9.Rész

-Mi történt Réka?-Kérdezte Ági miután becsukta a korterem ajtaját.

-Áhh. Hagyjuk inkább. Ági megtennél nekem valamit?-Kérdezte Réka barátnőjét.

-Persze mondjad csak.-Ült le az ágy mellé Ági.

-Mond meg a Márknak, hogy éljen vele boldogan és ha így jobb hogy a hazugságba menekül hát akkor legyen jó. De soha többé ne keresse az igazságot.-Mondta Réka félig aludva.

-Átadom. Na de én megyek. Aludj jól. Szia-Mondta Ági majd kiment a korteremből. Réka nem köszönt mert már bealudt.

#EGY HÉTTEL KÉSŐBB#

Réka a szobájában ül és nézegeti azokat a képeket amelyeket Rebeka és Márk töltött fel az elmúlt napokban.

-Élj csak a hazugságban. Mert az azt hiszed szebb mint a valóság. Csak az a baj hogy tévedsz szerelmem.-Mondta ki hangosan a gonsolatait Réka. Valaki kopogott az ajtón, kikapcsolta a lap topját majd ajtót nyitott.

-Szia. Mi újsäg feléd?- Kérdezte Ági vidámtalanul.

-Szia. Semmi. De mesélj veled mi van? Boldogtalan vagy!-Mondta Réka miközbe Ági leült mellé.

-Ez a csaj kiakaszt. Nyávog, csicskáztatja a bátyám. Elegem van már de nagyon.-Mondta Ági mérgesen.

-Nyugi. Majd megváltozik minden. Aludj ma nálunk. Hogy kikapcsolódj egy kicsit.-Mondta Réka mosolyogva.

-Rendben.-Egyezett bele Ági majd megölelte Rékát.

-Akkor most irány hozzátok összepakolni. Aztán ahogy vissza értünk indul a csajos este.-Mondta Réka majd elindultak Ágiékhoz. Közben Réka telefonja megcsörrent. 

-Ági menny előrre. Én is megyek nem soká.-Mondta Réka majd felvette a telefonját.

-Szia. Soha ne keress kérlek. Boldog vagy vágom, de engem hagyj ki a hazugságodból. Na pá-Intézte el Réka Márkkal a beszélgetést.Majd Ági után futott.

-Ki volt az?-Kérdezte Ági ahogy Réka utol érte.

-Áh hagyjuk.-Mondta Réka.

-Márk volt?-Kérdezte Ági.

-Talált.-Modta Réka elszomorodva.

-Mit akart?-Kérdezte Ági a kapujuk nyitása közben.

-Nem tudom. Le szóltam majd rá csaptam a telefont.-Mondta Réka.

-Itthon van.-Mondta Ági Rékának.

-Akkor én nem megyek be.-Torpant meg Réka az ajtóban.

-Nem bújkálhatsz előle örökké.-Mondta Ági majd berángatta a házba Rékát. Márk a TV előtt ült.

-Szia ökör. Megjöttem.-Köszönt Ági Márknak.

-Két dolog nem vagyok ökör amúgy szia. Más rész Réka te itt?- Mondta Mátk miközben közelebb ment a lányokhoz.

-Ági mennyünk pakolni.-Mondta Réka Ágihoz fordulva.

-Nem. Én megyek pakolni te maradsz.-Mondta Ági majd felment a szobájába. Szótlanul állt egymással szemben Márk és Réka. 

-Szerelmem itt vagyok. Megyünk akkor a moziba?-Tört be a házba Rebeka.

-Persze mennyünk.-Lépett hátra párat Rékától.-Szerelmem.-Mondta Márk Réka szemébe nézve. Rebeka elvörösödött a métegtől.

-Jó szórakozást. Sziasztok.-Köszönt Réka majd felrohant Ági szobájába.

-Mi történt?-Kérdezte Ági Rékát.

-Ő....És ami...... És a csaja...... És ami történt.....-Dadogott őssze vissza Réka.

-Nemértelek.-Mondta Ági Rékának.

-Hagy aludjak én ma nálatok.-Kérte meg Réka Ágit.

-Felőllem.-Egyezett bele Ági.

8.Rész

-Na látod mondtam hogy mennem kéne veletek. Akkor nem történt volna ez.-Mondta Márk.
-Igazad van. De ez egy csajos nap lett volna és azért nem akartuk hogy gyere.-Mondta Ági.
-Jó megértem. De akkor is.-Mondta Márk.
-Nincs semmiféle de.-Mondta Ági.
-Ne veszekedjetek. Kérlek szépen titeket.-Mondta Réka.
-Rendben.-Hangzott  a válasz kórusban a testvér pártól.
-Én azt hiszem haza megyek. Elvégre már otthon kéne lennem fél órája.-Állt fel Réka és vette az irányt a kijárat felé.
-Kikísérlek.-Mondta Márk majd Réka után rohant.
-Rendben.-Bólintott Réka félig mosolyogva.Az ajtóban megálltak.
-Réka figyelj nem akarom hogy még több bajod essen így meg kell tennem valamit.-Mondta Márk a földet nézve.
-Mit?-Kérdezett Réka kétségbeesve.
-Össze jövök Rebekával.-Mondta Márk a földet nézve.
-És miért nekem mondod?-Kérdezte Réka összetörve.
-Mert.....Mert.....Sz.....Sze......Majd holnap megbeszéljük most menny már tuti aggódnak érted. Szia.-Mondta Márk majd becsukta az ajtót.Réka szomorúan és könnyeket hullatva ment haza. Gyors köszönés után a szobájába vette az irányt. És sírt....Sírt.....És csak sírt egész éjjel. 
Hétfő reggelére virradt Réka nem mozdult ki a szobájából se inni se enni. Úgy gondolta már semmi veszteni valója nincs ha éhezteti magát. Így ment ez napokon keresztül. Míg nem azon a hetén csütörtökön mentőt hívtak hozzá. Eszméletét vesztette.
Másnap délután Ági ment meglátogatni a kórházba Rékát. Jobban lett mivel kapott infúziót.Így nyugodtan tudtak beszélni a történtekről.
-Miért tetted ezt?-Kérdezte Ági Rékát.
-Mert összejön azzal a ribanccal.-Mondta Réka könnyezve.
-Ki?-Kérdezte Ági.
-Márk.-Mondta Réka semmit sem látva a szemeit ellepő könnycseppektől.
-Hogy mi?-Kérdezte Ági idegesen.
-De csak azért mert engem akar megvédeni tőle.-Mondta Réka sírva.Valaki kopogott a kórterem ajtaján így megtörölte az arcát.
-Gyere.-Kiáltott.
-Szia Réka.-Mondta Márk belépve az ajtón.
-Szia.-Köszönt Réka még jobban elszomorodva.
-Hogy vagy?-Kérdezte Márk Rékát miközben leült az ágya mellé.
-Fogjuk rá jobban mint voltam.-Mondta Réka a könnyeivel küszködve.
-Ági beszélhetnék Rékával négyszemközt?-Fordult Márk a testvéréhez.
-Persze. Réka nyugi minden rendben lesz. No para.-Mondta Ági majd megölelte Rékát és távozott a kórteremből.
-Figyelj most rám.-Kezdett bele Márk. De Réka közbe vágott.
-Te figyelj most rám! Pár dolgot el kell mondanom.Amit eddig féltem megosztani veled.-Mondta Réka miközben könnyek gyűltek a szemeibe és csordult le az arcán.
-Hallgatlak.-Mondta Márk majd letörölte a könnycseppeket Réka arcáról.
-Egy tanács, vigyázz magadra. Egy kérés, ne változz meg.
Egy kívánság, ne felejts el. Egy hazugság....-Réka nem tudta befejezni mert Márk a szavába vágott.
-Egy hazugság, nem szeretlek.-Mondta Márk mire Réka kifakadt magából.
-Akkor miért teszel ennyire tönkre?-Kérdezte Réka mire sírni kezdett.
-Nem akarom hogy ártson neked!-Mondta Márk megfogva Réka kezét.
-Kérlek ne.-Mondta Rèka és elhúzta a kezét.-Ne játsz velem. Lány vagyok nem játékszer. Dönts. Igazság vagy a hazugság. Most pedig kérlek menny el.-Mondta Réka az ajtóra mitatva majd hátat fordított Márknak.

-Csak még kimondom kerekperec nekem te kellesz.-Mondta Márk ingerülte és kiment a kórteremből pecsapva maga után az ajtót.