-Mondta Márk majd elengedte Rékát.
-Rendben.-Mondta majd Márk kiment majd 5 perc után Réka visszament Ágihoz.
-Letudtál nyugodni?-Kérdezte Ági amikor belépett a szobába Réka.
-Egy kicsit. De ha nem baj akkor én alszok mert nem sokáig tudok nyugodt maradni.Jóéjt.-Mondta Réka majd lefeküdt aludni.
-Rendben. Jóéjt.-Mondta Ági majd ő is eltette magát másnapra.

5.Rész

¤¤¤¤1 Héttel később¤¤¤¤

Réka,Márk és Hellen a reptérre indultak Ági és Reni elé. Hisz eltelt 1 hét és pont ma jönnek haza a lányok.
A reptéren Reni és Ági már várta őket. A lányok nagy öleléssel köszöntették egymást. Márk csak egy szia-t kapott semmi mást.Gyorsan bepakolták a bőröndöket a  csomagtartóba majd elindultak haza.
Márk az anyós ülésen ült hogy a lányok tudjanak beszélgetni.
-Milyen volt Párizs?-Kérdezte Réka.
-Nagyon jó. Képzeld Reninek majdnem volt egy randija.-Mondta Ági.
-Mert?-Kérdezte Réka.
-Egy francia srác beszélt hozzám csak nem értettem hogy mit mond. Én meg csak bólogattam. És kiderült hogy randira hívott. Na én meg nem mentem el. Mert fogalmam sem volt róla. És másnap is találkoztunk vele de akkor már Linda is ott volt velünk és így tudott nekünk fordítani.-Mesélt Reni.
-Az nagyon komoly.-Mondtam visszafojtva a nevetést.
-Na és veletek mi van?-Kérdezte Ági Márkra pillantva közben.
-Ezt hagyjuk kérlek.-Mondta Réka szomorúan.
-Na mi történt?-Kérdezte Reni.
-Majd mesélek. Most hagyjuk.-Mondta Réka.
-Rendben.-Bólintottak a lányok.
-Anya ma este Reni és Réka nálunk aludhatnak?-Kérdezte Ági Hellent.
-Ha a szülők megengedik. Hisz elvégre régen tudtatok csak hármasba beszélni.-Mondta Hellen.
-Ági ez most komoly?-Kérdezte Réka az említett lányra nézve.
-Miért? Nem jó ötlet?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nekem ma nem jó.-Mondta Réka.
-Akkor mikor lenne jó?-Kérdezte Ági.
-Majd szólok de nem jó.-Mondta Réka. 
Közben haza értek a magyarázkodás kerülése képpen csak kiszállta kocsiból  és haza futott.
Otthon nem szólt senkihez bezárkózott a szobájába.
Másnap még suliba se ment. Egész nap az ágyán ült és meredt előre. Azon gondolkodott hogy miért veszik pont azok a személyek semmibe akikért az életét adná?!
Kopogás zavarta meg ebben.
-Réka gyere ki. Valaki vagyis valakik beszélni szeretnének veled.-Mondta Réka anyukája miközben kopogott az ajtón.
-Egyedül szeretnék lenni. Senkivel nem szeretnék beszélni-Mondta majd fejére húzta a takarót és visszadőlt az ágyba.
-Réka légyszíves gyere ki. Mond el mi a baj.-Mondta Ági.
-Hagyatok.-Mondta Réka kiabálva.
-Rendben.-Mondta Reni majd Ági és Renáta elmentek. Ági nem értette mi a baja legjobb barátnőnek így a bátyát ment kifaggatni.
-Mit tettél Rékával?-Kérdezte Márkot amint hazaért.
-Én semmit. Miért?-Kérdezte Márk.
-Mert se suliba nem jön se a szobájából nem jön ki azóta bent van amióta elment mikor haza értünk tegnap. Mit tettél vele?-Kérdezte  kicsit mérgesen.
-Én semmit. Amikor velem volt az elmúlt hét feléig amíg velem volt folyton vidám volt. De utána meg a hét másik felében akárhányszor csak beszélni szerettem volna vele elrohant előlem meg a nevem hallatán elszomorodik és zárkózott lesz. Nyugi estére megint a régi lesz.-Mondta Márk teljes nyugodtsággal a hangjában. Pedig benne is elég nagy aggodalom játszódott le de ő se értette miért.

4.Rész

-Mond meg őszintén. Te sírtál?-Kérdezte Márk a szipogó lányt.

-Nem,nem sírtam.-Tagadta továbbra is Réka.

-Ne tagadd!Látszik rajtad, hogy sírtál.-Mondta Márk Réka szemébe nézve.

-Jó igen sírtam.-Adta be a derekát Réka.

-De miért?-Kérdezte Márk.

-Az mindegy neked úgyis van barátnőd.-Mondta Réka a földet pápázva.

-Mi? Dehogy is. Ki lenne az?-Kérdezte Márk semmit nem értve.

-Hát az a csaj akivel a parknál beszéltél.-Mondta Réka.

-Rebeka nem a csajom.Csak egy lány aki oda van a szexi külsőmért.-Mondta Márk nagyképűen.Réka elnevette magát.

-Egó manó beindult.-Mondta Réka mire Márk mű hisztibe kezdett.-Na Márk. Ne hisztizz. Tudom hogy nem igazi hiszti.-Mondta Réka.

-Te már ennyire ismersz engem?-Kérdezte Márk mosolyogva.

-Hát volt időm megismerni téged.Mikor ott aludtam nálatok.-Mondta Réka.

-Miért? Rólam beszéltetek folyamatosan?-kérdezte Márk egyre kíváncsibban.

-Nem pont te voltál a közép pontba néha másról is beszéltünk.-Mondta Réka véletlen.

-Miért beszéltetek rólam?-Kérdezte Márk.

-Mert... Most inkább menny el. Kérlek.-Mondta Réka majd vissza zárkózott a szobájába.

De Márk nem ment el csak mikor már besötétedett. Haza érve felhívta Ágit skype-on.

-Szia húgi.Beszéltem Rékával. De nem tudom mi baja van.-Mondta Márk.

-Szia. Hogy tudtál vele beszélni?-Kérdezte Ági.

-Elmentem hozzájuk és úgy. Láttam hogy sírt így megöleltem majd beszélgettünk. Valamit kérdeztem tőle és terelte a témát. Vártam hogy kijöjjön a szobájából de nem jött. Így mikor már besötétedett haza jöttem.-Mesélt Márk.

-Értem. Bocsi valaki más hív szia.-Köszönt el Ági majd lerakta és fogatta a bejövő hívást Rékától.

-Szia Ági. Milyen Párizs?-Kérdezte Réka.

-Szia. Nagyon jó. Na de mesélj te. Bátyámmal beszéltem az előbb mit nem mondtál el neki?-Kérdezte Ági legjobb barinőjét.

-Majdnem elmondtam neki hogy szeretem. De tudod titokban akarom tartani hisz ő idősebb nálam. Meg csak nem jön össze pont velem mikor minden második lány oda van érte és mindegyikük szebb nálam.-Mondta Réka félig sírva.

-Te lány. Egy virtuális ölelés megy tőlem. de ne sírj. Nem lesz semmi baj. Nyugi van. Bocsi de mennem kell. Szia. És tartsd a szád.-Mondta Ági majd lelépett.

3.Rész

Másnap reggel, Ágit felébresztette anyukája, mert a testvére megkérdezte hogy valamelyik gyereknek van-e kedve elmenni Párizsba 1 hétre hozzá,mert van 2 szabad repülőjegye. Ági igent mondott. Márkot nem érdekelte, Ági megkérdezte Renátát és ő beleegyezett. 5 óra múlva a lányok bepakolt bőrönddel várták az indulást. Anyukája elvitte őket Ferihegyre a reptérre és Réka meg Márk mentek velük,hogy elbúcsúzhassanak. Fél óra elteltével kiértek a reptérre. Pont időben érkeztek, mert 10 perc múlva indult a gép Párizsba. 2 és fél óra múlva Párizsból jelentkeztek Márknak. Ahogy kiértek Párizsba rögtön észre vette a keresztanyukáját Lindát.
Eközben Márk és Réka elvoltak ketten, mert Márk anyukája el ment dolgozni. A nappaliban ps-el játszottak egymás ellen. A játék után megkívánták a fagyit és így elmentek ketten fagyizni. Közben kiderül hogy mind kettőjüknek ugyan az a kedvence a csokifagyi.Fagyizás után elmentek a közeli parkba hülyéskedni.Márk 15 éves létére ráült a 5 éveseknek való hintalóra.Réka a hasát fogva nevettet  rajta. Eközben Márkot megszólítja egy lány.
-Szia.Hogy hívnak?-Kérdezte a lány halkan.
-Szia. Márk vagyok. És te?-Kérdezett vissza. 
-Én Rebekának hívnak.-Válaszolt mosolyogva.-És a barátnődet hogy hívják?-Kérdezett a csaj. 
-Ő nem a barátnőm. A húgom egyik barátnője. Nekem csak egy barát.-Mondta Márk a lányra mosolyogva. Réka ezalatt elfutott haza. Márk mikor végzett a mondatával észre vette hogy Réka már nincs a parkban. Elköszönt Rebekától majd elindult megkeresni Rékát. Réka sírva ért haza. Nem szólt senkihez csak egyedül akart lenni így felfutott a szobájába és bezárta az ajtót. Leült a babzsákjára és azt vette észre hogy kereste valaki telefonon. Rápillantott a kijelzőre és Márk képe jelent meg. Nem merte felvenni, mert nem tudta mit mondjon neki. Eközben Márk nem egy üzenetet küldött Rékának mert halálra aggódta magát hogy mi lehet Rékával! Sok próbálkozás után Ágit hívta.
-Szia Márk. Miért hívsz?-Vette fel a telefont Ági.
-Szia húgi. Rékát nem tudom elérni feltudnád hívni?-Kérdezte aggódva.
-Majd felhívom skype-on este.-Válaszolta Ágika.
-De az már késő lesz. -Válaszolta Márk.
-De ha elmondod mi történt akkor előbb hívom.-Mondta a lány.
-A nappaliba játszottunk a ps-en majd fagyizni mentünk. Fagyizás után a parkban hülyéskedtünk amikor egy lány megszólított. És mikor ránéztem volna Rékára már nem volt ott. És nem tudom elérni se és az üzikre sem válaszol.-Avatta be húgát Márk.
-Te nem tudod miért szaladt el?-Kérdezte Ági a bátyát.
-Hát vagy egy sejtésem de nem hiszem hogy azzal megbántottam volna.-Mondta Márkó.
-Mi a sejtésed?-Kérdezett a lány.
-Az hogy Rebekával beszéltem és megkérdezte hogy hogy hívják a barátnőmet. Erre én azt mondtam hogy nem a barátnőm csak egy barát.-Mondta a sejtését.
-Pont ezért ment el. Zökkenj ki a világodból és figyelj a körülötted lévőkre.-Mondta Ági mérgesen majd lecsapta a telefont.De Márk nem értette mire céloz a húga. Elgondolkozott rajta majd átment Rékáékhoz. 
-Jó napot. Réka itthon van?-Kérdezte Márk Réka anyukáját.
-Igen itthon van. De nem hajlandó kijönni a szobájából.Valaki nagyon megbánthatta.-Válaszolt az anyukája.
-Nem próbálhatnánk meg hogy ki tudom-e csalni?-Kérdezte Márk.
-Egy próbát megér. Gyere be. Az emeleten jobbra az első ajtó az ő szobája.-Mondta Réka anyukája az irányt majd Márk gyorsan felment.
-Réka kérlek gyere ki. Beszélni szeretnék veled.-Mondta kopogtatva az ajtón.
-Nem megyek ki. Hagyatok egyedül.-Jött a válasz az ajtó túloldaláról.
-Réka te sírsz?-Kérdezte Márk.
-Nem.-Mondta Réka majd megtörölte a szemeit és ajtót nyitott. Márk ránézet Rékára és megölelte mert látta hogy pirosak és könnyesek a szemei.