21.Rész

*Réka szemszöge*
-Mit szeretnél velem beszélni?-Kérdezte Ági.
-Sok  minden van most a fejemben.De legelső sorban azt szeretném mondani, hogy mindig itt leszek neked. Rendben?-Néztem a velem szembe ülő barátnőmre.
-Két dolog. 1 Márk rád vár, 2 mi ütött beléd?  Sírsz meg minden aztán ide jössz, hogy velem erről beszélj miközben a bátyám szét izgulja a fejét, hogy mi lesz veletek.-Emelte meg a hangját Ági.
-Nyugodj már meg. Belém mi ütött? Az hogy rád is gondolok, nemcsak a bátyádra és magamra. Ha rossz barátnő lennék nem szakítanék rád időt.-Emeltem fel én is a hangom.
-Miért akartál eleve beszélni?-Kérdezte a homlokát dörzsölve.
-Már semmi, közbe rájöttem.-Mondtam majd vissza mentem Márk szobájába.Az asztalnál ült és az ajtót nézte. Mikor beléptem elfordította fejét. Bementem és leültem vele szembe. 
-Sajnálom, hogy ez történt.- Mondtam az arcát kémlelve. De nem kaptam választ.
Sem a karja, sem a lába nem ért az enyémhez.Még az illatát sem éreztem, és szuszogását is alig hallottam. Mégis minden egyes porcikámmal éreztem a jelenlétét. Vett egy nagy levegőt és a szemembe nézett.
-Nem kell sajnálnod. Én voltam hülye,hogy így közöltem.-Mondta szomorúan. 
-De így tudtam meg az igazat. Így mind kettőnknek jobb lett.-Mondtam mosolyogva.
-Megbántottalak.-Nézett rám ismét.
-Nem ez volt az első alkalom és amúgy is, ki tudja lehet így lesz erősebb a kapcsolatunk.-Mondtam még mindig mosolyogva.
-Mindenen ilyen könnyen túlteszed magad?-Kérdezte egy halk nevetéssel.
-Csak azon amit nem szeretnék, hogy eltünjön az életemből.-Végre mosolyra váltott lekonyult szája.
Ahol pillanatok előtt kételyek fortyogtak, most nyugalom ömlött szét. Egyetlen érintése nélkül közelebb éreztem magamhoz őt, mint mást egy felszínes öleléssel.
-Mi volt fent?-Kérdezte témát váltva.
-Csak... Beszélgettünk egy kicsit.-Mondtam az abroszt nézve.
-Miről?-Nem értettem miért  érdekli annyira.
-Csak egy apróság. De teljesen máshogy alakult minden.-Mondtam Márkra nézve.
-Mond el kérlek.-Nézett a szemembe.
-Megakartam vele beszélni mindent. De nem hagyta, mert rám förmedt. Aztán eszembe jutott minden az eredeti kérdésemmel kapcsolatban ezért inkább jobbnak láttam lejönni és inkább veled beszélni. De miért kérdezed?-Néztem rá értetlenül.
-Mindent hallottam. Ági felhívott mielőtt felment volna. Tudni akartam igazat modasz e nekem.-Mosolygott rám.
-Értem. Lenne egy kérdésem. Mindent így tudtál meg? Mindent veled és Áronnal kapcsolatban?-Kérdeztem mire ő fel állt és az ablakhoz sétált nekem háttal megállt.
-Nem. Ahol most állok innen hallgattam mindent,hugom pedig az ágyon ült és mesélt.-Mondta. Nem tudtam mit modjak erre. Oda sétáltam mellé.
-Minden percben azt hittem reménytelen a helyzet. Erre megtudom, hogy  mindent tudsz rólam. Én meg rólad alig tudok valamit.-Mondtam az ablakon kifelé nézve.
-Többet tudsz rólam mint bárki más.-Mondta lágy hangon.
-Én nem így érzem.-Mondtam bólogatva.
-Réka, ne butáskodj már.-Fordított magával szembe.
-Komolyan gondoltam.-Néztem a szemébe. Nem mondott semmit, csak nézett rám kétségbe esetten.
-Mit tegyek,hogy higyj nekem?-Szólalt meg hosszú hallgatás után.
-Ne hazudj nekem többet.-Mondtam komolyan.
-Réka mi megyünk, a táskád a nappalíban van. Holnap találkozunk.-Köszönt be anya és apa a szobába.
-Szisztok.-Intettem nekik majd vissza fordultam Márkhoz.
-Nem hazudtam neked eddigse, csak titkolóztam.-Mondta félmosollyal az arcán.
-Miért?-Kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
-Mi miért?-Értetlenkedett.
-Miért nem mondtad meg az igazat? Nem akartál velem lenni vagy csak jó volt nézni a szerencsétlenkedésem?-Néztem rá könnyes szemmel.
-Az igazság az, hogy azt hittem megváltoztatlak, ha velem leszel. Azt hittem, hogy én sem fogok változni. Mikor megismertelek onnantól kezdve lettem az az önimádó barom. Azt hittem így megóvhatlak téged magamtól. De minnél jobban azon voltam hogy gyűlölj, annál jobban belémszerettél. Mikor kezdtem az lenni aki szeret téged, akkor te kezdtél eltávolodni tőlem. Nem tudtam, hogy amiatt hogy kimutatom valóban kivagyok. Vagy azért, mert már nem szeretsz.-Mondta nagy sóhajjal a végén. Ekkor döbbentem rá, hogy mindennek úgy kellett történnie ahogy történt, ha egy darabka a múltban máshogy történt volna mi se itt tartanánk. Szorosan hozzábújtam s vállába fúrtam a fejem, hogy nehogy elsírjam magam. Karjait körém fonta és belepuszilt a hajamba.

20.Rész

*Márk szemszöge*

Réka elaludt nem sokkal azután kopogtak az ajtón. Óvatosan leraktam Réka fejét az ágyra s betakartam, majd ajtót nyitottam.
-Szia Márk. Hogy-hogy itt vagy?-Kérdezte Réka anyukája Erika.
-Este kicsit össze vesztem Rékával így átjöttem és elbeszéltük az időt 10 perce aludt el.-Mondtam mosolyogva, tudod a hazugság nemszép dolog, de mégsem mondhattam el most az igazat a végén még büntetést kap és nem tudunk találkozni.

-Rendben van. Szerintem te is menny haza aludni, mert fáradtnak tűnsz.-Mondta Erika mosolyogva.
-Rendben.-Bólintottam majd becsuktam magam mögött Réka szobájának  ajtaját. Reggel 7 órakkor haza jönni fura volt. Már fél éve nem volt ilyen. 
-Jó reggelt. Hol jártál?-Vont kérdőre anyu.
-Jó reggelt. Tegnap Rékával összevesztem és átmentem hozzájuk kibékülni vele és elbeszéltük az időt. Haza jöttem mikor Réka elaludt.-Mondtam anyának is azt amit Erikának.
-Jól tetted, hogy kibékültél vele. Legközelebb azért várd meg a reggelt.-Mosolygott anya.
-Ma este Erikáékat meghívom vacsorára. Ha szeretnéd itt aludhat Réka.-Szólt anya a nappaliban ülő Ágihoz. Hátra fordult a fotelben és rám nézett.
-Persze, hogy szeretném. Sok megbeszélni valónk van.-Mosolygott a húgom. Bementem a szobámba, majd lefeküdtem aludni.  Délután 4-kor keltem. Elmentem letusolni majd kicsit elegánsan felöltöztem. Csőfarmer és egy kék kockás ing. Lementem anyának segíteni.
-Eddig még egyszer sem segítettél nekem, ha vendég jött hozzánk. Mi történt?-Tette szóvá anya.
-Képzeld anya. Réka történt.-Ment el mögöttem Ági mosolyogva.
-Csak nem megtetszett neked a lány?-Kérdezte anya mosolyogva.
-De igen.-Mondtam mosolyogva.
-Akkor van egy ötletem. Ágnes a szobádból a kis asztalt vigyük át Márk szobájába. Rendelünk nektem valami romantikus ételt. Ági te a saját szobádban eszel, hogy ne legyen feltünő, hogy csak ők esznek külön.-Utasított anya majd elkezdtünk pakolászni. Réka értékelni fogja az biztos. Nappaliban ülve vártam Rékáékat. Mikor csengettek anya nyitott ajtót, beinvitálta vendégeinket. Rékán egy fekete szoknya volt egy halvány rózsaszínű blúzzal. 
-Sziasztok. Gyertek be. Réka, te Ágival és Márkkal fogsz vacsizni a lányom szobájába.-Mosolygott anyu. Ja igen, a rendet romantikus kajából kínai lett. Réka mosolyogva bólintott majd mellém állt.
-Mi ez az egész?-Kérdezte suttogva.
-Velem eszel kínait.-Suttogtam én is.
-Megyünk is ti addig beszéljetek felnőttesen.-Mondta Ági majd felment a szobájába. Rékával a szobámba mentünk. Mosolyogva ültünk le egymássl szembe.
-Ez miért van?-Kérdezte Réka maga elé mutatva.
-Anya azt hiszi, hogy most kezdlek meghódítani.-Vontam vállat nevetve.
-Azt már elkrezdted 3 éve.-Kuncogott.
-Számolod?-Kérdeztem mosolyogva.
-Én nem. Csak azóta 3 szülinapod ünnepeltük. És még mindig nem értem, hogy miért voltam itt mindegyiken mióta Ágit ismerem.-Gondolkozott el. Én is gondolkoztam egy kicsit majd beugrott. Mert Réka cuki kiscsaj volt és én is megszerettem volna ismerni. Erre megtetszett. 3 év hosszú idő.
-Szerintem azóta családtagnak számítasz.-Mondtam mosolyogva.
-Pedig akkor csak két napja ismertem Ágit.-Mosolygott rám. Megtörtem, még mindig cuki a mosolya.
-Miattam. Megakartalak ismerni, aztán mikor megöleltél rabul ejtettél a mosolyoddal.-Mondtam lehajtott fejjel.
-3 év úgy hogy szerettük egymást mégis titkoltuk. Na ez szíven ütött.-Mondta Réka elszomorodva.
-Én csak féltem magamnak bevallani. Nem tudott róla senki. Fájt mikor Rebeka előtt azt mondtam, hogy csak a húgom barátnője vagy. Nem akartam, hogy bántson téged ezért összejöttem vele. Mindent miattad csináltam. De amit ellened az fájt. Itt bent.-Mutattam a szívemre. 
-Nemcsak neked fájt. Nekem is fájt. Tudnád hogy mennyit sírtam miattad már nem itt lennénk.-Mondta felállva az asztaltól.
-Réka. Tudom mennyit sírtál, tudom miattam mentél el, tudom, hogy egy másik srácot Márknak neveztél sokszor ezért szakított veled. Mindent tudok.-Kaptam el a karját s fordítottam magammal szembe.
-Megbántottál, összetörtél, átvertél.-Mondta Réka könnyezve.
-De mindvégig szerettelek és még most is szeretlek.-Mondtam a szemébe nézve.
-Én is szerettelek és még most is szeretlek.-Tört ki belőle a sírás. Erősen magamhoz szorítva öleltem meg, hogy minnél kevésbé hallatszódjon, hogy sír.
-Ne sírj! Szivem kérlek ne sírj. Nagyon szeretlek, ne sírj.-Suttogtam a fülébe. 
-Márk minden rendben?-Jött be Ági a szobámba.
-Nem.Anyának egy szót se. Gyere be.-Mondtam húgomnak.
-Mi történt?-Kérdezte becsukva maga mögött az ajtót.
-Elmondtam neki mindent.-Mondtam még mindig Rékát ölelve.
-Milyen egy hülye vagy.-Fogta magát vissza Ági.
-Mond el még párszor nem jöttem még rá magamtól.-Mondtam kicsit ingerülten.
-Hagyjátok abba.-Szólalt meg Réka szipogva.
-Tessék zsepi.-Nyújtott felé Ági egy kis csomag pzs-t.
-Minden oké köztünk.-Néztem rá aggodalmasan. Nem válaszolt csak Ágira nézett.
-Ki mennyek?-Kérdezte hugicám.
-Nem. Veled szeretnék beszélni.-Mondta Réka elcsukló hangon.
-Mennyünk át a szobámba.-Mosolygott Ági.
-Rendben.-Bólintott Réka.
-Menny előrre.-Mosolygott Ági. Réka kiment a szobából.
-Mindig is a legjobb barátnőd marad.-Mondtam komolyan.
-Reménykedtem benne.-Mondta hugi.
-Majd jön.-Mondta Ági majd kiment a szobámból.

19.Rész

*Réka szemszöge*
Boldog voltam, örültem, hogy végre megtörtént amiről eddig álmodtam csak.
-Minden rendben?-Nézett rám Márk a csókunk után.
-Persze. Minden a legnagyobb rendben van. Miért?-Néztem a szemébe.
-Sírsz.-Mondta nevetve,majd letörölt az arcomról egy könnycseppet.
-Csak boldog vagyok.-Mondtam mosolyogva.-Ha tudnád, hogy hányszor álmodtam már meg ezt.-Öleltem meg Márkot.
-Hidd el tudom.-Ölelt vissza.
-Ági?-Kérdeztem.
-Ági.-Ismételte barátnőm nevét, Ági felé fordítottam fejem mire csak egy vállvonást kaptam tőle.
-Attól,hogy néha veszekszek vele attól még a bátyám.-Mondta mosolyogva.
-Egyen,kettőn mosolyogtam.-Mondta Márk elengedve magától.
-Mindet elmondtad?-Kérdeztem elkerekedett szemekkel Ágira nézve.
-Nem, csak egy kettőt ami nem volt ciki vagy csak átlagos volt.-Mondta Ági védve magát.
-Igen, csak a normálisakat mondta el, úgyhogy semmi pánik.De ha Párizsba jössz velem nem fogok veled keringőzni az Eiffel toronynál.-Nevetett Márk.
-Nemáár. Ági!-Néztem barátnőmre szikrát szóró szemeimmel.
-Bocsii.-Mondta behúzott nyakkal. Zsebemben a telefonom rezgett így kihalásztam onnan.
-Mennem kell haza.De még megbánod.-Mutattam Ágira komoran, majd elnevettem magam.
-Megyünk veled.-Mondta Márk mosolyogva.
-Én nem, megyek Brigiékhez.-Mondta Ági a telefonját nyomkodva. Brigi az unoka nővérjük.
-Rendben. Akkor haza kísérlek.-Mondta Márk és ujjait rákulcsolta az enyéimre. 
Végre megtörténik, úristen nem hiszem el. Magamban ugrándoztam és sikítoztam, mint egy 5 éves.
Egymás mellett lépkedtünk, fogtuk egymás kezét és hittem,hogy semmi nem ronthatja el a kedvem.
De mindenki csalódik, nem? Másfél utcával a házunktól Márk elengedte a kezem hirtelen nem tudtam mi van vele. Csak miután egy irányba nézett. Rebeka, ennek a lánynak mindig vissza kell térnie?
-Szia Márk.-Mosolyogva ölelgette újdonsült barátomat.
-Khmm.-Köhintettem elég feltünően.
-Ohh, szia Réka.-Nézett rám undorral.
-Márk azt hiszem én megyek tovább. Szia.-Mondtam, majd megszerettem volna ölelni, de egy "szia"-val lerendezett. Mosolyogtam amíg az utca végére nem értem, lassú kiegyensúlyozott lépteimet felváltotta a gyors futás. A házunkig megsem álltam, majd egyenesen fel a szobámba. Bezárkóztam, majd  ledőltem az ágyamra. Gondolkozni kezdtem. Mindenen. Márkkal lévő csók, ahogy pár perce viselkedett.  Elszomorított az ahogy láttam Rebeka, hogy öléli Márkot. Csörögni kezdett a telefonom Márk neve villogott a  képernyőn.
-Dögölj meg.-Suttogtam halkan, majd a telefonom kikapcsoltam. Sokáig feküdtem az ágyon, de a végére elnyomott az álom.
Hajnalban rémálom miatt felriadtam. Bekapcsoltam a telefonom, mivel a gépem messze volt tőlem. 42 nemfogadott hívásom és 21 üzenetem volt. Mind Márktól, szerintem most fogyott le a pénz a kártyájáról. Elolvasgattam az üziket amiben nnyi volt hogy vegyem már fel a telefont, kapcsoljam vissza, sürgös beszélnünk. Meg vagy 15 üzenet a "szeretlek<3" szöveget tartalmazta. És a legutolsó hívása 2 perce érkezett. Azt hittem feladta, mikor megint csörögni kezdett a telefonom. Felvettem, de nem szóltam bele.
-Réka, de jó, hogy elértelek istenem hülye voltam sajnálom, kérlek találkozzunk.-Mondta Márk kétségbe esve.
-Mit vársz tőlem? Hogy játékszer legyek?-Kérdeztem az ablakomhoz állva.
-Csak azt várom el, hogy észre vegyem rajtad, hogy érdemes vagyok a szerelmedre. Tudom, hogy hülyén viselkedtem. Bocsájts meg nekem.-Mondta remegő hanggal. Én köben már a kabátom tornáztam magamra, mivel cipőben aludtam (!?!).
-Tudod mióta várom, hogy én megfeleljek neked?-Nyitottam ki halkan a bejárati ajtónkat.
-Mióta 13 éves lettem.-Mondta mire megtorpantam egy kis időre.
-Honnan tudod? Ági mondta?-Kérdeztem bezárva az ajtót magam mögött.
-Nem, nem a húgom mondta, de cukin öleltél mikor az ajándékod átadtad.-Folytott nevetéssel mondta. 
-Ilyenkor  megnézném magam a múltban.-Mosolyogtam séta közben. Hisz hajnali fél 3-kor mi mást csinál egy ember? Mármint egy normális ember.
-Látnod kellett volna azt ahogy cukin öleltél, aranyosan néztél két boci szemeddel, könnyen rabul ejti egy tizenéves srác szívét.-Elvörösödtem, ahogy beszélt rólam hallottam a hangján hogy mosolyog. 
-Mennyire könnyen?-Kérdeztem félénken.
-Ha te azt tudnád.-Nevetett, majd hirtelen megszakadt a vonal. Lehasználta az egyenlegét. Nem tehettem mást visszahívtam.
-Megterhelted a kártyád  a sok hívással és az üzikkel?-Kérdeztem mikor felvette a telefont.
-Igen, kicsit sokst kerestelek.-Nevetett.
-Nem kellett volna.-Mondtam az üres utcát nézve. Letette. Mi rosszat mondtam? Parkban a játszótérre mentem. Beleültem a hintába  gondolkozni kezdtem, nem tudom menni idő után nagyon megijedtem. Valaki hátulról átölelt, összerezzentem.
-Nyugi, semmi baj.-Mondta az illető,majd elém gugolt.
-Márk ilyet  ne csinálj többet. Nem akarhatod, hogy hlálra ijedjek.-Mondtam komolyan nézve rá. Felegyenesedett és felrántott engem is. Hajnali fél 4 után egy játszótéren vagyok Márkkal. Kell ennél több?
-Nem szeretném, ha a barátnőm így halna meg.-Mondta és szorosan magához ölelt.
-Mond mégegyszer.-Néztem rá nevetve.
-Barátnőm. Szinonímákat is kérsz?-Kérdezte mosolyogva.  
-Nem. Elég ez az egyszó.-Mosolyogtam én is.
-Pedig kapsz életem.-Mondta majd megpuszilta a homlokomat.
-Ennél jobb dolog nincs.-Mondtam még mindig egymást ölelve. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni majd megcsókolt, újra és újra kaptam az apró csókokat.
-Szertlek.-Mondta újból a szemembe nézve.
-Tévdtem az előbb. Mindig jobbnál jobb lesz.-Mondtam elvörösödve és mosolyogva.
-Szerintem mennyünk mindketten haza, mert lebukunk.-Mondta nevetve.
-Rendben.-Mondtam mjd megfogta  a kezem és elindultunk. Egy kis idő után elengedtem a kezét.
-Ha Rebeka miatt fura vagy velem akkor...-Kezdtem el a mondtatom, de közbe szólt.
-Ne hülyéskedj.-Mondta majd újból megfogta a kezem. Mosolyogva álltunk meg a házunk előtt.
-Ha haza mész a szüleid már ébren vannak.-Mondtam Márknak, majd az ajtó felé bólintottam. Anya 6-kor kel íby van még 2 óránk kitalálni valami kifogást Márk miatt.
-Ha te szeretnéd.-Vont vállat majd felmentünk a szobámba. Ledőltem az ágyamra. Márkra pillantottam aki még mindig az ajtómban állt, de cuki. Felálltam, ode mentem hozzá és bentebb húztam. Az ajtómat bezártam megszokásból.
-Ülj le valahova vagy nem tudom, ne légy már ilyen szerencsétlen.-Néztem kuncogva, mire leült az ágyamra, mellé ültem.
-Máshogy gondoltam el a szobád kinézetét.-Nézett sokadjára körbe.
-Hogy képzelted el?-Néztem rá.
-Nem tudom, több fiú bandás poszter lila vagy rózsaszín falak, sok kép ismerőseiddel.-Mondta komolyan.
-Az már unalmas. Minden lánynak olyan a szobája nagyjából. De én nem mindenki vagyok.Van egy stílusom és ahhoz tartom magam.-Mondtam komolyan.
-Gondolom akkor abban is külömbözöl a többi lánytól, hogy nem tartasz képeket arról a srácról akit szeretsz.-Mondta mosolyogva mire kicsit elvörösödtem.
-Én nem. Én naplót írok rólad.-Mondam lehajtott fejjel.
-Különc vagy.-Mosolygott Márk.
-Nem nevetsz ki.-Jegyeztem meg hangosan.
-Persze, hogy nem. Nincs rá okom.-Emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézzen.-Nem érdekel mit tettél, mit teszel, mit fogsz tenni, a lényeg, hogy mellettem légy. És,hogy megfeleljem az igényeidnek.-Mosolygott rám. Anyám az a mosoy én elájulok rögvest. Eldöltem az ágyon és a plafont kémleltem. Hallottam ahogy Márk a könyvespolcomhoz lép.Csak a titkos könyvem ne találma meg.
-Mit jelentek számodra?-Kérdeztem hírtelen.
-Számomra?-Kérdezett vissza.
-Igen.-Bólintottam gombóccal a torkomban.
-Te számítod nekem a jelent s a jövőt.-Mondta leemelve egy könyvet a polcról.
-Érdekes könyvek. Vagy csak ez az egy ilyen érdekes?-Ült le mellém.
-Az egy titkos könyv. Abban volt benne a leveled két kerek percig. Eddig csak Ági és én tudtunk róla.-Mondtam Márkra nézve.
-Két perc az igen szép idő.-Mosolygott majd az éjjelk szekrényre rakta a könyvet. Ledőlt mellém és a fejem a melmasára rakta. Hallottam szíve dobbanását ami nyugtató volt.
-Olyan más minden.-Mondtam suttogva amire egy puszit kaptam a hajamba.
-Nem tudtam elképzelni milyen lesz ha mellettem tudlak egyszer.-Mondta Márk a plafont nézve.
-Csodálatos, nem? Olyan boldogító a tudat, hogy egymásnak vagyunk.-Mondtam csukott szemmel.

KÖZÉRDEKŰ :)

Mostantól a blog néző pontja megváltozik. Réka, Márk, Ági szemszöge váltani fogja egymást. Minden gondolatot leírok ami csak egy pillanatra is "átfuthat" a szereplők fejében :))