6.Rész

Rékát még az nap este hívta Rebeka. Akivel a parknál futott össze Márkkal.
-Szia.Na betartottad?-Kérdezte Rebeka Rékát.
-Igen.Betartottam. De mire jó neked?-Kérdezte Réka sírva.
-Mi mire jó?-Kérdezte Rebeka a telefonban.
-Az hogy ezt teszed velem amikor tudod hogy mennyire szeretem.-Mondta Réka.
-Jajj...Brühühühühü...A kicsi lány szerelmes.-Nevetett Rebeka.
-Mire jó ez neked?-Kérdezte ismét Réka.
-Mert így Márk az enyém lesz és nem a tiéd.-Mondta majd egy gonosz nevetés után letette a telefont Rebeka.
-Miért kell megkeseríteni az életemet?-Kérdezte Réka leginkább magától.Nem sokára újból megszólalt a telefonja. Márk volt az. Réka nem vette fel csak hallgatta a a csengő hangját.
Már mikor hatodjára hívta őt Márk elege lett és kikapcsolta a mobilját. A lap topját kapcsolta be. Ági rögtön skype-on hívta. Réka azt sem vette fel. Facebook-on egy csomó üzenetet kapott  Ágitól,Renitől és Márktól is. Meg egy-két másik osztálytársától. Nem válaszolt rájuk csak elolvasta őket. Mindben ez állt:
"Hogy-hogy nem voltál suliban? Valami baj van? Mond el. Hátha tudok segíteni."
Réka bekapcsolta a telefonját és Ágit hívta.
-Szia Réka. Mizu?-Kérdezte Ági.
-Ma ott aludhatok nálatok?-Kérdezte Réka.
-Igen. Átmegyek érted.-Mondta Ági majd lerakta a telefont. 10 pert múlva szólt a csengő. Réka anyukája nyitott ajtót.
-Szia Ági.-Köszönt Réka anyukája.
-Szia Erika. Réka ottaludhat nálunk ma?-Kérdezte Ági.
-Igen.Gyere be. Tudod hol a szobája.-Mondta Erika majd Ági felszaladt a lépcsőn. Kopogott Réka szobájának ajtaján.Réka rögtön ajtót nyitott.
-Réka.-Ölelte meg Ági legjobb barátnőjét.
-Na akkor mehetünk?-Kérdezte Réka.
-Aham. Gyere.-Mondta majd elindultak le.
-Szia anya holnap jövök.-Köszönt Réka.
-Szia Erika.-Köszönt Ági is.
-Sziasztok csajok. Jó mulatást.-Köszönt réka anyukája.
-Jajj a mobilom.-Mondta Réka majd vissza rohant a szobájába. Gyorsan zsebre vágta telóját a lap topját belerakta a táskájába majd gyorsan Ági után futott.
-Na itt vagyok.-Mondta Réka majd tovább sétáltak.
Ágiékhoz érve Réka nem köszönt csak gyorsan bement Ági szobájába. Amíg Ági beszélgetett anyukájával.
-Anya Réka itt alszik de Márknak egy szót se,mert akkor elkezdené faggatni. Mintha csak hárman lennénk itthon.Rendben?-Mondta Ági.
-Rendben. Amúgy most hol van?-Kérdezte Helen.
-A szobámban. Rögtön oda ment.Na de én is megyek a szobámba.-Mondta Ági majd bement a szobájába ahol Réka az ágyon ült. Bezárta a szoba ajtaját hogy senki ne tudjon bejönni.
-Hogy-hogy kimozdulsz a szobádól?-Kérdezte Ági Rékát.
-Van valami amit nem mondhatok el senkinek. De én akkor sem bírom tovább.-Mondta Réka a sírás szélén.
-Mesélj.-Ült le mellé Ági.
-De nem lehet. Figyelj én elmondanám csak rossz vége lenne.-Mondta Réka.
-Na mondjad csak.-Mondta Ági.
-Nem lehet.-Mondta Réka és ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. Rebeka volt az.
-Ki az?-Kérdezte Ági.
-Figyelj ne szólj semmit kihangosítom.-Mondta Réka majd úgy is tett.
-Miért hívogatsz fojton?-Kérdezte réka ahogy felvette.
-Én kérdezek csak.-Mondta Rebeka.
-Oké.-Egyezet bele Réka.
-Mit keresel náluk? Nem úgy volt hogy nem mehetsz oda? Várjunkcsak. De igen is úgy volt.-Mondta Rebeka.
-Nem tilthatsz el a barátnőmtől.-Mondta Réka.
-De igen is eltilthatlak. Ne hogy azt hidd hogy minden szép és jó lesz ezekután. Megkeserítem az életed. És a barátnőd életét is. Mert Márk az enyém lesz. Fogd fel. Na léptem.-Mondta Rebeka majd letette. Réka sírni kezdett.
-Nézd meg. Mindent hallottál. Mostmár érted a dolgokat?-Kérdezte alig érthetően a sírástől Réka.
-Igen mindent értek.-Mondta Ági majd megölelte Rékát.-Figyelj. Menj és fürödj meg. Utánna feküdj le aludni. Van egy kis elintézni valóm.-Mondta Ági majd kiment a szobából.Réka megfogatta azt amit Ági mondott és elment fürdeni. Majd belebújt a piszamájába és leült az ágy szélére.
Ági közben lement anyukájához.
-Anya. Ma este fent tudnál maradni egész éjjel?-Kérdzete anyukáját Ági.
-Miért?-Kérdezte Hellen.
-Mert Rékát valaki zaklatja és azt mondta neki hogy tönkre teszi az életét bármi áron és hogy az én életemet is tönkre teszi azzal hogy a Márkkal összejön.-Mondta Ági. Márk épp a lépcsőn jött le így meghallotta a bezsélgetést.
-Ági menny vissza a szobádba Rékához. És persze hogy fent maradok.-Mondta Hellen. Ahogy Márk meghallotta hogy Réka ott van náluk Ági szobája felé vette az irányt. Ágival egyidőben értek az ajtó elé mert Ági futott.
-Márk megne tedd. Kérlek.-Mondta Ági bátyjának aki a kilincs felé nyúlt.
-Miért?-Kérdezte Márk.
-Csak ne tedd. Kérlek.-Mondta Ági. Márk nem ment be húga szobájába. Inkább vissza fordult és a saját szobájába ment. De eltervezte hogy még aznap este hallgatózni fog,hogy mit is beszélgetnek a lányok.
-Miért nem alszol?-Kérdezte Ági ahogy belépett a szobájába.
-Mert nem tudok.-Mondta Réka.
-Mit csinálsz?-Kérdezte Ági miközben leült barátnője mellé.
-Face. De semmi érdekes nincs.-Mondta Réka majd lecsukta lap topja tetejét.
-Na mesélj mikor kezdődött ez az egész?-Kérdezte Ági.
-Amikor Párizsba voltatok Renivel. A hét közepén összefutottam vele az egyik üzletbe és akkor kérdezősködött a Márkról és egész jól kijöttünk. Vagyis csak én hittem azt. Számot cseréltünk és az nap este felhívott hogy most hogy tudja mit érzek a  Márk iránt így megtudja a életemet keseríteni és hát soha többé ne találkozzak vele és hogytartsam magam távol a Márktól. Azért kerűltem és azért nem jöttem ittaludni.-Avatta be Ágit Réka a történtekbe.
-Istenem. Te lány. És ezt komolyan elakartad titkolni?-Kérdezte Ági.
-Igen.-Mondta Réka.
-De miért?-Nézett kérdőn Ági Rékára aki megint a sírás szélén volt.
-Mert nemakarom hogy megkeresítse az életeteket! Nemakarok rosszat nektek.-Mondta Réka kicsit erő teljesebb hangon.
Márk nem bírta tovább hallgatni a beszélgetést. Berontott a szobába.
-Márk!!-Kiáltott egyet Ági.-Mit keresel itt?-Kérdezte Ági mérgesen.
-Nem bírom ezt tovább. Miért nem mondtad el?-Kérdezte Márk Rékát akiből kitőrt a sírás.
-Márk menny ki most azonnal!-Parancsolt rá Ági.
-Nem megyek sehova.-Mondta Márk akaratosan.
-De igen is kimész!-Lökte ki az ajtón Ági Márkot majd bezárta az ajtót.
-Nehem akartham hohogy íhígy láhásson ehengem.-Mondta Réka sírva.
-Nyugi csak segíteni akart. Csak nem tudja hogy nem kellett volna bele avatkoznia.-Mondta Ági miközben megölelte Rékát.
-Köhöszönöhöm hohogy vahagy nehekem.-Mondta Réka még mindíg sírva.
-Na nyugi. Feküdj le és próbálj aludni. Én addig beszélek Márk fejével.-Mondta Ági.
-Rehendben.-Mondta Réka még mindig sírva. Ági a bátyja szobája felé vette az irányt.
-Te meg mi a francért avatkozol bele?-Kérdezte Ági ahogy bement Márkhoz.
-Mert érdekel mi van Rékával.-Mondta Márk.
-Miért érdekel?-Kérdezte Ági.
-Mert a húgom barátnőja akit régóta ismerek ahogy csak te. És...És....Ennyi.-Mondta Márk. Nem meri még magának sem bevallani hogy mit érez Réka iránt. 
-Értem. De kérlek hagyj most minket. Nem akarta hogy sírva lásd őt erre te berontasz a szobámba amikor sír.-Mondta Ági.
-Mert szörnyű volt hallani mit tett vele Rebeka.-Mondta Márk.
-Vagyis te hallagtóztál?-Kérdezte Ági.
-Valahogy úgy.-Mondta Márk.
-Réka közelébe ne menny addig amíg itt van. Csak rontanál a helyzeten.-Mondta Ági majd vissza ment a saját szobájába ahol Réka az ágyon feküdve a plafont bámulva sírt még mindig.
-Réka ne sírj.-Ült le az ágy szélére Ági.
-Nehem tuhudohom ahaba hahgynihi.-Hüppögött Réka.
-Miért?-Kérdezte Ági.
-Féhlehek.-Nézett Ágira Réka.
-Most menny kérlek és mosd meg az arcodat.Kérlek.-Mondta Ági.
-Rehendbehen.-Kelt ki az ágyból Réka és a fürdő felé vette az irányt.És mivel nem Ági szobájában van a fürdő így Márk szobája előtt kellett elmennie. A résnyire nyílt ajtónál félve ment el. De sikeresen eljutott a fürdőhöz. Bement és nem egyszer mosta meg az arcát hideg vízbe. Mikor belenézett a tükörbe ami a mosdókagyló felett volt Márkot látta meg maga mögött.
-Úr....-Kiáltott volna Réka de Márk befogta a száját.
-Ne kiabálj kérlek.-Mondta Márk suttogva.
-Rendben.-Mondta Réka mikor Márk levette a szájáról a kezét.-Honnan tudtad hogy ide jöttem?-Kérdezte Réka.
-Résnyire volt nyitva az ajtó és láttam.-Mondta Márk.
-Értem. De miért jöttél utánam?-Kérdezte Réka.
-Figyelj nem engedem Rebekának hogy megkeserítse az életedet.-Mondta Márk.
-De megfogja. Azt mondta hogy összejön veled így megkeseríti az életem.-Mondta Réka miközben egy könnycsepp gurult végig az arcán.
-Figyelj. Nem engedem neki.-Nézett Márk Réka szemébe.
-Nem kell neki engedned. Megteszi bármi áron is.-Mondta Réka majd azt az egy könycseppet ujjabnál ujjab követte.
-Ne sírj. Gyere ide.-Mondta Márk széttárt karokkal. Majd megölelte Rékát aki viszonozta. 
-Nem tudok nem sírni most.-Mondta Réka.
-Akkor sírj a vállamon.-Mondta Márk majd Rékát szorosabban ölelte magához. Réka szíve majd kiugrott a helyéről. Ahogy Márk illatát ebszívta egyre jobban érezte a biztonságot. Tudta hogy Márk teljesen rabul ejtette a szívét. Hogy szeretni is csak őt tudja bármi legyen.
Márk is hasonló képpen érzett. Nem akarta elengedni Rékát de muszáj volt.
-Jobb ha vissza mész a húgomhoz.-Mondta Márk majd elengedte Rékát.
-Rendben.-Mondta majd Márk kiment majd 5 perc után Réka visszament Ágihoz.
-Letudtál nyugodni?-Kérdezte Ági amikor belépett a szobába Réka.
-Egy kicsit. De ha nem baj akkor én alszok mert nem sokáig tudok nyugodt maradni.Jóéjt.-Mondta Réka majd lefeküdt aludni.
-Rendben. Jóéjt.-Mondta Ági majd ő is eltette magát másnapra.