15.Rész

Minuszozás közben azon gondolkozott Réka mit is fog majd mondani. 
Fél óra múlva már Lacházán volt.  Remegő lábakkal lébdelt barátnője házához. 
Lassú lépteivel 10 perc alatt ért a házhoz. Táskával a hátán, tortával a kezében félénken megnyomta a csengőt. Lehajtott fejjel várta, hogy az ajtó kinyíljon előtte. De senki nem nyitott neki ajtót. Újból csengetett, de megintcsak zárva maradt az ajtó.  Hátra ment a kertbe és egy kaviccsal megdobta Ági szobájának ablakát.A villany felkapcsolódott a szobában, majd Ági nyitotta ki az ablakot. Alig akart hinni a szemének,hogy legjobb barátnője ott áll a ketjükbe.
-Beengedlek.-Mondta Ági majd eltűnt az ablakból.
 Réka vissza sítált az ajtóhoz és ahogy oda ért barátnője nyitotta az ajtót.
-Miért jöttél?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nem tudom a születésnapom nélküled és Márk nélkül elképzelni.-Mondta Réka mosolyogva.
-Jajj, te lány. Gyere be.-Mondta Ági. Felmentek Ági szobájába Réka lepakolta a táskáját majd a hűtőbe levitték a tortát.Réka Márk szobája felé vette az irányt. 
Ági ment elöl Márk szobájához érve Ági kopogott míg Réka az ajtó mellett a falhoz állt, hogy ne lássa meg Őt Márk mikor kinyitja az ajtót.
-Mit akarsz?-Förmedt Ágira Márk miután ajtót nyitott.
-Én semmit.-Mondta Ági.
-Akkor minek kopogtál?-KÉrdezte Márk dühösen.
-Miattam.-Mondta Réka a falnak támaszkodva.
-Te itt? Hogy-hogy?-Mondta Márk hirtelen megölelve Rékát.
-Igen én itt. Holnap szülinapom lesz és hát nélkületek elképzelni sem tudtam volna.-Mondta Réka mosolyogva.
-Mi úgy szerettük volna,hogy holnap elmegyünk hozzád. Bár azt se tudjuk hol voltál eddig. De megkerestünk volna valahogy.-Mondta Márk még mindig Rékát ölelve.
-Hiányoztál-Súgta Márk fülébe Réka-Hiányoztatok.-Mondta Réka hangosan.
-Te is-Mondta egyszerre Ági és Márk.
-Én megyek aludni mert fáradt vagyok.-Mondta Ági majd felrohant a szobájába.
-Bejössz?-Kérdezte Márk a szobájára mutatva.
-Miárt is ne.-Mondta Réka mosolyogva.Majd mind ketten bementek a szobába. Márk becsukta az ajót majd leült az ágyra vele szembe pedig Réka.
-Ugye tudod,hogy még mindig szeretlek?-Kérdezte Márk Rékát.
-Igen tudom.-Mondta Réka lehajtott fejjel.

-Csak azt nem tudom, hogy te szeretsz-e?-Kérdezte Márk Rékát. Réka nem válaszolt.

-Réka szeretsz engem?-Kérdezett ismét Márk.

-Miután annyiszor megbántottál, levegőnek néztél, és megaláztál nem egyszer. Van merszed meg kérdezni hogy szeretlek-e még? De tudod mi az igazság? Hogy még ezek után is szeretlek.-Mondta Réka miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. 

Márk mosolygott majd felemelte Réka fejét,hogy tekintetük össze érjen majd megcsókolta a lányt. Réka nem ellenkezett, visszacsókolt, hisz tiszta szívből szerereti Márkot. A csók után csak nézték egymást, míg Réka elnem álmosodott.Így nyugovóra tértek. 

Az éjjeli szekrényen lévő kis lámpa világított. Félhomály árasztotta el a szobát. Egymással szembe feküdtek az ágyon nézték egymást. Márk néha néha mgsimította Réka arcát vagy épp egy kóbor hajtincset söpört kiaz arcából. Fél óráig nézték így egymást,majd Réka elaludt. Hátat fordított Márknak, Ő meg szépen átölelte a lányt.

Másnap reggel Réka egyedül ébredt. Gyorsan kipattant az ágyból és felsietett Ágihoz.

-Jó reggelt.-Köszönt Réka mosolyogva.

-Neked is.-Válaszolt Ági kómás fejjel.

-Márk nem tudod hol van?-Kérdezte Réka barátnőjét.

-A barátnő.... A barátjaival ment el valahova.-Mondta Ági hazudva. Ő tudta,hogy Márk a barátnőjénél van nen pedig a haverjaival lóg valahol.

-Ja, értem. Akkor majd beszélek vele ha haza jön.-Montda Réka mosolyogva.

-Réka még valami.-Mondta Ági.

-Igen?-Fordult vissza Réka  az ajtóbol.

-Boldog születésnapot!-Mosolygott Ági majd egy dobozt vett ki az ágy alól.

-Nem kellett volna.-Könnyezett meg Réka majd kibontotta ajándékát. Egy kiskori kép volt becsomagolva Márkról,Ágiról és Rékáról.

-Ez aranyos és csodálatos.-Mondta Réka majd megölelte barátnőjét.

-Nagyon szívesen. Hívd fel Márkot.-Mondta Ági 

-Meglesz.-Mondta Réka majd Márk szobájába ment  a telefonjáért. Majd Márkot hívta.

-Halihó.-Vette fel a telefont  Márk.

-Szia. Köszönöm ezt a nagyon cuki szülinapi ajándékot.-Mondta  Réka.

-Nagyon szivesen. Örülök,hogy örülsz neki.-Mondta Márk mosolyogva.

-Márkó maci, gyere már ne telefonálj. Foglalkozz velem.-Hallotta Réka egy lány hangját a telefonba. Kiesett a telefon a kezéből, majd sírni kezdett. 

-Réka, Réka! Megmagyarázom!-Hallotta Márk hangját a telefonba majd letette. Ági jött be a szobába.

-Tudtad! Te tudtad mégis .egtetetted velem. Miért?-Kiálltott Ágira Réka.

-Igen tudtam. Sajnálom, de nem akartam, hogy úgy játszon veled, hogy közbe más is legyen vele.-Mondta Ági majd vígasztalni kezdte Rékát.

14.Rész

*4 Hónappal később*

-Szia Áron.-Köszönt Réka barátjának mosolyogva.
-Szia Réka.-Csókolta meg Rékát Áron.
Két hónapja vannak együtt. Áron nagyon boldog Réka mellett. De Réka néha egyedül érzi magát Áron társaságában.
De ugorjunk vissza két hónapot! :
Réka és a mamája elmentek Kisújszállásra a szállodába. 3 napot tartózkodtak ott. Közben megismerkedett egy fiúval, Kovács Áronnal.  Áron is Budapesten lakik.Ő anyukájával,apukájával és kisöccsével volt a szállodába.
 Áron egyidős Rékával. 3 nap eltelte után ugyan úgy tartották a kapcsolatot először még csak barátok voltak majd 2 hónapja Áron bevallotta Rékának az érzéseit. Réka úgy gondolta így el tudja felejteni Márkot és Ágit. Ami sikerült is. De vissza a jelenbe!:
-Min gondolkozol?-Kérdezte Réka Áront.
-Azt,hogy mit veszek az én drágaságomnak születésnapjára.-Mondta mosolyogva Áron.
-Nem kell rajta gondolkodnod.-Mondta Réka.
-Miért?-Kérdezte Áron.
-Mert nem kell rám költened. Mindenem megvan.-Mondta Réka majd megcsókolta Áront.
-Vagyis én vagyok a mindened?-Kérdezte Áron Rékát.
-Igen.-Mondta Réka majd megölelték egymást. Ja igen, Réka születésnapja két nap múlva lesz. Mamája megvette már ma az ajándékait és a tortát is elkezdte sütni.
-Szia mami.-Köszönt Réka haza érve.
-Szia Réka.-Köszönt mamája a konyhából.
-Mit csinálsz?-Kérdezte Réka.
-Sütöttem egy kis nasit.-Mondta majd kihozta a frissen sütött csokis kekszet.
-Ez finom.-Mondta Réka.
-És mivel két nap múlva itt a születésnapod így tessék itt az ajándék. A tortának még állnia kell. De holnap tudsz enni belőle. Holnap után meg mész meglátogatod Erikáékat.-Réka boldogan vette át ajándékát.
-Köszönöm szépen nagyi. És tényleg anyáékhoz megyek.-Csapott homlokára Réka.
-Terveztél valamit aznapra?-Kérdezte Rékát mamája.
-Igen. De megyek és lemondom.-Mondta Réka majd a szobájába rohant a telefonjáért és Áront hívta. Majd 10 perc múlva találkoztak is a közeli parkban.
-Szia Réka. Mi volt ilyen sürgős?-Kérdezte Áron.
-A szülinapi randit le kell mondanom. Megyek anyumékhoz és nem leszek 4 napig itthon.-Mondta Réka sajnálkozva.
-Semmi baj. Ha haza érsz hívsz és megbeszéljük a randit.-Mondta Áron mosolyogva.
-Köszönöm Márk.-Mondta Réka majd szája elé kapta a kezét.
-Ki?-Kérdezte Áron Rékát.
-Véletlen volt esküszöm! Soha többé nem fog megtörténni. Véletlen volt! Sajnálom Márk.-Mondta Ismét ki a nevet Réka.
-Már megint.-Mondta Áron mérgesen.
-Sajnálom. Tényleg én csak téged szeretlek Márk...Vagyis Áron.-Mondta Réka ismét ki Márk nevét.
-Réka én szeretlek de te nem szeretsz engem. Márknak hívtál most és már régebben is nem egyszer. Szerintem úgy lesz a legjobb ha szakítunk.-Mondta Áron lehajtott fejjel. Réka nem szólt semmit. Arcán könnyek cikáztak egymás után. 
-Ennyi volt. Örültem.-Mondta Réka nagy nehezem és megölelte Áront,majd haza sietett. Arra gondolt,hogy másnap a szülinapját a szobájába zárkózva fogja tölteni. Nem volt keső még csak este 6 óra volt. A falat bámulta mikor eszébe jutott valami. Mamája már aludt így könnyű volt megvalósítania. Zsebpénzét össze számolta, és pont egy buszjegyre elegendő volt nála. Hűtőből elő vette a tortáját /egyszerű gyümölcs torta/  és becsomagolta. Egy táskába pakolt ruhákat, majd tortával a kezébe  elindult a buszmegállóba. Épp, hogy kiért már jött is a busz.

13.Rész

Réka nem tudta mit cselekszik szomorúságában. Rendelt egy italt. Kis idő múltával miután megitta a rendelt italt szédülni kezdett majd elájult.
-Ági valami nem stimmel Rékával.-Mondta Márk Rékára mutatva.
-Igazad van. Mennyünk oda.-Mondta Ági majd megindult barátnője felé. Mikor oda ért Rékához látta az üres poharat.

-Márk el kell vinnünk innen, valami nyugis helyre. Segíts nekem. -Mondta Ági majd Márk ölbe vette Rékát és úgy mentek Ágiék mamájához.
-Szia mama, megjöttünk. Mama barátnőm itt aludhat?-Kérdezte Ági mamáját.
-Sziasztok. Persze. Hogy hívják?-Jött ki a konyhából Ágiék mamája.
-Rékának hívják. Majd reggel beszélünk nagyon kimerültek vagyunk.Jó éjszakát.-Mondta Márk majd gyorsan bevitte Rékát a szobájába.
-Márk, miért ide hozod?-Kérdezte Ági.-Vidd az én szobámba!-Parancsolt a testvérére Ági.
-Egyedül fog itt aludni. Én meg megyek a vendég szobába.-Mondta Márk majd kiment a szobából.
Mivel Réka bulizós cuccba volt így Ági keresett  másik ruhát. Átöltöztette majd elhelyezte az ágyon, betakarta majd kiment a szobából.Este Márk bement Rékához és suttogott neki pár szót.
Reggel Ági keltette Rékát.
-Miért vagyok itt? Hol a tegnapi ruhám?-Kérdezte Réka Ágit.
-Jó reggelt neked is. Képzeld a buliba rosszul lettél és az az ötletem támadt hogy ne ott töltsd az éjszakád hanem itt mamámnál. És ide hoztunk így kényelmesen töltötted az éjszakát. Ja és a ruhád ott van a széken.-Magyarázta Ági a történteket miközben a székre mutatott ahol Réka ruhája volt.
-Hoztatok? Márk is itt van?-Kérdezte Réka.
-Igen itt van, mivel Ő hívott el engem hogy bulizzak vele.-Mondta Ági majd kiment a szobából.  Réka gyorsan felöltözött,majd épp ment volna ki a szoba ajtaján mikor Márk jött be a szobába.
-Szia Réka. Kérlek még ne menny. Valami fontosat kell mondanom.-Mondta Márk.
-SZia. Mi baj? Mi történt? Köztünk volt valami?-Kérdezte Réka aggodalmasan.
-Nem semmi nem történt. Csak azt akartam mondani,hogy Ági hiányol téged csak nem meri bevallani.-Mondta Márk a földet bámulva.
-Mond az igazat kérlek. Sietnem kell haza.-Mondta Réka.
-Jó az igazság az,hogy...-Kezdett bele Márk majd megcsókolta Rékát.
De Réka ellökte magától majd sírva kirohant a házból. a buszmegállóban ült és sírt. Nem akarta ezt tenni. De csak így tudja Őt elfelejteni. Megjött a busz, felszállt rá majd leghátra ment. Ott leült és a telefonján nézett egy képet amit Ági készített neki. Róla és Márkról az egyik szülinapi buliján. Mosolygott közben  könnyek cikáztak le az arcán. Majd amilyen gyorsaságban csak tudta törölte az utolsó képet is ami csak Márkra emlékeztette.  Haza ért a mamájához. Nem szólt semmit csak bement a szobájába, lefeküdt az ágyba és nézte a fehér plaront.