Réka úgy is tett ahogy a mamája mondta. Lefeküdt az ágyára majd próbált aludni, de nem sikerült.
2 órányi fetrengés után lement a nappaliba, mamája épp akkor lépett be a bejárati ajtón.
-Kicsikém, mondtam, hogy feküdj le aludni.-Mondta Rékának a mamája.
-Tudom nagyi, de nem tudok annyira fáj a hasam.-Mondta Réka majd leült a kanapéra.
-Most főzök neked egy kis húslevest. Utána elmegyünk az orvoshoz.-Mondta Réka mamája a konyha felé igyekezve.
-Mama az orvos holnap reggel lesz már csak.-Mondta Réka.
-Akkor addig pihensz. És nem mész sehova.-Mondta Réka nagyija majd befejezetnek tekintették a beszélgetést.
Réka felment a szobájába és kezébe vette a dobozt és a levelet.Dobozból a karkötő a kezére került, a képet pedig egy használatlan keretbe tette majd az éjjeli szekrényre helyezte. A levél még mindig bontatlan volt a kezébe. Tanácstalan volt. Ezért a levelet eldugta. Pontosabban a kép mögé rakta ami az éjjeli szekrényén volt.
-Még mindig nem alszol?-Kérdezte Réka mamája miután kopogott az ajtón.
-Épp most készülök lefeküdni.-Mondta Réka az ágya felé véve az irányt.
-Még mindig fáj a hasad?-Kérdezte a nagyi.
-Már nem annyira. De azért mennyünk el orvoshoz-Mondta Réka majd a fal felé fordult.
-Persze, hogy elmegyünk. Nem hagyom, hogy kivizsgálás nélkül maradjon a betegséged.-Mondta majd ki ment Réka szobájából. Réka felkelt és felöltözött majd kisurrant a házból. Ágiékhoz ment. Házukhoz érve Réka kopogott. Márk nyitott ajtót nem sokkal később egy lány jelent meg mellette.
-Márk ki ez a pisis?-Ölelte át a lány Márkot.
-Nyugi Kitti csak a hugomhoz jött.-Mondta Márk aki csak egy lesajnáló pillantást kapott Rékától.
-Igazából nem Ágihoz jöttem, hanem Hellenhez.-Mondta Réka majd bement a házba és a konyha felé vette az irányt.
-Szia Réka. Mi járatban?-Kérdezte Hellen.
-Szia. Segítség kéne nekem. Egy felnőtt segítsége. El kellene mennem egy kórházba.-Vázolta Réka a helyzetet.
-Jó, rendben. Két perc és indulhatunk.-Mondta Hellen. Pár perccel később már úton voltak.
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Rékát reggel leszdta a mamája mivel szó nélkül ment el otthonról.
-Nagyi, legalább kiderült, hogy semmi komoly.-Mondta Réka félig sírva.
-Nem érdekel, megmondtam amint anyád haza ér én megbeszélem vele, hogy mit csináltál. Csalódtam a viselkedésedben. Vissza költözöl ide.-Mondta Réka nagyija majd bement a vendégszobába. Réká bement a szobájába és végig feküdt az ágyon. Becsukta a szemét és abban a pillanatban látta maga előtt Márkot és Kittit ahogy ölelik egymást.Réka a karkötőt amit Márktól kapott levette a csuklójáról. Megtörölte a szemeit, majd felállt és a könyves polcához ment. Levette a titkos könyvét, majd belerejtette.
Az éjjeli szekrényéhez ment és a kép mögül kivette a levelet majd azt is a könyvbe rejtette és visszatette a könyvespolcra. Elő kereste a zsebéből a telefont és küldött egy sms-t. Ági rögtön válaszolt Rékának, majd pár perc múlva csörgött Réka telefonja, de nem Ági hívta hanem Márk. Réka felvette a telefont.
-Mit akarsz?-Szólt bele köszönés nélkül.
-Csak beszélgetni.Ha már tegnap nem volt rá alkalmunk.-Mondta Márk.
-Persze mert ott volt Kitti. Eg eleve nem miattad mentem. De jobban örültem volna ha rögtön anyud nyit ajtót és öt perccel előbb indulunk.-Mondta Réka semleges hangnemben.
-Tényleg, hova mentetek anyuval?-Kérdezte Márk.
-Had gondolkozzak, nincs hozzá közöd. Ha lett volna veled beszélem meg nem pedig Hellennel.-Mondta Réka.
-Jó dühös vagy rám. Egy utolsó kérdés aztán hagylak. Elolvastad a levelem?-Tette fel Márk a kérdést mire Réka majdnem kiejtette a kezéből a telefont.
-Nem. Nem volt még rá időm.-Mondta Réka majd lerakta. A könyves polchoz ment ismét. Végig simította a titkos könyvének gerincét majd leemelte a polcról.
-A híres titkos könyved.-Mondta Ági az ajtóból.
-Mit tegyek?-Kérdezte Réka a könyvet szorongatva.
-Mi van benne?-Kérdezte Ági Réka mellé lépve.
-Márk levele és a karkötő amit kaptam.-Motyogott Réka.
-Akkor olvasd el a levelet. Most már úgyis mindegy.-Mondta Ági.
-Miért?-Kérdezte Réka.
-Bízz bennem és olvasd el.-Mondta Ági mosolyogva.
-Bízok benned.-Mosolygott Réka is majd elkezdte olvasni a levelet. Réka szemébe könnyek szöktek, de nem csak a levél miatt.
-Mi a baj?-Kérdezte Ági leülve az ágyra.
-Kittivel van együtt.-Sírt Réka.
-Hamar vége lesz. Csak egy se veled se nélküled kapcsolatuk van.-Mondta Ági.
-Honnan tudod?-Törölte meg Réka a szemét.
-Tegnap hallottam őket kiabálni egymással. És szakítottak, ma meg már újra ölelgették egymást.-Vont vállat Ági.
-Tudod mi esne most jól?-Kérdezte Réka mosolyogva.
-Egy séta velem a parkba?-Kérdezte Ági.
-Igen. Induljunk.-Állt fel Réka a babzsfotelból. Felvették cipőjüket és kabátjukat, majd elindultak. Ági üzent Márknak, hogy Rékával a parkban sétál és a levelet is olvasta.
Fél óra után épp haza indulnának mikor Márk sétál feléjük. Réka mosolyogva fogdj Márkot, majd megöleli. Márk Réka fülébe súgta azt a mondatot amit a levél végén írt.
-I'm not a superman,but I love you.-Réka Márk szemébe néz. Réka szemébe könnyek gyűltek a boldogságtól.
-Ha tudnád mióta várom, hogy megtörténjen.-Mosolygott Réka.
-Ne beszélj, hagyd hogy megtörténjen.-Törölt le Márk egy könnycseppet Réka arcáról. Majd tekintetét mélyen Réka tekintetébe fúrta. Lassan újból magához húzta a lányt és megcsókolta. De nem csak egy csók volt, érzelmekke teli, az eddigi düh ehymás felé és az egyre erősödő szerelem.
2 órányi fetrengés után lement a nappaliba, mamája épp akkor lépett be a bejárati ajtón.
-Kicsikém, mondtam, hogy feküdj le aludni.-Mondta Rékának a mamája.
-Tudom nagyi, de nem tudok annyira fáj a hasam.-Mondta Réka majd leült a kanapéra.
-Most főzök neked egy kis húslevest. Utána elmegyünk az orvoshoz.-Mondta Réka mamája a konyha felé igyekezve.
-Mama az orvos holnap reggel lesz már csak.-Mondta Réka.
-Akkor addig pihensz. És nem mész sehova.-Mondta Réka nagyija majd befejezetnek tekintették a beszélgetést.
Réka felment a szobájába és kezébe vette a dobozt és a levelet.Dobozból a karkötő a kezére került, a képet pedig egy használatlan keretbe tette majd az éjjeli szekrényre helyezte. A levél még mindig bontatlan volt a kezébe. Tanácstalan volt. Ezért a levelet eldugta. Pontosabban a kép mögé rakta ami az éjjeli szekrényén volt.
-Még mindig nem alszol?-Kérdezte Réka mamája miután kopogott az ajtón.
-Épp most készülök lefeküdni.-Mondta Réka az ágya felé véve az irányt.
-Még mindig fáj a hasad?-Kérdezte a nagyi.
-Már nem annyira. De azért mennyünk el orvoshoz-Mondta Réka majd a fal felé fordult.
-Persze, hogy elmegyünk. Nem hagyom, hogy kivizsgálás nélkül maradjon a betegséged.-Mondta majd ki ment Réka szobájából. Réka felkelt és felöltözött majd kisurrant a házból. Ágiékhoz ment. Házukhoz érve Réka kopogott. Márk nyitott ajtót nem sokkal később egy lány jelent meg mellette.
-Márk ki ez a pisis?-Ölelte át a lány Márkot.
-Nyugi Kitti csak a hugomhoz jött.-Mondta Márk aki csak egy lesajnáló pillantást kapott Rékától.
-Igazából nem Ágihoz jöttem, hanem Hellenhez.-Mondta Réka majd bement a házba és a konyha felé vette az irányt.
-Szia Réka. Mi járatban?-Kérdezte Hellen.
-Szia. Segítség kéne nekem. Egy felnőtt segítsége. El kellene mennem egy kórházba.-Vázolta Réka a helyzetet.
-Jó, rendben. Két perc és indulhatunk.-Mondta Hellen. Pár perccel később már úton voltak.
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Rékát reggel leszdta a mamája mivel szó nélkül ment el otthonról.
-Nagyi, legalább kiderült, hogy semmi komoly.-Mondta Réka félig sírva.
-Nem érdekel, megmondtam amint anyád haza ér én megbeszélem vele, hogy mit csináltál. Csalódtam a viselkedésedben. Vissza költözöl ide.-Mondta Réka nagyija majd bement a vendégszobába. Réká bement a szobájába és végig feküdt az ágyon. Becsukta a szemét és abban a pillanatban látta maga előtt Márkot és Kittit ahogy ölelik egymást.Réka a karkötőt amit Márktól kapott levette a csuklójáról. Megtörölte a szemeit, majd felállt és a könyves polcához ment. Levette a titkos könyvét, majd belerejtette.
Az éjjeli szekrényéhez ment és a kép mögül kivette a levelet majd azt is a könyvbe rejtette és visszatette a könyvespolcra. Elő kereste a zsebéből a telefont és küldött egy sms-t. Ági rögtön válaszolt Rékának, majd pár perc múlva csörgött Réka telefonja, de nem Ági hívta hanem Márk. Réka felvette a telefont.
-Mit akarsz?-Szólt bele köszönés nélkül.
-Csak beszélgetni.Ha már tegnap nem volt rá alkalmunk.-Mondta Márk.
-Persze mert ott volt Kitti. Eg eleve nem miattad mentem. De jobban örültem volna ha rögtön anyud nyit ajtót és öt perccel előbb indulunk.-Mondta Réka semleges hangnemben.
-Tényleg, hova mentetek anyuval?-Kérdezte Márk.
-Had gondolkozzak, nincs hozzá közöd. Ha lett volna veled beszélem meg nem pedig Hellennel.-Mondta Réka.
-Jó dühös vagy rám. Egy utolsó kérdés aztán hagylak. Elolvastad a levelem?-Tette fel Márk a kérdést mire Réka majdnem kiejtette a kezéből a telefont.
-Nem. Nem volt még rá időm.-Mondta Réka majd lerakta. A könyves polchoz ment ismét. Végig simította a titkos könyvének gerincét majd leemelte a polcról.
-A híres titkos könyved.-Mondta Ági az ajtóból.
-Mit tegyek?-Kérdezte Réka a könyvet szorongatva.
-Mi van benne?-Kérdezte Ági Réka mellé lépve.
-Márk levele és a karkötő amit kaptam.-Motyogott Réka.
-Akkor olvasd el a levelet. Most már úgyis mindegy.-Mondta Ági.
-Miért?-Kérdezte Réka.
-Bízz bennem és olvasd el.-Mondta Ági mosolyogva.
-Bízok benned.-Mosolygott Réka is majd elkezdte olvasni a levelet. Réka szemébe könnyek szöktek, de nem csak a levél miatt.
-Mi a baj?-Kérdezte Ági leülve az ágyra.
-Kittivel van együtt.-Sírt Réka.
-Hamar vége lesz. Csak egy se veled se nélküled kapcsolatuk van.-Mondta Ági.
-Honnan tudod?-Törölte meg Réka a szemét.
-Tegnap hallottam őket kiabálni egymással. És szakítottak, ma meg már újra ölelgették egymást.-Vont vállat Ági.
-Tudod mi esne most jól?-Kérdezte Réka mosolyogva.
-Egy séta velem a parkba?-Kérdezte Ági.
-Igen. Induljunk.-Állt fel Réka a babzsfotelból. Felvették cipőjüket és kabátjukat, majd elindultak. Ági üzent Márknak, hogy Rékával a parkban sétál és a levelet is olvasta.
Fél óra után épp haza indulnának mikor Márk sétál feléjük. Réka mosolyogva fogdj Márkot, majd megöleli. Márk Réka fülébe súgta azt a mondatot amit a levél végén írt.
-I'm not a superman,but I love you.-Réka Márk szemébe néz. Réka szemébe könnyek gyűltek a boldogságtól.
-Ha tudnád mióta várom, hogy megtörténjen.-Mosolygott Réka.
-Ne beszélj, hagyd hogy megtörténjen.-Törölt le Márk egy könnycseppet Réka arcáról. Majd tekintetét mélyen Réka tekintetébe fúrta. Lassan újból magához húzta a lányt és megcsókolta. De nem csak egy csók volt, érzelmekke teli, az eddigi düh ehymás felé és az egyre erősödő szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése