*Réka szemszöge*
Boldog voltam, örültem, hogy végre megtörtént amiről eddig álmodtam csak.
-Minden rendben?-Nézett rám Márk a csókunk után.
-Persze. Minden a legnagyobb rendben van. Miért?-Néztem a szemébe.
-Sírsz.-Mondta nevetve,majd letörölt az arcomról egy könnycseppet.
-Csak boldog vagyok.-Mondtam mosolyogva.-Ha tudnád, hogy hányszor álmodtam már meg ezt.-Öleltem meg Márkot.
-Hidd el tudom.-Ölelt vissza.
-Ági?-Kérdeztem.
-Ági.-Ismételte barátnőm nevét, Ági felé fordítottam fejem mire csak egy vállvonást kaptam tőle.
-Attól,hogy néha veszekszek vele attól még a bátyám.-Mondta mosolyogva.
-Egyen,kettőn mosolyogtam.-Mondta Márk elengedve magától.
-Mindet elmondtad?-Kérdeztem elkerekedett szemekkel Ágira nézve.
-Nem, csak egy kettőt ami nem volt ciki vagy csak átlagos volt.-Mondta Ági védve magát.
-Igen, csak a normálisakat mondta el, úgyhogy semmi pánik.De ha Párizsba jössz velem nem fogok veled keringőzni az Eiffel toronynál.-Nevetett Márk.
-Nemáár. Ági!-Néztem barátnőmre szikrát szóró szemeimmel.
-Bocsii.-Mondta behúzott nyakkal. Zsebemben a telefonom rezgett így kihalásztam onnan.
-Mennem kell haza.De még megbánod.-Mutattam Ágira komoran, majd elnevettem magam.
-Megyünk veled.-Mondta Márk mosolyogva.
-Én nem, megyek Brigiékhez.-Mondta Ági a telefonját nyomkodva. Brigi az unoka nővérjük.
-Rendben. Akkor haza kísérlek.-Mondta Márk és ujjait rákulcsolta az enyéimre.
Végre megtörténik, úristen nem hiszem el. Magamban ugrándoztam és sikítoztam, mint egy 5 éves.
Egymás mellett lépkedtünk, fogtuk egymás kezét és hittem,hogy semmi nem ronthatja el a kedvem.
De mindenki csalódik, nem? Másfél utcával a házunktól Márk elengedte a kezem hirtelen nem tudtam mi van vele. Csak miután egy irányba nézett. Rebeka, ennek a lánynak mindig vissza kell térnie?
-Szia Márk.-Mosolyogva ölelgette újdonsült barátomat.
-Khmm.-Köhintettem elég feltünően.
-Ohh, szia Réka.-Nézett rám undorral.
-Márk azt hiszem én megyek tovább. Szia.-Mondtam, majd megszerettem volna ölelni, de egy "szia"-val lerendezett. Mosolyogtam amíg az utca végére nem értem, lassú kiegyensúlyozott lépteimet felváltotta a gyors futás. A házunkig megsem álltam, majd egyenesen fel a szobámba. Bezárkóztam, majd ledőltem az ágyamra. Gondolkozni kezdtem. Mindenen. Márkkal lévő csók, ahogy pár perce viselkedett. Elszomorított az ahogy láttam Rebeka, hogy öléli Márkot. Csörögni kezdett a telefonom Márk neve villogott a képernyőn.
-Dögölj meg.-Suttogtam halkan, majd a telefonom kikapcsoltam. Sokáig feküdtem az ágyon, de a végére elnyomott az álom.
Hajnalban rémálom miatt felriadtam. Bekapcsoltam a telefonom, mivel a gépem messze volt tőlem. 42 nemfogadott hívásom és 21 üzenetem volt. Mind Márktól, szerintem most fogyott le a pénz a kártyájáról. Elolvasgattam az üziket amiben nnyi volt hogy vegyem már fel a telefont, kapcsoljam vissza, sürgös beszélnünk. Meg vagy 15 üzenet a "szeretlek<3" szöveget tartalmazta. És a legutolsó hívása 2 perce érkezett. Azt hittem feladta, mikor megint csörögni kezdett a telefonom. Felvettem, de nem szóltam bele.
-Réka, de jó, hogy elértelek istenem hülye voltam sajnálom, kérlek találkozzunk.-Mondta Márk kétségbe esve.
-Mit vársz tőlem? Hogy játékszer legyek?-Kérdeztem az ablakomhoz állva.
-Csak azt várom el, hogy észre vegyem rajtad, hogy érdemes vagyok a szerelmedre. Tudom, hogy hülyén viselkedtem. Bocsájts meg nekem.-Mondta remegő hanggal. Én köben már a kabátom tornáztam magamra, mivel cipőben aludtam (!?!).
-Tudod mióta várom, hogy én megfeleljek neked?-Nyitottam ki halkan a bejárati ajtónkat.
-Mióta 13 éves lettem.-Mondta mire megtorpantam egy kis időre.
-Honnan tudod? Ági mondta?-Kérdeztem bezárva az ajtót magam mögött.
-Nem, nem a húgom mondta, de cukin öleltél mikor az ajándékod átadtad.-Folytott nevetéssel mondta.
-Ilyenkor megnézném magam a múltban.-Mosolyogtam séta közben. Hisz hajnali fél 3-kor mi mást csinál egy ember? Mármint egy normális ember.
-Látnod kellett volna azt ahogy cukin öleltél, aranyosan néztél két boci szemeddel, könnyen rabul ejti egy tizenéves srác szívét.-Elvörösödtem, ahogy beszélt rólam hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Mennyire könnyen?-Kérdeztem félénken.
-Ha te azt tudnád.-Nevetett, majd hirtelen megszakadt a vonal. Lehasználta az egyenlegét. Nem tehettem mást visszahívtam.
-Megterhelted a kártyád a sok hívással és az üzikkel?-Kérdeztem mikor felvette a telefont.
-Igen, kicsit sokst kerestelek.-Nevetett.
-Nem kellett volna.-Mondtam az üres utcát nézve. Letette. Mi rosszat mondtam? Parkban a játszótérre mentem. Beleültem a hintába gondolkozni kezdtem, nem tudom menni idő után nagyon megijedtem. Valaki hátulról átölelt, összerezzentem.
-Nyugi, semmi baj.-Mondta az illető,majd elém gugolt.
-Márk ilyet ne csinálj többet. Nem akarhatod, hogy hlálra ijedjek.-Mondtam komolyan nézve rá. Felegyenesedett és felrántott engem is. Hajnali fél 4 után egy játszótéren vagyok Márkkal. Kell ennél több?
-Nem szeretném, ha a barátnőm így halna meg.-Mondta és szorosan magához ölelt.
-Mond mégegyszer.-Néztem rá nevetve.
-Barátnőm. Szinonímákat is kérsz?-Kérdezte mosolyogva.
-Nem. Elég ez az egyszó.-Mosolyogtam én is.
-Pedig kapsz életem.-Mondta majd megpuszilta a homlokomat.
-Ennél jobb dolog nincs.-Mondtam még mindig egymást ölelve. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni majd megcsókolt, újra és újra kaptam az apró csókokat.
-Szertlek.-Mondta újból a szemembe nézve.
-Tévdtem az előbb. Mindig jobbnál jobb lesz.-Mondtam elvörösödve és mosolyogva.
-Szerintem mennyünk mindketten haza, mert lebukunk.-Mondta nevetve.
-Rendben.-Mondtam mjd megfogta a kezem és elindultunk. Egy kis idő után elengedtem a kezét.
-Ha Rebeka miatt fura vagy velem akkor...-Kezdtem el a mondtatom, de közbe szólt.
-Ne hülyéskedj.-Mondta majd újból megfogta a kezem. Mosolyogva álltunk meg a házunk előtt.
-Ha haza mész a szüleid már ébren vannak.-Mondtam Márknak, majd az ajtó felé bólintottam. Anya 6-kor kel íby van még 2 óránk kitalálni valami kifogást Márk miatt.
-Ha te szeretnéd.-Vont vállat majd felmentünk a szobámba. Ledőltem az ágyamra. Márkra pillantottam aki még mindig az ajtómban állt, de cuki. Felálltam, ode mentem hozzá és bentebb húztam. Az ajtómat bezártam megszokásból.
-Ülj le valahova vagy nem tudom, ne légy már ilyen szerencsétlen.-Néztem kuncogva, mire leült az ágyamra, mellé ültem.
-Máshogy gondoltam el a szobád kinézetét.-Nézett sokadjára körbe.
-Hogy képzelted el?-Néztem rá.
-Nem tudom, több fiú bandás poszter lila vagy rózsaszín falak, sok kép ismerőseiddel.-Mondta komolyan.
-Az már unalmas. Minden lánynak olyan a szobája nagyjából. De én nem mindenki vagyok.Van egy stílusom és ahhoz tartom magam.-Mondtam komolyan.
-Gondolom akkor abban is külömbözöl a többi lánytól, hogy nem tartasz képeket arról a srácról akit szeretsz.-Mondta mosolyogva mire kicsit elvörösödtem.
-Én nem. Én naplót írok rólad.-Mondam lehajtott fejjel.
-Különc vagy.-Mosolygott Márk.
-Nem nevetsz ki.-Jegyeztem meg hangosan.
-Persze, hogy nem. Nincs rá okom.-Emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézzen.-Nem érdekel mit tettél, mit teszel, mit fogsz tenni, a lényeg, hogy mellettem légy. És,hogy megfeleljem az igényeidnek.-Mosolygott rám. Anyám az a mosoy én elájulok rögvest. Eldöltem az ágyon és a plafont kémleltem. Hallottam ahogy Márk a könyvespolcomhoz lép.Csak a titkos könyvem ne találma meg.
-Mit jelentek számodra?-Kérdeztem hírtelen.
-Számomra?-Kérdezett vissza.
-Igen.-Bólintottam gombóccal a torkomban.
-Te számítod nekem a jelent s a jövőt.-Mondta leemelve egy könyvet a polcról.
-Érdekes könyvek. Vagy csak ez az egy ilyen érdekes?-Ült le mellém.
-Az egy titkos könyv. Abban volt benne a leveled két kerek percig. Eddig csak Ági és én tudtunk róla.-Mondtam Márkra nézve.
-Két perc az igen szép idő.-Mosolygott majd az éjjelk szekrényre rakta a könyvet. Ledőlt mellém és a fejem a melmasára rakta. Hallottam szíve dobbanását ami nyugtató volt.
-Olyan más minden.-Mondtam suttogva amire egy puszit kaptam a hajamba.
-Nem tudtam elképzelni milyen lesz ha mellettem tudlak egyszer.-Mondta Márk a plafont nézve.
-Csodálatos, nem? Olyan boldogító a tudat, hogy egymásnak vagyunk.-Mondtam csukott szemmel.
Boldog voltam, örültem, hogy végre megtörtént amiről eddig álmodtam csak.
-Minden rendben?-Nézett rám Márk a csókunk után.
-Persze. Minden a legnagyobb rendben van. Miért?-Néztem a szemébe.
-Sírsz.-Mondta nevetve,majd letörölt az arcomról egy könnycseppet.
-Csak boldog vagyok.-Mondtam mosolyogva.-Ha tudnád, hogy hányszor álmodtam már meg ezt.-Öleltem meg Márkot.
-Hidd el tudom.-Ölelt vissza.
-Ági?-Kérdeztem.
-Ági.-Ismételte barátnőm nevét, Ági felé fordítottam fejem mire csak egy vállvonást kaptam tőle.
-Attól,hogy néha veszekszek vele attól még a bátyám.-Mondta mosolyogva.
-Egyen,kettőn mosolyogtam.-Mondta Márk elengedve magától.
-Mindet elmondtad?-Kérdeztem elkerekedett szemekkel Ágira nézve.
-Nem, csak egy kettőt ami nem volt ciki vagy csak átlagos volt.-Mondta Ági védve magát.
-Igen, csak a normálisakat mondta el, úgyhogy semmi pánik.De ha Párizsba jössz velem nem fogok veled keringőzni az Eiffel toronynál.-Nevetett Márk.
-Nemáár. Ági!-Néztem barátnőmre szikrát szóró szemeimmel.
-Bocsii.-Mondta behúzott nyakkal. Zsebemben a telefonom rezgett így kihalásztam onnan.
-Mennem kell haza.De még megbánod.-Mutattam Ágira komoran, majd elnevettem magam.
-Megyünk veled.-Mondta Márk mosolyogva.
-Én nem, megyek Brigiékhez.-Mondta Ági a telefonját nyomkodva. Brigi az unoka nővérjük.
-Rendben. Akkor haza kísérlek.-Mondta Márk és ujjait rákulcsolta az enyéimre.
Végre megtörténik, úristen nem hiszem el. Magamban ugrándoztam és sikítoztam, mint egy 5 éves.
Egymás mellett lépkedtünk, fogtuk egymás kezét és hittem,hogy semmi nem ronthatja el a kedvem.
De mindenki csalódik, nem? Másfél utcával a házunktól Márk elengedte a kezem hirtelen nem tudtam mi van vele. Csak miután egy irányba nézett. Rebeka, ennek a lánynak mindig vissza kell térnie?
-Szia Márk.-Mosolyogva ölelgette újdonsült barátomat.
-Khmm.-Köhintettem elég feltünően.
-Ohh, szia Réka.-Nézett rám undorral.
-Márk azt hiszem én megyek tovább. Szia.-Mondtam, majd megszerettem volna ölelni, de egy "szia"-val lerendezett. Mosolyogtam amíg az utca végére nem értem, lassú kiegyensúlyozott lépteimet felváltotta a gyors futás. A házunkig megsem álltam, majd egyenesen fel a szobámba. Bezárkóztam, majd ledőltem az ágyamra. Gondolkozni kezdtem. Mindenen. Márkkal lévő csók, ahogy pár perce viselkedett. Elszomorított az ahogy láttam Rebeka, hogy öléli Márkot. Csörögni kezdett a telefonom Márk neve villogott a képernyőn.
-Dögölj meg.-Suttogtam halkan, majd a telefonom kikapcsoltam. Sokáig feküdtem az ágyon, de a végére elnyomott az álom.
Hajnalban rémálom miatt felriadtam. Bekapcsoltam a telefonom, mivel a gépem messze volt tőlem. 42 nemfogadott hívásom és 21 üzenetem volt. Mind Márktól, szerintem most fogyott le a pénz a kártyájáról. Elolvasgattam az üziket amiben nnyi volt hogy vegyem már fel a telefont, kapcsoljam vissza, sürgös beszélnünk. Meg vagy 15 üzenet a "szeretlek<3" szöveget tartalmazta. És a legutolsó hívása 2 perce érkezett. Azt hittem feladta, mikor megint csörögni kezdett a telefonom. Felvettem, de nem szóltam bele.
-Réka, de jó, hogy elértelek istenem hülye voltam sajnálom, kérlek találkozzunk.-Mondta Márk kétségbe esve.
-Mit vársz tőlem? Hogy játékszer legyek?-Kérdeztem az ablakomhoz állva.
-Csak azt várom el, hogy észre vegyem rajtad, hogy érdemes vagyok a szerelmedre. Tudom, hogy hülyén viselkedtem. Bocsájts meg nekem.-Mondta remegő hanggal. Én köben már a kabátom tornáztam magamra, mivel cipőben aludtam (!?!).
-Tudod mióta várom, hogy én megfeleljek neked?-Nyitottam ki halkan a bejárati ajtónkat.
-Mióta 13 éves lettem.-Mondta mire megtorpantam egy kis időre.
-Honnan tudod? Ági mondta?-Kérdeztem bezárva az ajtót magam mögött.
-Nem, nem a húgom mondta, de cukin öleltél mikor az ajándékod átadtad.-Folytott nevetéssel mondta.
-Ilyenkor megnézném magam a múltban.-Mosolyogtam séta közben. Hisz hajnali fél 3-kor mi mást csinál egy ember? Mármint egy normális ember.
-Látnod kellett volna azt ahogy cukin öleltél, aranyosan néztél két boci szemeddel, könnyen rabul ejti egy tizenéves srác szívét.-Elvörösödtem, ahogy beszélt rólam hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Mennyire könnyen?-Kérdeztem félénken.
-Ha te azt tudnád.-Nevetett, majd hirtelen megszakadt a vonal. Lehasználta az egyenlegét. Nem tehettem mást visszahívtam.
-Megterhelted a kártyád a sok hívással és az üzikkel?-Kérdeztem mikor felvette a telefont.
-Igen, kicsit sokst kerestelek.-Nevetett.
-Nem kellett volna.-Mondtam az üres utcát nézve. Letette. Mi rosszat mondtam? Parkban a játszótérre mentem. Beleültem a hintába gondolkozni kezdtem, nem tudom menni idő után nagyon megijedtem. Valaki hátulról átölelt, összerezzentem.
-Nyugi, semmi baj.-Mondta az illető,majd elém gugolt.
-Márk ilyet ne csinálj többet. Nem akarhatod, hogy hlálra ijedjek.-Mondtam komolyan nézve rá. Felegyenesedett és felrántott engem is. Hajnali fél 4 után egy játszótéren vagyok Márkkal. Kell ennél több?
-Nem szeretném, ha a barátnőm így halna meg.-Mondta és szorosan magához ölelt.
-Mond mégegyszer.-Néztem rá nevetve.
-Barátnőm. Szinonímákat is kérsz?-Kérdezte mosolyogva.
-Nem. Elég ez az egyszó.-Mosolyogtam én is.
-Pedig kapsz életem.-Mondta majd megpuszilta a homlokomat.
-Ennél jobb dolog nincs.-Mondtam még mindig egymást ölelve. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni majd megcsókolt, újra és újra kaptam az apró csókokat.
-Szertlek.-Mondta újból a szemembe nézve.
-Tévdtem az előbb. Mindig jobbnál jobb lesz.-Mondtam elvörösödve és mosolyogva.
-Szerintem mennyünk mindketten haza, mert lebukunk.-Mondta nevetve.
-Rendben.-Mondtam mjd megfogta a kezem és elindultunk. Egy kis idő után elengedtem a kezét.
-Ha Rebeka miatt fura vagy velem akkor...-Kezdtem el a mondtatom, de közbe szólt.
-Ne hülyéskedj.-Mondta majd újból megfogta a kezem. Mosolyogva álltunk meg a házunk előtt.
-Ha haza mész a szüleid már ébren vannak.-Mondtam Márknak, majd az ajtó felé bólintottam. Anya 6-kor kel íby van még 2 óránk kitalálni valami kifogást Márk miatt.
-Ha te szeretnéd.-Vont vállat majd felmentünk a szobámba. Ledőltem az ágyamra. Márkra pillantottam aki még mindig az ajtómban állt, de cuki. Felálltam, ode mentem hozzá és bentebb húztam. Az ajtómat bezártam megszokásból.
-Ülj le valahova vagy nem tudom, ne légy már ilyen szerencsétlen.-Néztem kuncogva, mire leült az ágyamra, mellé ültem.
-Máshogy gondoltam el a szobád kinézetét.-Nézett sokadjára körbe.
-Hogy képzelted el?-Néztem rá.
-Nem tudom, több fiú bandás poszter lila vagy rózsaszín falak, sok kép ismerőseiddel.-Mondta komolyan.
-Az már unalmas. Minden lánynak olyan a szobája nagyjából. De én nem mindenki vagyok.Van egy stílusom és ahhoz tartom magam.-Mondtam komolyan.
-Gondolom akkor abban is külömbözöl a többi lánytól, hogy nem tartasz képeket arról a srácról akit szeretsz.-Mondta mosolyogva mire kicsit elvörösödtem.
-Én nem. Én naplót írok rólad.-Mondam lehajtott fejjel.
-Különc vagy.-Mosolygott Márk.
-Nem nevetsz ki.-Jegyeztem meg hangosan.
-Persze, hogy nem. Nincs rá okom.-Emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézzen.-Nem érdekel mit tettél, mit teszel, mit fogsz tenni, a lényeg, hogy mellettem légy. És,hogy megfeleljem az igényeidnek.-Mosolygott rám. Anyám az a mosoy én elájulok rögvest. Eldöltem az ágyon és a plafont kémleltem. Hallottam ahogy Márk a könyvespolcomhoz lép.Csak a titkos könyvem ne találma meg.
-Mit jelentek számodra?-Kérdeztem hírtelen.
-Számomra?-Kérdezett vissza.
-Igen.-Bólintottam gombóccal a torkomban.
-Te számítod nekem a jelent s a jövőt.-Mondta leemelve egy könyvet a polcról.
-Érdekes könyvek. Vagy csak ez az egy ilyen érdekes?-Ült le mellém.
-Az egy titkos könyv. Abban volt benne a leveled két kerek percig. Eddig csak Ági és én tudtunk róla.-Mondtam Márkra nézve.
-Két perc az igen szép idő.-Mosolygott majd az éjjelk szekrényre rakta a könyvet. Ledőlt mellém és a fejem a melmasára rakta. Hallottam szíve dobbanását ami nyugtató volt.
-Olyan más minden.-Mondtam suttogva amire egy puszit kaptam a hajamba.
-Nem tudtam elképzelni milyen lesz ha mellettem tudlak egyszer.-Mondta Márk a plafont nézve.
-Csodálatos, nem? Olyan boldogító a tudat, hogy egymásnak vagyunk.-Mondtam csukott szemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése