20.Rész

*Márk szemszöge*

Réka elaludt nem sokkal azután kopogtak az ajtón. Óvatosan leraktam Réka fejét az ágyra s betakartam, majd ajtót nyitottam.
-Szia Márk. Hogy-hogy itt vagy?-Kérdezte Réka anyukája Erika.
-Este kicsit össze vesztem Rékával így átjöttem és elbeszéltük az időt 10 perce aludt el.-Mondtam mosolyogva, tudod a hazugság nemszép dolog, de mégsem mondhattam el most az igazat a végén még büntetést kap és nem tudunk találkozni.

-Rendben van. Szerintem te is menny haza aludni, mert fáradtnak tűnsz.-Mondta Erika mosolyogva.
-Rendben.-Bólintottam majd becsuktam magam mögött Réka szobájának  ajtaját. Reggel 7 órakkor haza jönni fura volt. Már fél éve nem volt ilyen. 
-Jó reggelt. Hol jártál?-Vont kérdőre anyu.
-Jó reggelt. Tegnap Rékával összevesztem és átmentem hozzájuk kibékülni vele és elbeszéltük az időt. Haza jöttem mikor Réka elaludt.-Mondtam anyának is azt amit Erikának.
-Jól tetted, hogy kibékültél vele. Legközelebb azért várd meg a reggelt.-Mosolygott anya.
-Ma este Erikáékat meghívom vacsorára. Ha szeretnéd itt aludhat Réka.-Szólt anya a nappaliban ülő Ágihoz. Hátra fordult a fotelben és rám nézett.
-Persze, hogy szeretném. Sok megbeszélni valónk van.-Mosolygott a húgom. Bementem a szobámba, majd lefeküdtem aludni.  Délután 4-kor keltem. Elmentem letusolni majd kicsit elegánsan felöltöztem. Csőfarmer és egy kék kockás ing. Lementem anyának segíteni.
-Eddig még egyszer sem segítettél nekem, ha vendég jött hozzánk. Mi történt?-Tette szóvá anya.
-Képzeld anya. Réka történt.-Ment el mögöttem Ági mosolyogva.
-Csak nem megtetszett neked a lány?-Kérdezte anya mosolyogva.
-De igen.-Mondtam mosolyogva.
-Akkor van egy ötletem. Ágnes a szobádból a kis asztalt vigyük át Márk szobájába. Rendelünk nektem valami romantikus ételt. Ági te a saját szobádban eszel, hogy ne legyen feltünő, hogy csak ők esznek külön.-Utasított anya majd elkezdtünk pakolászni. Réka értékelni fogja az biztos. Nappaliban ülve vártam Rékáékat. Mikor csengettek anya nyitott ajtót, beinvitálta vendégeinket. Rékán egy fekete szoknya volt egy halvány rózsaszínű blúzzal. 
-Sziasztok. Gyertek be. Réka, te Ágival és Márkkal fogsz vacsizni a lányom szobájába.-Mosolygott anyu. Ja igen, a rendet romantikus kajából kínai lett. Réka mosolyogva bólintott majd mellém állt.
-Mi ez az egész?-Kérdezte suttogva.
-Velem eszel kínait.-Suttogtam én is.
-Megyünk is ti addig beszéljetek felnőttesen.-Mondta Ági majd felment a szobájába. Rékával a szobámba mentünk. Mosolyogva ültünk le egymássl szembe.
-Ez miért van?-Kérdezte Réka maga elé mutatva.
-Anya azt hiszi, hogy most kezdlek meghódítani.-Vontam vállat nevetve.
-Azt már elkrezdted 3 éve.-Kuncogott.
-Számolod?-Kérdeztem mosolyogva.
-Én nem. Csak azóta 3 szülinapod ünnepeltük. És még mindig nem értem, hogy miért voltam itt mindegyiken mióta Ágit ismerem.-Gondolkozott el. Én is gondolkoztam egy kicsit majd beugrott. Mert Réka cuki kiscsaj volt és én is megszerettem volna ismerni. Erre megtetszett. 3 év hosszú idő.
-Szerintem azóta családtagnak számítasz.-Mondtam mosolyogva.
-Pedig akkor csak két napja ismertem Ágit.-Mosolygott rám. Megtörtem, még mindig cuki a mosolya.
-Miattam. Megakartalak ismerni, aztán mikor megöleltél rabul ejtettél a mosolyoddal.-Mondtam lehajtott fejjel.
-3 év úgy hogy szerettük egymást mégis titkoltuk. Na ez szíven ütött.-Mondta Réka elszomorodva.
-Én csak féltem magamnak bevallani. Nem tudott róla senki. Fájt mikor Rebeka előtt azt mondtam, hogy csak a húgom barátnője vagy. Nem akartam, hogy bántson téged ezért összejöttem vele. Mindent miattad csináltam. De amit ellened az fájt. Itt bent.-Mutattam a szívemre. 
-Nemcsak neked fájt. Nekem is fájt. Tudnád hogy mennyit sírtam miattad már nem itt lennénk.-Mondta felállva az asztaltól.
-Réka. Tudom mennyit sírtál, tudom miattam mentél el, tudom, hogy egy másik srácot Márknak neveztél sokszor ezért szakított veled. Mindent tudok.-Kaptam el a karját s fordítottam magammal szembe.
-Megbántottál, összetörtél, átvertél.-Mondta Réka könnyezve.
-De mindvégig szerettelek és még most is szeretlek.-Mondtam a szemébe nézve.
-Én is szerettelek és még most is szeretlek.-Tört ki belőle a sírás. Erősen magamhoz szorítva öleltem meg, hogy minnél kevésbé hallatszódjon, hogy sír.
-Ne sírj! Szivem kérlek ne sírj. Nagyon szeretlek, ne sírj.-Suttogtam a fülébe. 
-Márk minden rendben?-Jött be Ági a szobámba.
-Nem.Anyának egy szót se. Gyere be.-Mondtam húgomnak.
-Mi történt?-Kérdezte becsukva maga mögött az ajtót.
-Elmondtam neki mindent.-Mondtam még mindig Rékát ölelve.
-Milyen egy hülye vagy.-Fogta magát vissza Ági.
-Mond el még párszor nem jöttem még rá magamtól.-Mondtam kicsit ingerülten.
-Hagyjátok abba.-Szólalt meg Réka szipogva.
-Tessék zsepi.-Nyújtott felé Ági egy kis csomag pzs-t.
-Minden oké köztünk.-Néztem rá aggodalmasan. Nem válaszolt csak Ágira nézett.
-Ki mennyek?-Kérdezte hugicám.
-Nem. Veled szeretnék beszélni.-Mondta Réka elcsukló hangon.
-Mennyünk át a szobámba.-Mosolygott Ági.
-Rendben.-Bólintott Réka.
-Menny előrre.-Mosolygott Ági. Réka kiment a szobából.
-Mindig is a legjobb barátnőd marad.-Mondtam komolyan.
-Reménykedtem benne.-Mondta hugi.
-Majd jön.-Mondta Ági majd kiment a szobámból.

19.Rész

*Réka szemszöge*
Boldog voltam, örültem, hogy végre megtörtént amiről eddig álmodtam csak.
-Minden rendben?-Nézett rám Márk a csókunk után.
-Persze. Minden a legnagyobb rendben van. Miért?-Néztem a szemébe.
-Sírsz.-Mondta nevetve,majd letörölt az arcomról egy könnycseppet.
-Csak boldog vagyok.-Mondtam mosolyogva.-Ha tudnád, hogy hányszor álmodtam már meg ezt.-Öleltem meg Márkot.
-Hidd el tudom.-Ölelt vissza.
-Ági?-Kérdeztem.
-Ági.-Ismételte barátnőm nevét, Ági felé fordítottam fejem mire csak egy vállvonást kaptam tőle.
-Attól,hogy néha veszekszek vele attól még a bátyám.-Mondta mosolyogva.
-Egyen,kettőn mosolyogtam.-Mondta Márk elengedve magától.
-Mindet elmondtad?-Kérdeztem elkerekedett szemekkel Ágira nézve.
-Nem, csak egy kettőt ami nem volt ciki vagy csak átlagos volt.-Mondta Ági védve magát.
-Igen, csak a normálisakat mondta el, úgyhogy semmi pánik.De ha Párizsba jössz velem nem fogok veled keringőzni az Eiffel toronynál.-Nevetett Márk.
-Nemáár. Ági!-Néztem barátnőmre szikrát szóró szemeimmel.
-Bocsii.-Mondta behúzott nyakkal. Zsebemben a telefonom rezgett így kihalásztam onnan.
-Mennem kell haza.De még megbánod.-Mutattam Ágira komoran, majd elnevettem magam.
-Megyünk veled.-Mondta Márk mosolyogva.
-Én nem, megyek Brigiékhez.-Mondta Ági a telefonját nyomkodva. Brigi az unoka nővérjük.
-Rendben. Akkor haza kísérlek.-Mondta Márk és ujjait rákulcsolta az enyéimre. 
Végre megtörténik, úristen nem hiszem el. Magamban ugrándoztam és sikítoztam, mint egy 5 éves.
Egymás mellett lépkedtünk, fogtuk egymás kezét és hittem,hogy semmi nem ronthatja el a kedvem.
De mindenki csalódik, nem? Másfél utcával a házunktól Márk elengedte a kezem hirtelen nem tudtam mi van vele. Csak miután egy irányba nézett. Rebeka, ennek a lánynak mindig vissza kell térnie?
-Szia Márk.-Mosolyogva ölelgette újdonsült barátomat.
-Khmm.-Köhintettem elég feltünően.
-Ohh, szia Réka.-Nézett rám undorral.
-Márk azt hiszem én megyek tovább. Szia.-Mondtam, majd megszerettem volna ölelni, de egy "szia"-val lerendezett. Mosolyogtam amíg az utca végére nem értem, lassú kiegyensúlyozott lépteimet felváltotta a gyors futás. A házunkig megsem álltam, majd egyenesen fel a szobámba. Bezárkóztam, majd  ledőltem az ágyamra. Gondolkozni kezdtem. Mindenen. Márkkal lévő csók, ahogy pár perce viselkedett.  Elszomorított az ahogy láttam Rebeka, hogy öléli Márkot. Csörögni kezdett a telefonom Márk neve villogott a  képernyőn.
-Dögölj meg.-Suttogtam halkan, majd a telefonom kikapcsoltam. Sokáig feküdtem az ágyon, de a végére elnyomott az álom.
Hajnalban rémálom miatt felriadtam. Bekapcsoltam a telefonom, mivel a gépem messze volt tőlem. 42 nemfogadott hívásom és 21 üzenetem volt. Mind Márktól, szerintem most fogyott le a pénz a kártyájáról. Elolvasgattam az üziket amiben nnyi volt hogy vegyem már fel a telefont, kapcsoljam vissza, sürgös beszélnünk. Meg vagy 15 üzenet a "szeretlek<3" szöveget tartalmazta. És a legutolsó hívása 2 perce érkezett. Azt hittem feladta, mikor megint csörögni kezdett a telefonom. Felvettem, de nem szóltam bele.
-Réka, de jó, hogy elértelek istenem hülye voltam sajnálom, kérlek találkozzunk.-Mondta Márk kétségbe esve.
-Mit vársz tőlem? Hogy játékszer legyek?-Kérdeztem az ablakomhoz állva.
-Csak azt várom el, hogy észre vegyem rajtad, hogy érdemes vagyok a szerelmedre. Tudom, hogy hülyén viselkedtem. Bocsájts meg nekem.-Mondta remegő hanggal. Én köben már a kabátom tornáztam magamra, mivel cipőben aludtam (!?!).
-Tudod mióta várom, hogy én megfeleljek neked?-Nyitottam ki halkan a bejárati ajtónkat.
-Mióta 13 éves lettem.-Mondta mire megtorpantam egy kis időre.
-Honnan tudod? Ági mondta?-Kérdeztem bezárva az ajtót magam mögött.
-Nem, nem a húgom mondta, de cukin öleltél mikor az ajándékod átadtad.-Folytott nevetéssel mondta. 
-Ilyenkor  megnézném magam a múltban.-Mosolyogtam séta közben. Hisz hajnali fél 3-kor mi mást csinál egy ember? Mármint egy normális ember.
-Látnod kellett volna azt ahogy cukin öleltél, aranyosan néztél két boci szemeddel, könnyen rabul ejti egy tizenéves srác szívét.-Elvörösödtem, ahogy beszélt rólam hallottam a hangján hogy mosolyog. 
-Mennyire könnyen?-Kérdeztem félénken.
-Ha te azt tudnád.-Nevetett, majd hirtelen megszakadt a vonal. Lehasználta az egyenlegét. Nem tehettem mást visszahívtam.
-Megterhelted a kártyád  a sok hívással és az üzikkel?-Kérdeztem mikor felvette a telefont.
-Igen, kicsit sokst kerestelek.-Nevetett.
-Nem kellett volna.-Mondtam az üres utcát nézve. Letette. Mi rosszat mondtam? Parkban a játszótérre mentem. Beleültem a hintába  gondolkozni kezdtem, nem tudom menni idő után nagyon megijedtem. Valaki hátulról átölelt, összerezzentem.
-Nyugi, semmi baj.-Mondta az illető,majd elém gugolt.
-Márk ilyet  ne csinálj többet. Nem akarhatod, hogy hlálra ijedjek.-Mondtam komolyan nézve rá. Felegyenesedett és felrántott engem is. Hajnali fél 4 után egy játszótéren vagyok Márkkal. Kell ennél több?
-Nem szeretném, ha a barátnőm így halna meg.-Mondta és szorosan magához ölelt.
-Mond mégegyszer.-Néztem rá nevetve.
-Barátnőm. Szinonímákat is kérsz?-Kérdezte mosolyogva.  
-Nem. Elég ez az egyszó.-Mosolyogtam én is.
-Pedig kapsz életem.-Mondta majd megpuszilta a homlokomat.
-Ennél jobb dolog nincs.-Mondtam még mindig egymást ölelve. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni majd megcsókolt, újra és újra kaptam az apró csókokat.
-Szertlek.-Mondta újból a szemembe nézve.
-Tévdtem az előbb. Mindig jobbnál jobb lesz.-Mondtam elvörösödve és mosolyogva.
-Szerintem mennyünk mindketten haza, mert lebukunk.-Mondta nevetve.
-Rendben.-Mondtam mjd megfogta  a kezem és elindultunk. Egy kis idő után elengedtem a kezét.
-Ha Rebeka miatt fura vagy velem akkor...-Kezdtem el a mondtatom, de közbe szólt.
-Ne hülyéskedj.-Mondta majd újból megfogta a kezem. Mosolyogva álltunk meg a házunk előtt.
-Ha haza mész a szüleid már ébren vannak.-Mondtam Márknak, majd az ajtó felé bólintottam. Anya 6-kor kel íby van még 2 óránk kitalálni valami kifogást Márk miatt.
-Ha te szeretnéd.-Vont vállat majd felmentünk a szobámba. Ledőltem az ágyamra. Márkra pillantottam aki még mindig az ajtómban állt, de cuki. Felálltam, ode mentem hozzá és bentebb húztam. Az ajtómat bezártam megszokásból.
-Ülj le valahova vagy nem tudom, ne légy már ilyen szerencsétlen.-Néztem kuncogva, mire leült az ágyamra, mellé ültem.
-Máshogy gondoltam el a szobád kinézetét.-Nézett sokadjára körbe.
-Hogy képzelted el?-Néztem rá.
-Nem tudom, több fiú bandás poszter lila vagy rózsaszín falak, sok kép ismerőseiddel.-Mondta komolyan.
-Az már unalmas. Minden lánynak olyan a szobája nagyjából. De én nem mindenki vagyok.Van egy stílusom és ahhoz tartom magam.-Mondtam komolyan.
-Gondolom akkor abban is külömbözöl a többi lánytól, hogy nem tartasz képeket arról a srácról akit szeretsz.-Mondta mosolyogva mire kicsit elvörösödtem.
-Én nem. Én naplót írok rólad.-Mondam lehajtott fejjel.
-Különc vagy.-Mosolygott Márk.
-Nem nevetsz ki.-Jegyeztem meg hangosan.
-Persze, hogy nem. Nincs rá okom.-Emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézzen.-Nem érdekel mit tettél, mit teszel, mit fogsz tenni, a lényeg, hogy mellettem légy. És,hogy megfeleljem az igényeidnek.-Mosolygott rám. Anyám az a mosoy én elájulok rögvest. Eldöltem az ágyon és a plafont kémleltem. Hallottam ahogy Márk a könyvespolcomhoz lép.Csak a titkos könyvem ne találma meg.
-Mit jelentek számodra?-Kérdeztem hírtelen.
-Számomra?-Kérdezett vissza.
-Igen.-Bólintottam gombóccal a torkomban.
-Te számítod nekem a jelent s a jövőt.-Mondta leemelve egy könyvet a polcról.
-Érdekes könyvek. Vagy csak ez az egy ilyen érdekes?-Ült le mellém.
-Az egy titkos könyv. Abban volt benne a leveled két kerek percig. Eddig csak Ági és én tudtunk róla.-Mondtam Márkra nézve.
-Két perc az igen szép idő.-Mosolygott majd az éjjelk szekrényre rakta a könyvet. Ledőlt mellém és a fejem a melmasára rakta. Hallottam szíve dobbanását ami nyugtató volt.
-Olyan más minden.-Mondtam suttogva amire egy puszit kaptam a hajamba.
-Nem tudtam elképzelni milyen lesz ha mellettem tudlak egyszer.-Mondta Márk a plafont nézve.
-Csodálatos, nem? Olyan boldogító a tudat, hogy egymásnak vagyunk.-Mondtam csukott szemmel.

KÖZÉRDEKŰ :)

Mostantól a blog néző pontja megváltozik. Réka, Márk, Ági szemszöge váltani fogja egymást. Minden gondolatot leírok ami csak egy pillanatra is "átfuthat" a szereplők fejében :))