18.Rész

Réka úgy is tett ahogy a mamája mondta. Lefeküdt az ágyára majd próbált aludni, de nem sikerült.
2 órányi fetrengés után lement a nappaliba, mamája épp akkor lépett be a bejárati ajtón.
-Kicsikém, mondtam, hogy feküdj le aludni.-Mondta Rékának a mamája.
-Tudom nagyi, de nem tudok annyira fáj a hasam.-Mondta Réka majd leült a kanapéra.
-Most főzök neked egy kis húslevest. Utána elmegyünk az orvoshoz.-Mondta Réka mamája a konyha felé igyekezve.
-Mama az orvos holnap reggel lesz már csak.-Mondta Réka.
-Akkor addig pihensz. És nem mész sehova.-Mondta Réka nagyija majd befejezetnek tekintették a beszélgetést.
Réka felment a szobájába és kezébe vette a dobozt és a levelet.Dobozból a karkötő a kezére került, a képet pedig egy használatlan keretbe tette majd az éjjeli szekrényre helyezte. A levél még mindig bontatlan volt a kezébe. Tanácstalan volt. Ezért a levelet eldugta. Pontosabban a kép mögé rakta ami az éjjeli szekrényén volt.
-Még mindig nem alszol?-Kérdezte Réka mamája miután kopogott az ajtón.
-Épp most készülök lefeküdni.-Mondta Réka az ágya felé véve az irányt.
-Még mindig fáj a hasad?-Kérdezte a nagyi.
-Már nem annyira. De azért mennyünk el orvoshoz-Mondta Réka majd a fal felé fordult. 
-Persze, hogy elmegyünk. Nem hagyom, hogy kivizsgálás  nélkül maradjon a betegséged.-Mondta majd ki ment Réka szobájából. Réka felkelt és felöltözött majd  kisurrant a házból. Ágiékhoz ment.  Házukhoz érve Réka kopogott. Márk nyitott ajtót nem sokkal később egy lány jelent meg mellette.
-Márk ki ez a pisis?-Ölelte át a lány Márkot. 
-Nyugi Kitti csak a hugomhoz jött.-Mondta Márk aki csak egy lesajnáló pillantást kapott Rékától.
-Igazából nem Ágihoz jöttem, hanem Hellenhez.-Mondta Réka majd bement a házba és a konyha felé vette az irányt.
-Szia Réka. Mi járatban?-Kérdezte Hellen.
-Szia. Segítség kéne nekem. Egy felnőtt segítsége. El kellene mennem egy kórházba.-Vázolta Réka a helyzetet.
-Jó, rendben. Két perc és indulhatunk.-Mondta Hellen. Pár perccel később  már úton voltak.
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Rékát reggel leszdta a mamája mivel szó nélkül ment el otthonról. 
-Nagyi, legalább kiderült, hogy semmi komoly.-Mondta Réka félig sírva.
-Nem érdekel, megmondtam amint anyád haza ér én megbeszélem vele, hogy mit csináltál. Csalódtam a viselkedésedben. Vissza költözöl ide.-Mondta Réka nagyija majd bement a vendégszobába. Réká bement a szobájába és végig feküdt az ágyon. Becsukta a szemét és abban a pillanatban látta maga előtt Márkot és Kittit ahogy ölelik egymást.Réka a karkötőt amit Márktól kapott levette a csuklójáról. Megtörölte a szemeit, majd felállt és a könyves polcához ment. Levette a titkos könyvét, majd belerejtette.
Az éjjeli szekrényéhez ment és a kép mögül kivette a levelet majd azt is a könyvbe rejtette és visszatette a könyvespolcra. Elő kereste a zsebéből a telefont és küldött egy sms-t. Ági rögtön válaszolt Rékának, majd pár perc múlva csörgött Réka telefonja, de nem Ági hívta hanem Márk. Réka felvette a telefont.
-Mit akarsz?-Szólt bele köszönés nélkül. 
-Csak beszélgetni.Ha már tegnap nem volt rá alkalmunk.-Mondta Márk.
-Persze mert ott volt Kitti.  Eg eleve nem miattad mentem. De jobban örültem volna ha rögtön anyud nyit ajtót és öt perccel előbb indulunk.-Mondta Réka semleges hangnemben.
-Tényleg, hova mentetek anyuval?-Kérdezte Márk.
-Had gondolkozzak, nincs hozzá közöd. Ha lett volna veled beszélem meg nem pedig Hellennel.-Mondta Réka.
-Jó dühös vagy rám. Egy utolsó kérdés aztán hagylak. Elolvastad a levelem?-Tette fel Márk a kérdést mire Réka majdnem kiejtette a kezéből a telefont.
-Nem. Nem volt még rá időm.-Mondta Réka majd lerakta. A könyves polchoz ment ismét. Végig simította a titkos könyvének gerincét majd leemelte a polcról. 
-A híres titkos könyved.-Mondta Ági az ajtóból.  
-Mit tegyek?-Kérdezte Réka a könyvet szorongatva.
-Mi van benne?-Kérdezte Ági Réka mellé lépve.
-Márk levele és a karkötő amit kaptam.-Motyogott Réka.
-Akkor olvasd el a levelet. Most már úgyis mindegy.-Mondta Ági.
-Miért?-Kérdezte Réka.
-Bízz bennem és olvasd el.-Mondta Ági mosolyogva.
-Bízok benned.-Mosolygott Réka is majd elkezdte olvasni a levelet. Réka szemébe könnyek szöktek, de nem csak a levél miatt.
-Mi a baj?-Kérdezte Ági leülve az ágyra.
-Kittivel van együtt.-Sírt Réka.
-Hamar vége lesz. Csak egy se veled se nélküled kapcsolatuk van.-Mondta Ági.
-Honnan tudod?-Törölte meg Réka a szemét.
-Tegnap hallottam őket kiabálni egymással. És szakítottak, ma meg már újra ölelgették egymást.-Vont vállat Ági.
-Tudod mi esne most jól?-Kérdezte Réka mosolyogva.
-Egy séta velem a parkba?-Kérdezte Ági.
-Igen. Induljunk.-Állt fel Réka a babzsfotelból. Felvették cipőjüket és kabátjukat, majd elindultak. Ági üzent Márknak, hogy Rékával a parkban sétál és a levelet is olvasta.
Fél óra után épp haza indulnának mikor Márk sétál feléjük. Réka mosolyogva fogdj Márkot, majd megöleli. Márk Réka fülébe súgta azt a mondatot amit a levél végén írt.
-I'm not a superman,but I love you.-Réka Márk szemébe néz. Réka szemébe könnyek gyűltek a boldogságtól. 
-Ha tudnád mióta várom, hogy megtörténjen.-Mosolygott Réka.
-Ne beszélj, hagyd hogy megtörténjen.-Törölt le Márk egy könnycseppet Réka arcáról. Majd tekintetét mélyen Réka tekintetébe fúrta. Lassan újból magához húzta a lányt és megcsókolta. De nem csak egy csók volt, érzelmekke teli, az eddigi düh ehymás felé és az egyre erősödő szerelem. 

17.Rész

Földre hullott őszi leveleken sétált, hallgatta ropogó hangjukat.
-Látom te is szeretsz ilyenkor sétálgatni.-Szólt egy hang a háta mögül. 
-Igen, szeretek. Főleg mikor gondterhelt vagyok.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Mi a baj? Beavatsz a történtekbe?-Kérdezte a mögötte lépkedő lány. Réka megfordult, majd hirtelen a mögötte lépdelő lányt megölelte.
-Regina.-Mondta Réka mosolyogva.
-Réka. Rég beszéltünk. Na mesélj mi bánt?-Kérdezte Rékát Regina. Majd a park felé sétálva Réka minden apró részlettel együtt elmesélte az utolsó egy év történéseit.
-És most végül is mi van közted és a Márk között?-Kérdezte Regina unokahúgát.
-Őszintén? Nem tudom. Ma rácsaptam az ajtót majd sétálni indultam. Nem tudom mit kéne tennem.-Mondta Réka lehajtott fejjel.
-Beszélj vele. Kérdezd meg mit tenne érted, meg ilyenek.- Mondta Regina mosolyogva.
-Honnan tudjam mikor jön az idő, hogy beszéljek vele?-Kérdezte Réka.
-Az idő eljött.-Mondta Regina majd elsétált. 
Réka nem értette addig amíg lenem ült mellé Márk.
Réka meg sem szólalt csak a földet nézte. Nem tudta mit mondjon. Mikor valami eszébe jutott és Márkra nézett elfelejtette mit akart mondani.Márk kezében egy becsomagolt ajándék volt.
-Ez a tiéd.-Adta a kis dobozt Réka kezébe Márk. Majd egy levelet is.
 Elmosolyodott a fiú majd elment.
-Várj. Mi akar ez lenni?-Kérdezte Réka.
-Csak nézd meg. Rájössz magadtól is amint meglátod.-Mondta Márk majd intett egyet és elrohant.
Réka még pár percig állt egy helyben és nézte a kezében lévő dobozt és levelet.
-Nyisd ki.-Mondta valaki a háta mögül.
-Miért? És ha rossz dolog?-Kérdezte Réka majd megfordult.
-Nyugi. Minden rendben lesz. Semmi okod ilyeneket gondolni. Nyisd ki. És ha rossz én itt vagyok.-Mondta Regina mosolyogva majd megölelte unokahúgát.
-Akkor bátorság!-Mondta Réka majd kinyitotta a dobozt. 
-Mi van benne?-Kérdezte Regina Rékát.
-Semmi.-Mondta Réka majd vissza rakta a kisdoboz tetejét.
-A semmi miatt nem lehet így elsápadni.-Mondta Regina.
-Mondtam, hogy semmi sincs benne!-Emelte fel a hangját  Réka. Majd elindult haza,  Regina nem ment Réka után.
Réka a levelet nem merte kinyitni. 
Egy kérdés mereng most bennetek talán.
Mi van a dobozban?
A dobozban egy kép volt Rékáról és Márkról ahol egymást ölelik Márk születés napján, miközben Réka az ajándékot adja át. És egy szín ezüst karkötő ami szív alakú mintából áll.
Azért sápadt el Réka mikor kinyitotta, mert az a kép emlékeztette, hogy akkor jött rá, hogy szereti Márkot. A levelet lerakta  a dobozzal együtt a komódja retejére. 
Majd lefeküdt a szőnyegrenés nézte a plafont. Mikor egy szúró fájdalmat érzett a hasában. Lement a nappaliba és fájdalom csillapítót kezdett keresni. Mikor megtalálta bevett egyet. De nem használt, még jobban  fájni kezdett a hasa.
Felment a szobájába majd felhívta a mamáját. 
-Mami gyere le Lacházára, nagyon fáj a hasam.-Mondta Réka sírva a telefonba.
-Rendben drágám sietek. Nyugodj le és feküdj le aludj egyet. Mire felkelsz ott leszek és elviszlek orvoshoz.-Mondta Réka nagyia majd letette a telefont.

16.Rész

Fél óra múlva Márk haza ért. Réka nem szólt hozzá és Ő se Rékához.
Márk a szobájába ment Ági pedig utána.
-Mit akarsz?-Förmedt Rá Márk.
-Beszélni veled!-Mondta Ági majd becsukta Márk szobájának ajtaját.
-Nincs mit beszélnünk. Ma akartam Lilivel szakítani. De te belekavartál és nem tudtam. Ott hagytam,mert Réka hívott. Eljöttem tőle és gondolkodtam. Most meg itt vagyok. Miattad Lett ez az egész. Bár ne lennél a húgom.-Mondta Márk majd kiviharzott a szobájából.

Teljes erőből csapta be maga mögött az ajtót.Fejét fogva ment a bejárati ajtó felé. Rékát pillantotta meg a nappalijukba. Réka a szemét törölgette, de tekintetük össze ért egy pillanatra.

Márk gyorsan kirohant az ajtón. Nem akarta Rékát szomorúnak látni, főleg nem miatta.
-Ági én azt hiszem haza megyek.-Mondta Réka a lépcsőröl lejőve.
-Elkísérjelek?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nem kell. Egyedül lennék egy kis ideig.-Mondta Réka egy hamis mosollyal az arcán.
-Rendben.Szia.-Köszönt Ági majd felrohant a szobájába.
Réka elindult haza felé, meglátogatni családját. Mosolyogva lépett be a bejárati ajtójukon.
-Sziasztok.-Köszönt jó hangosan.
-Szia.-Köszöntek vissza kánonba.
-Réka kicsim, nem úgy volt,hogy csak holnap jössz?-Ölelte meg anyukája 
-De úgy volt. Csak gondoltam előbb jövök egy nappal,hogy veletek töltsem a születésnapomat.-Mondta Réka mosolyogva. Ekkor kopogtak az ajtón.
-Szia. Rékát keresem. Itthon van?-Kérdezte Márk az ajtóbol.
-Szia Márk.-Köszönt Réka anyukája Erika, majd hátra nézett Rékára. Réka csak egy "nem"-et bólintott majd felment a szobájába.-Réka nincs itthon csak holnap jön haza Pestről. De aranyos tőled,hogy így várod.-Mondta Erika mosolyogva.
-Ohh. Köszönöm. Ha tudná az okát.-Mondta Márk majd elment.
-Köszönöm anya.-Mondta Réka majd megölelte anyukáját miután lejött az emeletről.
-Miért kerülöd szegényt?-Kérdezte Erika Rékát.
-Mert nem is olyan szegény mint hiszed. De anya kérlek hadjuk.-Mondta Réka mosolyogva.

-Rendben. De viszont holnap is fog jönnek akkor milyen kifogásod lesz? Egyedül leszel itthon. Én éjszakázom, majd megyek Pestre.-Mondta Erika majd elment dolgozni. Réka egyedül maradt otthon. Így a nappaliba a kanapén kényelembe helyezte magát, majd lap topozni kezdett.

Mikor hirtelen valaki veszettül a csengetni kezdett. Réka dühösen ment az ajtóhoz.

-Akadj már le a csengőröl. Úgy nyomod mintha süket lennél.-Mondta majd hirtelen megtorpant. Márk állt az ajtó előtt lehajtott fejjel.

-Szia.-Köszönt Márk mosolyogva.

-Szia.-Köszönt Réka ledöbbenve.

-Mizu?-Kérdezte Márk Rékát.

-Kérlek  ne tedd még kínosabbá ezt. Csókolóztunk, jó volt.-Mondta Réka.

-Nagyon jó volt.-Mondta Márk.

-Oké, nagyon jó.-Mosolygott Réka.

-Varázslatos..-Mondta Márk.

-Varázslatos és nagyon jó volt. De te Lilit választottad. Ági mondta a nevét. Maradjunk a barátságnál. És felejtsük el a csókot.-Mondta Réka lehajtott fejjel.

-Képtelen vagyok elfelejteni azt a csókot. Réka én veled szeretnék lenni.-Mondta Márk.

-Ohh, már szakítottál Lilivel?-Kérdezte Réka Márkot.

-Hát...Öhm. Nem, még nem.-Mondta Márk a fejét fogva.

-Majd beszélünk. Szia Márk.-Mondta Réka, majd becsukta az ajtót. Majd felment a szobájába. Felnézett Facebook-ra látta, hogy Márk családi állapota: Egyedülálló.
Réka a kommenteket kezdte olvasni. Megpillantott egy igen érdekes kommentet is amit elképedve nézett. Ez állt a kommentben:
"Így akarsz velem szakítani? Te mondtad,hogy a szerelmünk halálunk napjáig tart majd. Miért teszed ezt velem?,, Na igen. Lili írta ezt a kommentet. Majd a választ is elolvasta amit Márk írt.
Ez állt a válaszban:
"Igen, így szakítok veled. Igazából minden lánynak ezt mondom. Akit nem szeretek teljes szívemből. Akit igaz szívemből szeretek elég,ha a szemébe nézek és tudni fogja meddig tart majd a kapcsolatunk. És képzeld ebben semmi rossz nem volt. Untam már,hogy folyton az előző pasidhoz hasonlítasz.,,
Rékának eszébe jutott mikor Márk szemébe nézett nem régiben beszélgetésük során. Eszébe volt amit Márk írt. Kikapcsolta a lap topját majd elindult sétálni az őszi napsütésbe.