6.Rész

Rékát még az nap este hívta Rebeka. Akivel a parknál futott össze Márkkal.
-Szia.Na betartottad?-Kérdezte Rebeka Rékát.
-Igen.Betartottam. De mire jó neked?-Kérdezte Réka sírva.
-Mi mire jó?-Kérdezte Rebeka a telefonban.
-Az hogy ezt teszed velem amikor tudod hogy mennyire szeretem.-Mondta Réka.
-Jajj...Brühühühühü...A kicsi lány szerelmes.-Nevetett Rebeka.
-Mire jó ez neked?-Kérdezte ismét Réka.
-Mert így Márk az enyém lesz és nem a tiéd.-Mondta majd egy gonosz nevetés után letette a telefont Rebeka.
-Miért kell megkeseríteni az életemet?-Kérdezte Réka leginkább magától.Nem sokára újból megszólalt a telefonja. Márk volt az. Réka nem vette fel csak hallgatta a a csengő hangját.
Már mikor hatodjára hívta őt Márk elege lett és kikapcsolta a mobilját. A lap topját kapcsolta be. Ági rögtön skype-on hívta. Réka azt sem vette fel. Facebook-on egy csomó üzenetet kapott  Ágitól,Renitől és Márktól is. Meg egy-két másik osztálytársától. Nem válaszolt rájuk csak elolvasta őket. Mindben ez állt:
"Hogy-hogy nem voltál suliban? Valami baj van? Mond el. Hátha tudok segíteni."
Réka bekapcsolta a telefonját és Ágit hívta.
-Szia Réka. Mizu?-Kérdezte Ági.
-Ma ott aludhatok nálatok?-Kérdezte Réka.
-Igen. Átmegyek érted.-Mondta Ági majd lerakta a telefont. 10 pert múlva szólt a csengő. Réka anyukája nyitott ajtót.
-Szia Ági.-Köszönt Réka anyukája.
-Szia Erika. Réka ottaludhat nálunk ma?-Kérdezte Ági.
-Igen.Gyere be. Tudod hol a szobája.-Mondta Erika majd Ági felszaladt a lépcsőn. Kopogott Réka szobájának ajtaján.Réka rögtön ajtót nyitott.
-Réka.-Ölelte meg Ági legjobb barátnőjét.
-Na akkor mehetünk?-Kérdezte Réka.
-Aham. Gyere.-Mondta majd elindultak le.
-Szia anya holnap jövök.-Köszönt Réka.
-Szia Erika.-Köszönt Ági is.
-Sziasztok csajok. Jó mulatást.-Köszönt réka anyukája.
-Jajj a mobilom.-Mondta Réka majd vissza rohant a szobájába. Gyorsan zsebre vágta telóját a lap topját belerakta a táskájába majd gyorsan Ági után futott.
-Na itt vagyok.-Mondta Réka majd tovább sétáltak.
Ágiékhoz érve Réka nem köszönt csak gyorsan bement Ági szobájába. Amíg Ági beszélgetett anyukájával.
-Anya Réka itt alszik de Márknak egy szót se,mert akkor elkezdené faggatni. Mintha csak hárman lennénk itthon.Rendben?-Mondta Ági.
-Rendben. Amúgy most hol van?-Kérdezte Helen.
-A szobámban. Rögtön oda ment.Na de én is megyek a szobámba.-Mondta Ági majd bement a szobájába ahol Réka az ágyon ült. Bezárta a szoba ajtaját hogy senki ne tudjon bejönni.
-Hogy-hogy kimozdulsz a szobádól?-Kérdezte Ági Rékát.
-Van valami amit nem mondhatok el senkinek. De én akkor sem bírom tovább.-Mondta Réka a sírás szélén.
-Mesélj.-Ült le mellé Ági.
-De nem lehet. Figyelj én elmondanám csak rossz vége lenne.-Mondta Réka.
-Na mondjad csak.-Mondta Ági.
-Nem lehet.-Mondta Réka és ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. Rebeka volt az.
-Ki az?-Kérdezte Ági.
-Figyelj ne szólj semmit kihangosítom.-Mondta Réka majd úgy is tett.
-Miért hívogatsz fojton?-Kérdezte réka ahogy felvette.
-Én kérdezek csak.-Mondta Rebeka.
-Oké.-Egyezet bele Réka.
-Mit keresel náluk? Nem úgy volt hogy nem mehetsz oda? Várjunkcsak. De igen is úgy volt.-Mondta Rebeka.
-Nem tilthatsz el a barátnőmtől.-Mondta Réka.
-De igen is eltilthatlak. Ne hogy azt hidd hogy minden szép és jó lesz ezekután. Megkeserítem az életed. És a barátnőd életét is. Mert Márk az enyém lesz. Fogd fel. Na léptem.-Mondta Rebeka majd letette. Réka sírni kezdett.
-Nézd meg. Mindent hallottál. Mostmár érted a dolgokat?-Kérdezte alig érthetően a sírástől Réka.
-Igen mindent értek.-Mondta Ági majd megölelte Rékát.-Figyelj. Menj és fürödj meg. Utánna feküdj le aludni. Van egy kis elintézni valóm.-Mondta Ági majd kiment a szobából.Réka megfogatta azt amit Ági mondott és elment fürdeni. Majd belebújt a piszamájába és leült az ágy szélére.
Ági közben lement anyukájához.
-Anya. Ma este fent tudnál maradni egész éjjel?-Kérdzete anyukáját Ági.
-Miért?-Kérdezte Hellen.
-Mert Rékát valaki zaklatja és azt mondta neki hogy tönkre teszi az életét bármi áron és hogy az én életemet is tönkre teszi azzal hogy a Márkkal összejön.-Mondta Ági. Márk épp a lépcsőn jött le így meghallotta a bezsélgetést.
-Ági menny vissza a szobádba Rékához. És persze hogy fent maradok.-Mondta Hellen. Ahogy Márk meghallotta hogy Réka ott van náluk Ági szobája felé vette az irányt. Ágival egyidőben értek az ajtó elé mert Ági futott.
-Márk megne tedd. Kérlek.-Mondta Ági bátyjának aki a kilincs felé nyúlt.
-Miért?-Kérdezte Márk.
-Csak ne tedd. Kérlek.-Mondta Ági. Márk nem ment be húga szobájába. Inkább vissza fordult és a saját szobájába ment. De eltervezte hogy még aznap este hallgatózni fog,hogy mit is beszélgetnek a lányok.
-Miért nem alszol?-Kérdezte Ági ahogy belépett a szobájába.
-Mert nem tudok.-Mondta Réka.
-Mit csinálsz?-Kérdezte Ági miközben leült barátnője mellé.
-Face. De semmi érdekes nincs.-Mondta Réka majd lecsukta lap topja tetejét.
-Na mesélj mikor kezdődött ez az egész?-Kérdezte Ági.
-Amikor Párizsba voltatok Renivel. A hét közepén összefutottam vele az egyik üzletbe és akkor kérdezősködött a Márkról és egész jól kijöttünk. Vagyis csak én hittem azt. Számot cseréltünk és az nap este felhívott hogy most hogy tudja mit érzek a  Márk iránt így megtudja a életemet keseríteni és hát soha többé ne találkozzak vele és hogytartsam magam távol a Márktól. Azért kerűltem és azért nem jöttem ittaludni.-Avatta be Ágit Réka a történtekbe.
-Istenem. Te lány. És ezt komolyan elakartad titkolni?-Kérdezte Ági.
-Igen.-Mondta Réka.
-De miért?-Nézett kérdőn Ági Rékára aki megint a sírás szélén volt.
-Mert nemakarom hogy megkeresítse az életeteket! Nemakarok rosszat nektek.-Mondta Réka kicsit erő teljesebb hangon.
Márk nem bírta tovább hallgatni a beszélgetést. Berontott a szobába.
-Márk!!-Kiáltott egyet Ági.-Mit keresel itt?-Kérdezte Ági mérgesen.
-Nem bírom ezt tovább. Miért nem mondtad el?-Kérdezte Márk Rékát akiből kitőrt a sírás.
-Márk menny ki most azonnal!-Parancsolt rá Ági.
-Nem megyek sehova.-Mondta Márk akaratosan.
-De igen is kimész!-Lökte ki az ajtón Ági Márkot majd bezárta az ajtót.
-Nehem akartham hohogy íhígy láhásson ehengem.-Mondta Réka sírva.
-Nyugi csak segíteni akart. Csak nem tudja hogy nem kellett volna bele avatkoznia.-Mondta Ági miközben megölelte Rékát.
-Köhöszönöhöm hohogy vahagy nehekem.-Mondta Réka még mindíg sírva.
-Na nyugi. Feküdj le és próbálj aludni. Én addig beszélek Márk fejével.-Mondta Ági.
-Rehendben.-Mondta Réka még mindig sírva. Ági a bátyja szobája felé vette az irányt.
-Te meg mi a francért avatkozol bele?-Kérdezte Ági ahogy bement Márkhoz.
-Mert érdekel mi van Rékával.-Mondta Márk.
-Miért érdekel?-Kérdezte Ági.
-Mert a húgom barátnőja akit régóta ismerek ahogy csak te. És...És....Ennyi.-Mondta Márk. Nem meri még magának sem bevallani hogy mit érez Réka iránt. 
-Értem. De kérlek hagyj most minket. Nem akarta hogy sírva lásd őt erre te berontasz a szobámba amikor sír.-Mondta Ági.
-Mert szörnyű volt hallani mit tett vele Rebeka.-Mondta Márk.
-Vagyis te hallagtóztál?-Kérdezte Ági.
-Valahogy úgy.-Mondta Márk.
-Réka közelébe ne menny addig amíg itt van. Csak rontanál a helyzeten.-Mondta Ági majd vissza ment a saját szobájába ahol Réka az ágyon feküdve a plafont bámulva sírt még mindig.
-Réka ne sírj.-Ült le az ágy szélére Ági.
-Nehem tuhudohom ahaba hahgynihi.-Hüppögött Réka.
-Miért?-Kérdezte Ági.
-Féhlehek.-Nézett Ágira Réka.
-Most menny kérlek és mosd meg az arcodat.Kérlek.-Mondta Ági.
-Rehendbehen.-Kelt ki az ágyból Réka és a fürdő felé vette az irányt.És mivel nem Ági szobájában van a fürdő így Márk szobája előtt kellett elmennie. A résnyire nyílt ajtónál félve ment el. De sikeresen eljutott a fürdőhöz. Bement és nem egyszer mosta meg az arcát hideg vízbe. Mikor belenézett a tükörbe ami a mosdókagyló felett volt Márkot látta meg maga mögött.
-Úr....-Kiáltott volna Réka de Márk befogta a száját.
-Ne kiabálj kérlek.-Mondta Márk suttogva.
-Rendben.-Mondta Réka mikor Márk levette a szájáról a kezét.-Honnan tudtad hogy ide jöttem?-Kérdezte Réka.
-Résnyire volt nyitva az ajtó és láttam.-Mondta Márk.
-Értem. De miért jöttél utánam?-Kérdezte Réka.
-Figyelj nem engedem Rebekának hogy megkeserítse az életedet.-Mondta Márk.
-De megfogja. Azt mondta hogy összejön veled így megkeseríti az életem.-Mondta Réka miközben egy könnycsepp gurult végig az arcán.
-Figyelj. Nem engedem neki.-Nézett Márk Réka szemébe.
-Nem kell neki engedned. Megteszi bármi áron is.-Mondta Réka majd azt az egy könycseppet ujjabnál ujjab követte.
-Ne sírj. Gyere ide.-Mondta Márk széttárt karokkal. Majd megölelte Rékát aki viszonozta. 
-Nem tudok nem sírni most.-Mondta Réka.
-Akkor sírj a vállamon.-Mondta Márk majd Rékát szorosabban ölelte magához. Réka szíve majd kiugrott a helyéről. Ahogy Márk illatát ebszívta egyre jobban érezte a biztonságot. Tudta hogy Márk teljesen rabul ejtette a szívét. Hogy szeretni is csak őt tudja bármi legyen.
Márk is hasonló képpen érzett. Nem akarta elengedni Rékát de muszáj volt.
-Jobb ha vissza mész a húgomhoz.-Mondta Márk majd elengedte Rékát.
-Rendben.-Mondta majd Márk kiment majd 5 perc után Réka visszament Ágihoz.
-Letudtál nyugodni?-Kérdezte Ági amikor belépett a szobába Réka.
-Egy kicsit. De ha nem baj akkor én alszok mert nem sokáig tudok nyugodt maradni.Jóéjt.-Mondta Réka majd lefeküdt aludni.
-Rendben. Jóéjt.-Mondta Ági majd ő is eltette magát másnapra.

5.Rész

¤¤¤¤1 Héttel később¤¤¤¤

Réka,Márk és Hellen a reptérre indultak Ági és Reni elé. Hisz eltelt 1 hét és pont ma jönnek haza a lányok.
A reptéren Reni és Ági már várta őket. A lányok nagy öleléssel köszöntették egymást. Márk csak egy szia-t kapott semmi mást.Gyorsan bepakolták a bőröndöket a  csomagtartóba majd elindultak haza.
Márk az anyós ülésen ült hogy a lányok tudjanak beszélgetni.
-Milyen volt Párizs?-Kérdezte Réka.
-Nagyon jó. Képzeld Reninek majdnem volt egy randija.-Mondta Ági.
-Mert?-Kérdezte Réka.
-Egy francia srác beszélt hozzám csak nem értettem hogy mit mond. Én meg csak bólogattam. És kiderült hogy randira hívott. Na én meg nem mentem el. Mert fogalmam sem volt róla. És másnap is találkoztunk vele de akkor már Linda is ott volt velünk és így tudott nekünk fordítani.-Mesélt Reni.
-Az nagyon komoly.-Mondtam visszafojtva a nevetést.
-Na és veletek mi van?-Kérdezte Ági Márkra pillantva közben.
-Ezt hagyjuk kérlek.-Mondta Réka szomorúan.
-Na mi történt?-Kérdezte Reni.
-Majd mesélek. Most hagyjuk.-Mondta Réka.
-Rendben.-Bólintottak a lányok.
-Anya ma este Reni és Réka nálunk aludhatnak?-Kérdezte Ági Hellent.
-Ha a szülők megengedik. Hisz elvégre régen tudtatok csak hármasba beszélni.-Mondta Hellen.
-Ági ez most komoly?-Kérdezte Réka az említett lányra nézve.
-Miért? Nem jó ötlet?-Kérdezte Ági Rékát.
-Nekem ma nem jó.-Mondta Réka.
-Akkor mikor lenne jó?-Kérdezte Ági.
-Majd szólok de nem jó.-Mondta Réka. 
Közben haza értek a magyarázkodás kerülése képpen csak kiszállta kocsiból  és haza futott.
Otthon nem szólt senkihez bezárkózott a szobájába.
Másnap még suliba se ment. Egész nap az ágyán ült és meredt előre. Azon gondolkodott hogy miért veszik pont azok a személyek semmibe akikért az életét adná?!
Kopogás zavarta meg ebben.
-Réka gyere ki. Valaki vagyis valakik beszélni szeretnének veled.-Mondta Réka anyukája miközben kopogott az ajtón.
-Egyedül szeretnék lenni. Senkivel nem szeretnék beszélni-Mondta majd fejére húzta a takarót és visszadőlt az ágyba.
-Réka légyszíves gyere ki. Mond el mi a baj.-Mondta Ági.
-Hagyatok.-Mondta Réka kiabálva.
-Rendben.-Mondta Reni majd Ági és Renáta elmentek. Ági nem értette mi a baja legjobb barátnőnek így a bátyát ment kifaggatni.
-Mit tettél Rékával?-Kérdezte Márkot amint hazaért.
-Én semmit. Miért?-Kérdezte Márk.
-Mert se suliba nem jön se a szobájából nem jön ki azóta bent van amióta elment mikor haza értünk tegnap. Mit tettél vele?-Kérdezte  kicsit mérgesen.
-Én semmit. Amikor velem volt az elmúlt hét feléig amíg velem volt folyton vidám volt. De utána meg a hét másik felében akárhányszor csak beszélni szerettem volna vele elrohant előlem meg a nevem hallatán elszomorodik és zárkózott lesz. Nyugi estére megint a régi lesz.-Mondta Márk teljes nyugodtsággal a hangjában. Pedig benne is elég nagy aggodalom játszódott le de ő se értette miért.

4.Rész

-Mond meg őszintén. Te sírtál?-Kérdezte Márk a szipogó lányt.

-Nem,nem sírtam.-Tagadta továbbra is Réka.

-Ne tagadd!Látszik rajtad, hogy sírtál.-Mondta Márk Réka szemébe nézve.

-Jó igen sírtam.-Adta be a derekát Réka.

-De miért?-Kérdezte Márk.

-Az mindegy neked úgyis van barátnőd.-Mondta Réka a földet pápázva.

-Mi? Dehogy is. Ki lenne az?-Kérdezte Márk semmit nem értve.

-Hát az a csaj akivel a parknál beszéltél.-Mondta Réka.

-Rebeka nem a csajom.Csak egy lány aki oda van a szexi külsőmért.-Mondta Márk nagyképűen.Réka elnevette magát.

-Egó manó beindult.-Mondta Réka mire Márk mű hisztibe kezdett.-Na Márk. Ne hisztizz. Tudom hogy nem igazi hiszti.-Mondta Réka.

-Te már ennyire ismersz engem?-Kérdezte Márk mosolyogva.

-Hát volt időm megismerni téged.Mikor ott aludtam nálatok.-Mondta Réka.

-Miért? Rólam beszéltetek folyamatosan?-kérdezte Márk egyre kíváncsibban.

-Nem pont te voltál a közép pontba néha másról is beszéltünk.-Mondta Réka véletlen.

-Miért beszéltetek rólam?-Kérdezte Márk.

-Mert... Most inkább menny el. Kérlek.-Mondta Réka majd vissza zárkózott a szobájába.

De Márk nem ment el csak mikor már besötétedett. Haza érve felhívta Ágit skype-on.

-Szia húgi.Beszéltem Rékával. De nem tudom mi baja van.-Mondta Márk.

-Szia. Hogy tudtál vele beszélni?-Kérdezte Ági.

-Elmentem hozzájuk és úgy. Láttam hogy sírt így megöleltem majd beszélgettünk. Valamit kérdeztem tőle és terelte a témát. Vártam hogy kijöjjön a szobájából de nem jött. Így mikor már besötétedett haza jöttem.-Mesélt Márk.

-Értem. Bocsi valaki más hív szia.-Köszönt el Ági majd lerakta és fogatta a bejövő hívást Rékától.

-Szia Ági. Milyen Párizs?-Kérdezte Réka.

-Szia. Nagyon jó. Na de mesélj te. Bátyámmal beszéltem az előbb mit nem mondtál el neki?-Kérdezte Ági legjobb barinőjét.

-Majdnem elmondtam neki hogy szeretem. De tudod titokban akarom tartani hisz ő idősebb nálam. Meg csak nem jön össze pont velem mikor minden második lány oda van érte és mindegyikük szebb nálam.-Mondta Réka félig sírva.

-Te lány. Egy virtuális ölelés megy tőlem. de ne sírj. Nem lesz semmi baj. Nyugi van. Bocsi de mennem kell. Szia. És tartsd a szád.-Mondta Ági majd lelépett.

3.Rész

Másnap reggel, Ágit felébresztette anyukája, mert a testvére megkérdezte hogy valamelyik gyereknek van-e kedve elmenni Párizsba 1 hétre hozzá,mert van 2 szabad repülőjegye. Ági igent mondott. Márkot nem érdekelte, Ági megkérdezte Renátát és ő beleegyezett. 5 óra múlva a lányok bepakolt bőrönddel várták az indulást. Anyukája elvitte őket Ferihegyre a reptérre és Réka meg Márk mentek velük,hogy elbúcsúzhassanak. Fél óra elteltével kiértek a reptérre. Pont időben érkeztek, mert 10 perc múlva indult a gép Párizsba. 2 és fél óra múlva Párizsból jelentkeztek Márknak. Ahogy kiértek Párizsba rögtön észre vette a keresztanyukáját Lindát.
Eközben Márk és Réka elvoltak ketten, mert Márk anyukája el ment dolgozni. A nappaliban ps-el játszottak egymás ellen. A játék után megkívánták a fagyit és így elmentek ketten fagyizni. Közben kiderül hogy mind kettőjüknek ugyan az a kedvence a csokifagyi.Fagyizás után elmentek a közeli parkba hülyéskedni.Márk 15 éves létére ráült a 5 éveseknek való hintalóra.Réka a hasát fogva nevettet  rajta. Eközben Márkot megszólítja egy lány.
-Szia.Hogy hívnak?-Kérdezte a lány halkan.
-Szia. Márk vagyok. És te?-Kérdezett vissza. 
-Én Rebekának hívnak.-Válaszolt mosolyogva.-És a barátnődet hogy hívják?-Kérdezett a csaj. 
-Ő nem a barátnőm. A húgom egyik barátnője. Nekem csak egy barát.-Mondta Márk a lányra mosolyogva. Réka ezalatt elfutott haza. Márk mikor végzett a mondatával észre vette hogy Réka már nincs a parkban. Elköszönt Rebekától majd elindult megkeresni Rékát. Réka sírva ért haza. Nem szólt senkihez csak egyedül akart lenni így felfutott a szobájába és bezárta az ajtót. Leült a babzsákjára és azt vette észre hogy kereste valaki telefonon. Rápillantott a kijelzőre és Márk képe jelent meg. Nem merte felvenni, mert nem tudta mit mondjon neki. Eközben Márk nem egy üzenetet küldött Rékának mert halálra aggódta magát hogy mi lehet Rékával! Sok próbálkozás után Ágit hívta.
-Szia Márk. Miért hívsz?-Vette fel a telefont Ági.
-Szia húgi. Rékát nem tudom elérni feltudnád hívni?-Kérdezte aggódva.
-Majd felhívom skype-on este.-Válaszolta Ágika.
-De az már késő lesz. -Válaszolta Márk.
-De ha elmondod mi történt akkor előbb hívom.-Mondta a lány.
-A nappaliba játszottunk a ps-en majd fagyizni mentünk. Fagyizás után a parkban hülyéskedtünk amikor egy lány megszólított. És mikor ránéztem volna Rékára már nem volt ott. És nem tudom elérni se és az üzikre sem válaszol.-Avatta be húgát Márk.
-Te nem tudod miért szaladt el?-Kérdezte Ági a bátyát.
-Hát vagy egy sejtésem de nem hiszem hogy azzal megbántottam volna.-Mondta Márkó.
-Mi a sejtésed?-Kérdezett a lány.
-Az hogy Rebekával beszéltem és megkérdezte hogy hogy hívják a barátnőmet. Erre én azt mondtam hogy nem a barátnőm csak egy barát.-Mondta a sejtését.
-Pont ezért ment el. Zökkenj ki a világodból és figyelj a körülötted lévőkre.-Mondta Ági mérgesen majd lecsapta a telefont.De Márk nem értette mire céloz a húga. Elgondolkozott rajta majd átment Rékáékhoz. 
-Jó napot. Réka itthon van?-Kérdezte Márk Réka anyukáját.
-Igen itthon van. De nem hajlandó kijönni a szobájából.Valaki nagyon megbánthatta.-Válaszolt az anyukája.
-Nem próbálhatnánk meg hogy ki tudom-e csalni?-Kérdezte Márk.
-Egy próbát megér. Gyere be. Az emeleten jobbra az első ajtó az ő szobája.-Mondta Réka anyukája az irányt majd Márk gyorsan felment.
-Réka kérlek gyere ki. Beszélni szeretnék veled.-Mondta kopogtatva az ajtón.
-Nem megyek ki. Hagyatok egyedül.-Jött a válasz az ajtó túloldaláról.
-Réka te sírsz?-Kérdezte Márk.
-Nem.-Mondta Réka majd megtörölte a szemeit és ajtót nyitott. Márk ránézet Rékára és megölelte mert látta hogy pirosak és könnyesek a szemei.