¤¤¤¤1 Héttel később¤¤¤¤
Réka,Márk és Hellen a reptérre indultak Ági és Reni elé. Hisz eltelt 1 hét és pont ma jönnek haza a lányok.
A reptéren Reni és Ági már várta őket. A lányok nagy öleléssel köszöntették egymást. Márk csak egy szia-t kapott semmi mást.Gyorsan bepakolták a bőröndöket a csomagtartóba majd elindultak haza.
Márk az anyós ülésen ült hogy a lányok tudjanak beszélgetni.
-Milyen volt Párizs?-Kérdezte Réka.
-Nagyon jó. Képzeld Reninek majdnem volt egy randija.-Mondta Ági.
-Mert?-Kérdezte Réka.
-Egy francia srác beszélt hozzám csak nem értettem hogy mit mond. Én meg csak bólogattam. És kiderült hogy randira hívott. Na én meg nem mentem el. Mert fogalmam sem volt róla. És másnap is találkoztunk vele de akkor már Linda is ott volt velünk és így tudott nekünk fordítani.-Mesélt Reni.
-Az nagyon komoly.-Mondtam visszafojtva a nevetést.
-Na és veletek mi van?-Kérdezte Ági Márkra pillantva közben.
-Ezt hagyjuk kérlek.-Mondta Réka szomorúan.
-Na mi történt?-Kérdezte Reni.
-Majd mesélek. Most hagyjuk.-Mondta Réka.
-Rendben.-Bólintottak a lányok.
-Anya ma este Reni és Réka nálunk aludhatnak?-Kérdezte Ági Hellent.
-Ha a szülők megengedik. Hisz elvégre régen tudtatok csak hármasba beszélni.-Mondta Hellen.
-Ági ez most komoly?-Kérdezte Réka az említett lányra nézve.
-Miért? Nem jó ötlet?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nekem ma nem jó.-Mondta Réka.
-Akkor mikor lenne jó?-Kérdezte Ági.
-Majd szólok de nem jó.-Mondta Réka.
Közben haza értek a magyarázkodás kerülése képpen csak kiszállta kocsiból és haza futott.
Otthon nem szólt senkihez bezárkózott a szobájába.
Másnap még suliba se ment. Egész nap az ágyán ült és meredt előre. Azon gondolkodott hogy miért veszik pont azok a személyek semmibe akikért az életét adná?!
Kopogás zavarta meg ebben.
-Réka gyere ki. Valaki vagyis valakik beszélni szeretnének veled.-Mondta Réka anyukája miközben kopogott az ajtón.
-Egyedül szeretnék lenni. Senkivel nem szeretnék beszélni-Mondta majd fejére húzta a takarót és visszadőlt az ágyba.
-Réka légyszíves gyere ki. Mond el mi a baj.-Mondta Ági.
-Hagyatok.-Mondta Réka kiabálva.
-Rendben.-Mondta Reni majd Ági és Renáta elmentek. Ági nem értette mi a baja legjobb barátnőnek így a bátyát ment kifaggatni.
-Mit tettél Rékával?-Kérdezte Márkot amint hazaért.
-Én semmit. Miért?-Kérdezte Márk.
-Mert se suliba nem jön se a szobájából nem jön ki azóta bent van amióta elment mikor haza értünk tegnap. Mit tettél vele?-Kérdezte kicsit mérgesen.
-Én semmit. Amikor velem volt az elmúlt hét feléig amíg velem volt folyton vidám volt. De utána meg a hét másik felében akárhányszor csak beszélni szerettem volna vele elrohant előlem meg a nevem hallatán elszomorodik és zárkózott lesz. Nyugi estére megint a régi lesz.-Mondta Márk teljes nyugodtsággal a hangjában. Pedig benne is elég nagy aggodalom játszódott le de ő se értette miért.
A reptéren Reni és Ági már várta őket. A lányok nagy öleléssel köszöntették egymást. Márk csak egy szia-t kapott semmi mást.Gyorsan bepakolták a bőröndöket a csomagtartóba majd elindultak haza.
Márk az anyós ülésen ült hogy a lányok tudjanak beszélgetni.
-Milyen volt Párizs?-Kérdezte Réka.
-Nagyon jó. Képzeld Reninek majdnem volt egy randija.-Mondta Ági.
-Mert?-Kérdezte Réka.
-Egy francia srác beszélt hozzám csak nem értettem hogy mit mond. Én meg csak bólogattam. És kiderült hogy randira hívott. Na én meg nem mentem el. Mert fogalmam sem volt róla. És másnap is találkoztunk vele de akkor már Linda is ott volt velünk és így tudott nekünk fordítani.-Mesélt Reni.
-Az nagyon komoly.-Mondtam visszafojtva a nevetést.
-Na és veletek mi van?-Kérdezte Ági Márkra pillantva közben.
-Ezt hagyjuk kérlek.-Mondta Réka szomorúan.
-Na mi történt?-Kérdezte Reni.
-Majd mesélek. Most hagyjuk.-Mondta Réka.
-Rendben.-Bólintottak a lányok.
-Anya ma este Reni és Réka nálunk aludhatnak?-Kérdezte Ági Hellent.
-Ha a szülők megengedik. Hisz elvégre régen tudtatok csak hármasba beszélni.-Mondta Hellen.
-Ági ez most komoly?-Kérdezte Réka az említett lányra nézve.
-Miért? Nem jó ötlet?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nekem ma nem jó.-Mondta Réka.
-Akkor mikor lenne jó?-Kérdezte Ági.
-Majd szólok de nem jó.-Mondta Réka.
Közben haza értek a magyarázkodás kerülése képpen csak kiszállta kocsiból és haza futott.
Otthon nem szólt senkihez bezárkózott a szobájába.
Másnap még suliba se ment. Egész nap az ágyán ült és meredt előre. Azon gondolkodott hogy miért veszik pont azok a személyek semmibe akikért az életét adná?!
Kopogás zavarta meg ebben.
-Réka gyere ki. Valaki vagyis valakik beszélni szeretnének veled.-Mondta Réka anyukája miközben kopogott az ajtón.
-Egyedül szeretnék lenni. Senkivel nem szeretnék beszélni-Mondta majd fejére húzta a takarót és visszadőlt az ágyba.
-Réka légyszíves gyere ki. Mond el mi a baj.-Mondta Ági.
-Hagyatok.-Mondta Réka kiabálva.
-Rendben.-Mondta Reni majd Ági és Renáta elmentek. Ági nem értette mi a baja legjobb barátnőnek így a bátyát ment kifaggatni.
-Mit tettél Rékával?-Kérdezte Márkot amint hazaért.
-Én semmit. Miért?-Kérdezte Márk.
-Mert se suliba nem jön se a szobájából nem jön ki azóta bent van amióta elment mikor haza értünk tegnap. Mit tettél vele?-Kérdezte kicsit mérgesen.
-Én semmit. Amikor velem volt az elmúlt hét feléig amíg velem volt folyton vidám volt. De utána meg a hét másik felében akárhányszor csak beszélni szerettem volna vele elrohant előlem meg a nevem hallatán elszomorodik és zárkózott lesz. Nyugi estére megint a régi lesz.-Mondta Márk teljes nyugodtsággal a hangjában. Pedig benne is elég nagy aggodalom játszódott le de ő se értette miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése