8.Rész

-Na látod mondtam hogy mennem kéne veletek. Akkor nem történt volna ez.-Mondta Márk.
-Igazad van. De ez egy csajos nap lett volna és azért nem akartuk hogy gyere.-Mondta Ági.
-Jó megértem. De akkor is.-Mondta Márk.
-Nincs semmiféle de.-Mondta Ági.
-Ne veszekedjetek. Kérlek szépen titeket.-Mondta Réka.
-Rendben.-Hangzott  a válasz kórusban a testvér pártól.
-Én azt hiszem haza megyek. Elvégre már otthon kéne lennem fél órája.-Állt fel Réka és vette az irányt a kijárat felé.
-Kikísérlek.-Mondta Márk majd Réka után rohant.
-Rendben.-Bólintott Réka félig mosolyogva.Az ajtóban megálltak.
-Réka figyelj nem akarom hogy még több bajod essen így meg kell tennem valamit.-Mondta Márk a földet nézve.
-Mit?-Kérdezett Réka kétségbeesve.
-Össze jövök Rebekával.-Mondta Márk a földet nézve.
-És miért nekem mondod?-Kérdezte Réka összetörve.
-Mert.....Mert.....Sz.....Sze......Majd holnap megbeszéljük most menny már tuti aggódnak érted. Szia.-Mondta Márk majd becsukta az ajtót.Réka szomorúan és könnyeket hullatva ment haza. Gyors köszönés után a szobájába vette az irányt. És sírt....Sírt.....És csak sírt egész éjjel. 
Hétfő reggelére virradt Réka nem mozdult ki a szobájából se inni se enni. Úgy gondolta már semmi veszteni valója nincs ha éhezteti magát. Így ment ez napokon keresztül. Míg nem azon a hetén csütörtökön mentőt hívtak hozzá. Eszméletét vesztette.
Másnap délután Ági ment meglátogatni a kórházba Rékát. Jobban lett mivel kapott infúziót.Így nyugodtan tudtak beszélni a történtekről.
-Miért tetted ezt?-Kérdezte Ági Rékát.
-Mert összejön azzal a ribanccal.-Mondta Réka könnyezve.
-Ki?-Kérdezte Ági.
-Márk.-Mondta Réka semmit sem látva a szemeit ellepő könnycseppektől.
-Hogy mi?-Kérdezte Ági idegesen.
-De csak azért mert engem akar megvédeni tőle.-Mondta Réka sírva.Valaki kopogott a kórterem ajtaján így megtörölte az arcát.
-Gyere.-Kiáltott.
-Szia Réka.-Mondta Márk belépve az ajtón.
-Szia.-Köszönt Réka még jobban elszomorodva.
-Hogy vagy?-Kérdezte Márk Rékát miközben leült az ágya mellé.
-Fogjuk rá jobban mint voltam.-Mondta Réka a könnyeivel küszködve.
-Ági beszélhetnék Rékával négyszemközt?-Fordult Márk a testvéréhez.
-Persze. Réka nyugi minden rendben lesz. No para.-Mondta Ági majd megölelte Rékát és távozott a kórteremből.
-Figyelj most rám.-Kezdett bele Márk. De Réka közbe vágott.
-Te figyelj most rám! Pár dolgot el kell mondanom.Amit eddig féltem megosztani veled.-Mondta Réka miközben könnyek gyűltek a szemeibe és csordult le az arcán.
-Hallgatlak.-Mondta Márk majd letörölte a könnycseppeket Réka arcáról.
-Egy tanács, vigyázz magadra. Egy kérés, ne változz meg.
Egy kívánság, ne felejts el. Egy hazugság....-Réka nem tudta befejezni mert Márk a szavába vágott.
-Egy hazugság, nem szeretlek.-Mondta Márk mire Réka kifakadt magából.
-Akkor miért teszel ennyire tönkre?-Kérdezte Réka mire sírni kezdett.
-Nem akarom hogy ártson neked!-Mondta Márk megfogva Réka kezét.
-Kérlek ne.-Mondta Rèka és elhúzta a kezét.-Ne játsz velem. Lány vagyok nem játékszer. Dönts. Igazság vagy a hazugság. Most pedig kérlek menny el.-Mondta Réka az ajtóra mitatva majd hátat fordított Márknak.

-Csak még kimondom kerekperec nekem te kellesz.-Mondta Márk ingerülte és kiment a kórteremből pecsapva maga után az ajtót.