Földre hullott őszi leveleken sétált, hallgatta ropogó hangjukat.
-Látom te is szeretsz ilyenkor sétálgatni.-Szólt egy hang a háta mögül.
-Igen, szeretek. Főleg mikor gondterhelt vagyok.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Mi a baj? Beavatsz a történtekbe?-Kérdezte a mögötte lépkedő lány. Réka megfordult, majd hirtelen a mögötte lépdelő lányt megölelte.
-Regina.-Mondta Réka mosolyogva.
-Réka. Rég beszéltünk. Na mesélj mi bánt?-Kérdezte Rékát Regina. Majd a park felé sétálva Réka minden apró részlettel együtt elmesélte az utolsó egy év történéseit.
-És most végül is mi van közted és a Márk között?-Kérdezte Regina unokahúgát.
-Őszintén? Nem tudom. Ma rácsaptam az ajtót majd sétálni indultam. Nem tudom mit kéne tennem.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Beszélj vele. Kérdezd meg mit tenne érted, meg ilyenek.- Mondta Regina mosolyogva.
-Honnan tudjam mikor jön az idő, hogy beszéljek vele?-Kérdezte Réka.
-Az idő eljött.-Mondta Regina majd elsétált.
Réka nem értette addig amíg lenem ült mellé Márk.
Réka meg sem szólalt csak a földet nézte. Nem tudta mit mondjon. Mikor valami eszébe jutott és Márkra nézett elfelejtette mit akart mondani.Márk kezében egy becsomagolt ajándék volt.
-Ez a tiéd.-Adta a kis dobozt Réka kezébe Márk. Majd egy levelet is.
Elmosolyodott a fiú majd elment.
-Várj. Mi akar ez lenni?-Kérdezte Réka.
-Csak nézd meg. Rájössz magadtól is amint meglátod.-Mondta Márk majd intett egyet és elrohant.
Réka még pár percig állt egy helyben és nézte a kezében lévő dobozt és levelet.
-Nyisd ki.-Mondta valaki a háta mögül.
-Miért? És ha rossz dolog?-Kérdezte Réka majd megfordult.
-Nyugi. Minden rendben lesz. Semmi okod ilyeneket gondolni. Nyisd ki. És ha rossz én itt vagyok.-Mondta Regina mosolyogva majd megölelte unokahúgát.
-Akkor bátorság!-Mondta Réka majd kinyitotta a dobozt.
-Mi van benne?-Kérdezte Regina Rékát.
-Semmi.-Mondta Réka majd vissza rakta a kisdoboz tetejét.
-A semmi miatt nem lehet így elsápadni.-Mondta Regina.
-Mondtam, hogy semmi sincs benne!-Emelte fel a hangját Réka. Majd elindult haza, Regina nem ment Réka után.
Réka a levelet nem merte kinyitni.
Egy kérdés mereng most bennetek talán.
Mi van a dobozban?
A dobozban egy kép volt Rékáról és Márkról ahol egymást ölelik Márk születés napján, miközben Réka az ajándékot adja át. És egy szín ezüst karkötő ami szív alakú mintából áll.
Azért sápadt el Réka mikor kinyitotta, mert az a kép emlékeztette, hogy akkor jött rá, hogy szereti Márkot. A levelet lerakta a dobozzal együtt a komódja retejére.
Majd lefeküdt a szőnyegrenés nézte a plafont. Mikor egy szúró fájdalmat érzett a hasában. Lement a nappaliba és fájdalom csillapítót kezdett keresni. Mikor megtalálta bevett egyet. De nem használt, még jobban fájni kezdett a hasa.
Felment a szobájába majd felhívta a mamáját.
-Mami gyere le Lacházára, nagyon fáj a hasam.-Mondta Réka sírva a telefonba.
-Rendben drágám sietek. Nyugodj le és feküdj le aludj egyet. Mire felkelsz ott leszek és elviszlek orvoshoz.-Mondta Réka nagyia majd letette a telefont.
-Látom te is szeretsz ilyenkor sétálgatni.-Szólt egy hang a háta mögül.
-Igen, szeretek. Főleg mikor gondterhelt vagyok.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Mi a baj? Beavatsz a történtekbe?-Kérdezte a mögötte lépkedő lány. Réka megfordult, majd hirtelen a mögötte lépdelő lányt megölelte.
-Regina.-Mondta Réka mosolyogva.
-Réka. Rég beszéltünk. Na mesélj mi bánt?-Kérdezte Rékát Regina. Majd a park felé sétálva Réka minden apró részlettel együtt elmesélte az utolsó egy év történéseit.
-És most végül is mi van közted és a Márk között?-Kérdezte Regina unokahúgát.
-Őszintén? Nem tudom. Ma rácsaptam az ajtót majd sétálni indultam. Nem tudom mit kéne tennem.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Beszélj vele. Kérdezd meg mit tenne érted, meg ilyenek.- Mondta Regina mosolyogva.
-Honnan tudjam mikor jön az idő, hogy beszéljek vele?-Kérdezte Réka.
-Az idő eljött.-Mondta Regina majd elsétált.
Réka nem értette addig amíg lenem ült mellé Márk.
Réka meg sem szólalt csak a földet nézte. Nem tudta mit mondjon. Mikor valami eszébe jutott és Márkra nézett elfelejtette mit akart mondani.Márk kezében egy becsomagolt ajándék volt.
-Ez a tiéd.-Adta a kis dobozt Réka kezébe Márk. Majd egy levelet is.
Elmosolyodott a fiú majd elment.
-Várj. Mi akar ez lenni?-Kérdezte Réka.
-Csak nézd meg. Rájössz magadtól is amint meglátod.-Mondta Márk majd intett egyet és elrohant.
Réka még pár percig állt egy helyben és nézte a kezében lévő dobozt és levelet.
-Nyisd ki.-Mondta valaki a háta mögül.
-Miért? És ha rossz dolog?-Kérdezte Réka majd megfordult.
-Nyugi. Minden rendben lesz. Semmi okod ilyeneket gondolni. Nyisd ki. És ha rossz én itt vagyok.-Mondta Regina mosolyogva majd megölelte unokahúgát.
-Akkor bátorság!-Mondta Réka majd kinyitotta a dobozt.
-Mi van benne?-Kérdezte Regina Rékát.
-Semmi.-Mondta Réka majd vissza rakta a kisdoboz tetejét.
-A semmi miatt nem lehet így elsápadni.-Mondta Regina.
-Mondtam, hogy semmi sincs benne!-Emelte fel a hangját Réka. Majd elindult haza, Regina nem ment Réka után.
Réka a levelet nem merte kinyitni.
Egy kérdés mereng most bennetek talán.
Mi van a dobozban?
A dobozban egy kép volt Rékáról és Márkról ahol egymást ölelik Márk születés napján, miközben Réka az ajándékot adja át. És egy szín ezüst karkötő ami szív alakú mintából áll.
Azért sápadt el Réka mikor kinyitotta, mert az a kép emlékeztette, hogy akkor jött rá, hogy szereti Márkot. A levelet lerakta a dobozzal együtt a komódja retejére.
Majd lefeküdt a szőnyegrenés nézte a plafont. Mikor egy szúró fájdalmat érzett a hasában. Lement a nappaliba és fájdalom csillapítót kezdett keresni. Mikor megtalálta bevett egyet. De nem használt, még jobban fájni kezdett a hasa.
Felment a szobájába majd felhívta a mamáját.
-Mami gyere le Lacházára, nagyon fáj a hasam.-Mondta Réka sírva a telefonba.
-Rendben drágám sietek. Nyugodj le és feküdj le aludj egyet. Mire felkelsz ott leszek és elviszlek orvoshoz.-Mondta Réka nagyia majd letette a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése